A véletlen, a sors, vagy hívjuk bárminek is, néha félelmetesen tud beleszólni a dolgok történésébe. Többször éreztem már, hogy látszólag tökéletesen önkéntelenül futunk bele olyan helyzetekbe, amik már önmagukban is írják a kalandjaink történetszálait. Szerencsére ezek eddig mind pozitív események voltak, reméljük, hogy ez a jövőben is így marad.

Hogy mire akartam ezzel kilyukadni? Nos, úgy esett, hogy a szerdai állomáspontunkat néhány héttel a túra előtt módosítani kellett. A tiszajenői Motor Múzeumot és gépkiállítást el kellett napolnunk, mert éppen ezerrel folyik az aratás, és a tulajdonos ki sem látszik a munkából. Semmi probléma, gondoltam, hiszen Soltvadkerthez közel van egy Škodás ismerősünk, akinek autóját már korábbról megismerhettétek a retrovasak.hu-n. Bánócki Tiborral összebeszéltünk, és egy nagyon jó kis spontán délután jött össze!

Kiskunhalason kezdtük a napot, a Sóstó partjára vetődtünk ki a 105S-sel és a nála 3 évvel idősebb, 1976-os 100L-lel. Csinos kis gépezet, szó se róla, de Tibi azért elárulta, hogy a módosításokat „ésszel” vitte véghez, ugyanis minden visszaalakítható. 1,5 év munkája van benne, és ha átkattintotok ide, akkor azt is láthatjátok, hogy honnan indult a művelet.

Az ezt megelőző napokban tervezgettük, hogy miként is kéne alakítanunk a Škoda-kaland harmadik napját. Aztán egyszer csak Tibi felvetette, hogy mit szólnék ahhoz, ha elkonvojoznánk a közeli Kisszállásra, és megnéznénk az édesapjának a Škoda-gyűjteményét. Na, itt jön képbe az a bizonyos „véletlen” faktor, hogy is alakulhatott volna ez jobban? Zoltán a régi Škodások oázisát hozta létre, ahol mindenki, aki egy kicsit is rajong a márkáért, egyből otthon érzi magát.

Mielőtt azonban belevetettük volna magunkat a kincskeresésbe, Szentesi Ferencbe botlottunk, aki épp a hétvégi, keszthelyi márkatalálkozóra (ahol mi is ott leszünk szombaton) készítette föl az 1988-as Rapidját. Történt néhány változás, mióta megmutattuk az autót a retrovasak.hu-n. Többek között megváltozott a rendszáma!

De menjünk bele a sűrűjébe, ugyanis a műhely, a garázsok, de még a kert is kincseket rejtett! Az egyik 1000 MB a megújulás útjára lépett, egy másik pedig donorként fog segíteni a társain, a harmadik bakon várja az új életet. Mellette egy „százas”, hátul 1203 és Garde is bujkál.

Az egyik garázsból sárga 110 R kukucskált ki, már megszépült külsővel, a másikban pedig egy átmeneti szériás 105-ös áll, eredeti fényezéssel, remek külső-belső állapotban, megmentve a bontótól! (Azért milyen szomorú, hogy ilyen autókat oda szántak.) Egy almazöld 120L is előbukkant, Merkuros rendszámtáblakerettel, és igazi „cseszkó” rolóval.

Mindeközben a munka sem állt le, de azért előkerültek a régi fotók, és történetek azokból az időkből, amikor a faros Škodák a mindennapok részét képezték. