Olivér hat évvel ezelőtt Németországban talált rá a Senatorra. Nem zsákbamacskát vett: az autó mindössze a harmadik jármű volt a családban, kímélte az élet, nem hajtották agyon. A második tulajdonostól sikerült megszereznie, 180 ezer kilométerrel az órájában – ami egy ilyen kategóriájú, tekintélyt parancsoló limuzinnál inkább csak bemelegítés, mintsem végjáték.

Aki valaha ült egy nagy Opelben a „régi jó időkből”, az tudja, miről beszélünk: a tompa ajtócsukódás hangja, a masszív műszerfal, a korabeli luxus minden apró jele, a puha suhanás a rosszabb utakon is – mindezek együtt adják azt a sajátos, kissé nosztalgikus hangulatot, amiért ma is sokan rajongunk ezekért az autókért.

Olivér nem csak használni akarta a Senatort, hanem megőrizni – sőt, visszaadni neki mindazt, amitől igazi nagyautó lehet. Az évek alatt alapos törődést kapott:

váltófelújítás,
motorblokk rendbetétele,
hajtáslánc teljes átvizsgálása és javítása,
futómű felújítás, hogy ismét olyan stabilan feküdje az utat, mint fénykorában.

Ez már az a szint, amikor az ember nem „csak egy öreg Opelt” tart, hanem egy darabot a saját múltjából. Egy illat, egy kattanás, egy műszeregység fénye elég ahhoz, hogy felidéződjenek gyerekkori utazások, rokonlátogatások, benzinkúton vett jégkrémek, nyári országutak.

A történet azonban még nem ért a végéhez. A Senator most a következő lépcső előtt áll:

a tetőkárpit felújításra vár, hogy belül is visszakapja letisztult eleganciáját,
a karosszérián lévő kisebb hibák kijavítása,
a fényezés frissítése is tervben van, hogy kívülről is méltó legyen az elvégzett műszaki munkákhoz.

Ez az a fázis, amit minden veterános ismer: amikor az autó már megbízható, jó vele menni, de az ember még nem dől nyugodtan hátra, mert tudja, hogy a „szépészeti” beavatkozások nélkül a projekt nem teljes. Olivér azonban türelemmel, odafigyeléssel halad előre – nem futószalag-restaurálásról van szó, hanem egy szeretett autó lépésről lépésre történő megmentéséről.

A Senator így lassan újra az lesz, ami valaha volt: egy elegáns, erős, tekintélyt parancsoló nagyvas, ami már nem csak Németország autópályáin, hanem nálunk is új fejezetet írhat a saját történetében. És közben egy kicsit mindannyiunk nosztalgiáját is életben tartja: emlékeztet arra a korra, amikor egy ilyen autó megpillantása önmagában élmény volt.

Köszönjük, Olivér, hogy megosztottad velünk a Senator történetét! Ha neked is lapul a garázsban egy hasonló múltú német nagyvas, egy keleti klasszikus vagy bármilyen retró gépcsoda, írd meg nekünk – a Retrovasak közössége szívesen olvassa és éli együtt ezeket a történeteket.

Retrovasak.hu – ahol a múlt nem múlik el, csak újra gurulni kezd. 🚗🛠️

The post Kádár Olivér Opel Senatorának története – amikor a német nagyvas hazatalál appeared first on Retrovasak.hu.

Az állatokról elnevezett cikksorozat előző három részében olyan modellekről olvashattál, amiket különféle madarakról neveztek el. Persze ennél jóval több típus nevét ihlették szárnyasok. Róluk majd a folytatásban olvashatsz, ma a vízi világ ihletadói közül mutatok be Neked hármat.

Opel Manta A, 1970 – 1975

A Manta első szériája 1970-ben jelent meg, nevét az atlanti ördögrájáról kapta. Mivel a múlt század második felében a nyugatnémet gyártó még a General Motors tulajdonában állt, így talán nem is meglepő, hogy több amerikaias formatervi jellegzetességgel bír, ráadásul nevét is az 1961-es Manta Ray tanulmányautóról kapta. A szériát az Egyesült Királyságban Vauxhall emblémával, az USA-ban pedig Buick kereskedésekben forgalmazták.

Az első szériás Mantát öt erőforrással lehetett rendelni. A legerőtlenebb a 60 lovas 1.2S volt, amit a 68, 75 és 90 LE-sek követtek. A legerősebb 105 lovas 1.9E volt. Váltó terén két lehetőség létezett, ami egy 3 fokozatú automata és 4 sebességes kézi váltó volt.

Chevrolet Corvette C2 Sting Ray, 1963-1967

Az első generációs Corvette-tel ellentétben a C2-esek már újfajta sportos megjelenést kapta. A motort az utasok mögé tervezték, a géptestben felhasznált fém tömegét szénszálas panelekkel kompenzálták. A Sting Ray-t, magyarul „ráját”, A korszak egyik legelismertebb tervezője, Harley Earl vázolta fel, ráadásul ez volt az első Corvette, amit szélcsatornában teszteltek.

A C2-eseket modellévente tervezték át, motorválasztéka is folyamatosan bővült. Természetesen rengeteg V8-as változata volt, 5,4 literestől 7,0 literesig lehetett választani. Váltóból három lehetőség volt elérhető: a kétsebességes Powerglide automata mellett 3 é 4 fokozatú manuális váltóval is rendelhető volt.

Az 1967-es csúcsmodellek már 435 lovasak voltak, 5,0 mp alatt gyorsultak állóhelyből 100 lm/h-ra. Legnagyobb sebessége 211 km/h volt.

AMC (/ Rambler) Marlin, 1965-1967

A Ramler a Hudson és Nash egyesülésével jött létre az 1950-es évek második felében. Az új cég az 1906-as évekig használta az új jelölést, majd AMC-re, vagyis American Motors Corporationre változtatta. Így lehetséges, hogy a kardhalféléről elnevezett sportmodell eleinte Rambler, később AMC emblémával került az utakra.

A megfizethető izomautót négyféle motorral és ötféle váltóval kínálták. A leggyengébb erőforrás egy 3,8 literes V8-as volt, ami 155 ló erejével dolgozott. A legerőteljesebb az 5,6 literes, szintén V8-as, 280 lovas változat volt. A MotorTrend ’67-es értékelése szerint a Marlinban és a Dodge Chargerben az volt a közös, hogy az autók a tervezés folyamán félúton megrekedtek. A Marlin nem volt elég kompakt, mint például a Mustang és Camaro, ráadásul közel sem nyújtott akkora luxust, mint mondjuk egy Cadillac Eldorado vagy Buick Riviera.

Mit gondolsz, a fenti három közúti kopoltyús közül Neked melyik a kedvenced? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post TOP 3 közúti kopoltyús, avagy 3 klasszikus, amit halakról neveztek el – 4. rész | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

innen indult:

ez lett:

Diósi Róbert
tulajdonos

csatlakozz te is a retrovasak.hu olvasói club csoporthoz itt: csatlakozom

The post Opel Kadett D 1.3 SR appeared first on Retrovasak.hu.

The post Opel Omega történelem 1986-2003 appeared first on Retrovasak.hu.

Az Opel kezdettől fogva azt tűzte a zászlajára, hogy lehetőleg hatékonyan termelve, széles körnek tegye elérhetővé az autót. Így, első német gyártóként, már 1924-ben ráállt a különösen gazdaságos futószalagos gyártásra, miáltal nagy értékesítési siker lett mind az Opel 4/12 PS „Laubfrosch“ (Levelibéka), mind az összes későbbi Opel 4 PS-változat. Az Opel P4 és a Kadett (már önhordó karosszériával) a harmincas évek igazi, műszakilag élenjáró népautói lettek.

Megfizethetővé és a mindennapok kincsévé vált a „Made in Germany” és a német mérnöki tudás. E demokratizáláshoz sportautóival is hű maradt a márka: 1968-ban jelent meg az Opel GT, egy csábosan szép álomkocsi, amelyet tényleg meg lehetett vásárolni.

Az ötvenes évek óta valamennyi járműosztályban beindult a márka – az Opel Kadett, Rekord és Kapitän lett az újjáépítés és a gazdasági csoda jelképe. Olyan stílusikonok követték ezeket, mint az Opel GT, a Manta és a Monza. A nyolcvanasokban és kilencvenesekben a Corsa, az Astra és a Zafira lett bestseller, egyben a német újraegyesítés szimbóluma. A Fal leomlása és az eisenachi üzemalapítás után különösen megnőtt a Villámos márka ázsiója. 1991 és 1998 között kijött első generációs Astra 4,2 millió példányban készült – ez minden idők Opel-rekordere!

Pionír-évek, a Lutzmanntól a Doktorautóig

Az Opel megvásárolta Friedrich Lutzmann anhalti gépkocsi-gyárát, és ezzel a kifutó 19. század automobil-pionírjai – például Daimler, Benz és Peugeot – közé emelkedett. Az első Opel Patent Motorwagen „System Lutzmann“ 1899 tavaszán készült Rüsselsheimben. 1901-ben egy versenyautóvá átalakított Lutzmann lett az első a Heidelberg-Königstuhl hegyi versenyen, ahol „nagy előnnyel ért fel a csúcsra, maga mögött hagyva a legjelentősebb német automobilgyártók” 16 konkurens járművét. Ugyanilyen tempóban haladt a fiatal vállalkozás fejlődése is. Míg az első modellek lovas kocsik közvetlen leszármazottai voltak, az Opel 1909-ben a vetélytársakat meglepően kedvező árért hozott ki egy nagyon modern kiskocsit. A 4/8 PS Opel Doktorwagent már az Opelnél konstruált és gyártott négyhengeres soros motor hajtotta. Ez lett „orvosok, állatorvosok és ügyvédek” ideális járműve, ahogy az akkori reklám ígérte. A Doktorwagen négy-ötezer márkába került, miközben sok autóért elkértek húszezret is. A tehetősek presztízsjárművei helyett ez elérhető mobilitást ajánlott mindenkinek.

Tömeges mobilizáció a Levelibékától a Kadettig

Az időközben főkonstruktőrré előlépett Friedrich és fivére, Wilhelm vezette be 1924-ben a futószalagos termelést az Opelnél. E költségkímélő nagyipari járműépítést a Ford kezdte el 1913-ban, az Egyesült Államokban. Az Opel éberen figyelte a fejleményeket más országokban. Adam Opel Franciaországban lelkesült fel vándorévei alatt a varrógépért, később pedig a System Darracq adott erős impulzust a rüsselsheimi autógyártásnak. Az Opel-fivérek ezután indították el a 4/12 PS Laubfrosch gyártását. A futószalagnak köszönhetően 4600 márkáért lehetett kapni a 60 km/órás sebességre képes kétülésest. Később már csak 1930 márkába került a „Mindenki autója“. A következő években egész járműcsalád épült a Laubfrosch technikájára. 1931-ig összesen 119.484 darab Opel 4 PS modell készült.

Amilyen forradalmiak voltak ezek az autók a húszas években, olyannak számított a Kadett a harmincasokban. Hétmérföldes léptekkel haladt a gépkocsi fejlődése! A Kadett a sikeres Opel P4 utódaként debütált 1936-ban, önhordó karosszériával, független első felfüggesztéssel, négyhengeres négyütemű motorral és hidraulikus dobfékekkel. Ára jóval a közvetlen vetélytársaké alatt maradt: 1938-ban az Opel Kadett „Normal-Limousine“ könnyen összespórolható 1.795 márkába került.

1962-ben újraéledt a Kadett név. A Kadett A-val ismét jóval magasabbra tette a lécet az Opel. Miközben sok konkurens modell futott még kétüteműként, vagy léghűtéses farmotorral, a Kadett már vízhűtéses négyhengerest, zajtalanul kapcsolható sebességváltót és a Coupétól a Caravanig terjedő karosszériaválasztékot kínált.

A jólét autói az Olympia Rekordtól a KAD-modellekig

A világháború után elsőként teljesen újonnan tervezett Opel az Olympia Rekord. Pontonkarosszériája és krómozott cápa-fogsora új korszakot hirdetett 1953-ban. Designja az amerikai cirkálókat idézte – épp megfelelve a kezdődő gazdasági csodának. Aki sikeres volt, meg is akarta mutatni! Az Olympia Rekord Caravan pedig egy új járműjelleget vezetett be: a családi életstílus-kombit.

A siker útján egy teljesen új Opel Kapitän startolt 1954-ben, az Opel Rekord P2 1960-ban jött ki, a Rekord A pedig 1963-ban – tárcsafékkel, és hamarosan hathengeres motorral is. Coupé, Kombi vagy Limousine kivitelben egyaránt a még ifjú Német Szövetségi Köztársaság középosztályának kedvence. 1965-ig 882.433 darab Rekord A készült.

Ez aztán megnyitotta a kaput a „Nagy hármas“ előtt: 1964-ban lépett színre a Kapitän, az Admiral és a felső osztályban a Diplomat. Ezen „KAD-modellek” B-generációja a legendás De Dion hátsó híddal nyújtott páratlan komfortot. A biztonsági kormányoszlopot a Rekord C-vel vezette be az Opel, 1968-ban. Innovációk az egyre sűrűbb autóforgalomnak…

Új sportosság az Opel GT-től a Calibráig

1964-ban első európai gyártóként nyitott meg saját designstúdiót Rüsselsheimben az Opel, és már az 1965-ös IAA-n meg is ünnepelhette világpremierjét az Experimental GT, a kontinens első koncepcióautója. Alig három évvel később a kereskedők szalonjában állt a sorozatgyártásig fejlesztett Opel GT – sportkocsi-legenda született! Nagyszériás technikája sokaknak tette elérhetővé, sláger lett.

Ezt a mintát folytatva jött ki 1970-ben a Manta, az Ascona technikájával, majd 1989-ben a Vectrára épülő Calibra. Csúcsmodellje, a 204 lóerős Calibra Turbo 4×4 az aerodinamika világbajnokaként (c_w 0,26) nyújtott olyan menetteljesítményeket, mint kétszer olyan drága sportautók.

Bestsellerek és trendformálók: Corsa

1982-ben egy kis autóval dobott nagyot az Opel. A Corsa A lefelé bővítette a kínálatot a Kadett alatt, megmutatva, hogyan lehet nagy férőhelyet teremteni kis felületen, anélkül, hogy a vezetés örömének rovására menne, és ráadásul rendben volt a gazdaságosság is. A Corsa generációi (A-tól E-ig) meggyőzően demokratizálták az egyéni motorizálást. Máig csaknem 14 millió Corsa állt forgalomba.

The post Opel 120 – fontos évfordulót ünnepel jövőre a márka appeared first on Retrovasak.hu.

A gyártás ennél is korábban, 1991-ben kezdődött (1992-től Szentgotthárdon gyártották) egészen ’94-ig 10 féle benzinmotorral és 3 féle dízelmotorral lehetett kapni, ’94 után 7 féle benzin és 2 fajta dízel volt elérhető. 1998-tól Astra Classic néven futott tovább egészen 2002-ig, azaz a gyártás végéig. A paletta tehát széles, a típustörténet pedig szerteágazóbb, mint elsőre hihetnénk.

Az Opel Kadett E elődmodellhez képest az Astra F sokat változott, mind a karosszériaelemeket, mind a belső terét, vagy akár felszereltségét tekintve. Előbbinél lényeges, hogy a Kadettben még külön volt az első lámpatest, és az indexbura is, míg az Astrában már keskenyebben oldották meg, és itt szorosabban is illeszkedik. Sokat módosult a hűtőrács, az ajtónyitók, a hátsó lámpatestek. Az utastér kifinomultabb lett, az Astrában keskeny bajuszkapcsolók vannak már, míg a Kadettben hatalmasak és eléggé zavaróak voltak. Ami szintén feltűnő, az a lekerekített műszerfal és középkonzol, nyoma sincs a baltával faragott elemeknek, és az anyaghasználat is sokat j

Méretei alapján messze van a „nagyautós” érzettől, 1688 mm széles 1379 mm magas 4051 mm hosszú, tengelytávja 2517 mm. Folytatva a méricskélést, a Kadetthez képest az Astra 112 mm-rel keskenyebb, 21 mm-rel alacsonyabb, 53 mm-rel hosszabb, a tengelytávja pedig 3 mm-rel rövidebb. Csomagtartójának űrtartalma 360 liter, ez a kategóriában teljesen átlagosnak számít, a hátsó ülések lehajtásával kereken 1200 literes rakteret kapunk, korrekt szám. Az autóban kellemesen utazhatunk elől és hátul is, kedvező láb és fejteret kapunk, így egy hosszabb utazás is kényelmes lehet, még mai mércével mérve is.

Az 1799 köbcentis soros négyhengeres, 16 szelepes 116 lóerős szívó benzinmotornak 170Nm a maximális forgatónyomatéka. Ez ugyan nem mondható soknak, tekintve azt, hogy a benzinesek csak nagy fordulaton képesek leadni, ám ez a motor rácáfol a lomhaságra, 3600-as fordulatnál érzetre a vártnál jobban meglódul. A két vezérműtengelyes erőforráshoz egy manuális, 5 fokozatú sebességváltó kapcsolódik, amely már nem a Kadett váltógombot kapta, hanem kerek műanyagbetétesre cserélték. A hátramenetet azonban ugyanúgy kapcsoljuk, mint az elődben, a váltógomb alatti kis gyűrűt felhúzzuk, és az első sebességi fokozat mellé kapcsolunk.

A szóban forgó kivitel 9.5 másodperc alatt éri el álló helyzetből a 100 km/órás tempót, végsebessége 200 körül alakul, ezek igen szép számok, és mellé még az étvágya sem vészes. Tesztautónk gyári fogyasztása városban 9.2-9.4l/100km, autópályán 7.4 literre van szüksége, vegyesként 5.8 literrel is beéri. A tényleges fogyasztás városban valamennyivel kedvezőbb 7.0-7.5 liter (ami télen kb. 8-8.5 literre tehető), míg autópályán 5.5-6 literrel elfurikázhatunk, a vegyes fogyasztás 6.5 literre jön ki.

Az Astra F 1185 kg-ot nyom, de vezetés közben a súly egyáltalán nem érződik rajta. A jó gyorsulás mellett az ügyesen hangolt futóműnek (elöl független kerékfelfüggesztés – McPherson rendszer -, hátul merev hátsó híd található) köszönhető, hogy magabiztos az úttartása, kényelmesen halad át az úthibákon, és nagyobb sebességnél, kanyarban is stabil marad. A fogasléces kormánymű és a hidraulikus szervokormány miatt jól kormányozható, a pontosságra sem lehet panasz.

Az általunk tesztelt 1998-as Astra jelenleg a 3. tulajdonosánál van, és közhely ugyan, de valóban igaz, hogy korábban egy idős hölgyé volt, aki vigyázott rá és keveset használta (talán még orvos is volt). Az autónak manapság is gondos gazdája van, és még mindig nincs túlhajtva, mindössze 135.745 kilométert mutat az órája. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem kellett vele foglalkozni, 100.000 km-nél talpas csapszeg és toronycsapágy volt cserélve, 115.000 km-nél klímahűtő, 120.000 km-nél komplett vezérlés, 134.000 km-nél pedig termosztát lett cserés. Külön kapott utángyártott hátsó műanyag sárvédő dobbetét, ablaksötétítést és kipufogót, így az idős hölgy életérzés – mint ahogy az a külső képeken is látszik – mára a múlté.

Jogos a kérdés, hogy egy közel 20 éves autónál milyen hibák léphetnek fel? Nem titok, hogy sok korabeli modellnél és típusnál a legnagyobb akadályt a rozsda jelenti. A tulajdonos elmondása szerint ennél az autónál is megjelent ez a „betegség” (igaz még csak felületesen – a videón ez jobban látszik) méghozzá a kaszni több elemén is, így a hátsó sárvédőívnél, a küszöb és a padlólemezen, a hátsó homlokfalnál, az ajtók alján, és a tankbetöltő nyílásnál is – ezekkel mind-mind foglalkozni kell minél hamarabb.

A sebességváltó szoknyája az idő alatt eléggé megkopott, a kézifék markolata is ugyanerre a sorsra jutott, igaz ez kevésbe látványos, ettől függetlenül a belső egyben van, a vezetőoldali üléskárpitnál egy apróbb szakadás jelzi csupán a használatot. Alkatrészből nincs hiány, szinte minden autóbontóban találhatunk karosszériaelemeket, beltéri kiegészítőket, vagy akár felújított-utángyártott alkatrészeket is – és mindezeket kedvező áron beszerezhetjük.

Nem hiába írtuk, hogy széles a paletta, ugyanis az első generációs Astránál összesen 19 (!) szériafelszereltség közül lehetett választani: CDX, Club, Dream, GL, GLS, GSi, Motion, Sport, Style, Sunshine, TrendChampin I-II, Cool, Cool Dream, Cool Motion, Hattrick, Jubilee, Season – aki ezt így egy szuszra képes lenne felsorolni, az bizony vérbeli Astra F rajongó lehet! A tesztautónk Dream szintű, amiben tartozék az ABS, a manuál klíma, a ködfényszórók, a fényszóró magasságállítás, továbbá a fedélzeti számítógép (egészen hivatalosan board computer, ami írja a fogyasztási adatokat) is. Műszaki szempontból lényeges a négy tárcsafék, de a két első elektromos ablak, és az elektromosan állítható külső tükrök is az „álom”-listát bővítik.

Magyarországon az Astra F a használt piacon az alsó-középkategóriába sorolható, és mivel általánosságban nézve igazi népautónak számított, így még mindig jelentős iránta a kereslet. Sok a leharcolt darab, ezeket fillérekért meg lehet vásárolni (más kérdés, hogy érdemes-e), azonban ha keveset futott, jól karbantartott példányokat keresünk, akkor akár egészen 1 millió forintig mehetünk felszereltség/motor függvényében.

Cikk: Lajos Zsolt

Képek | videó: Kathi Imre, Kocsis Gábor

The post Opel Astra F CC 1.8i teszt – már majdnem GSi appeared first on Retrovasak.hu.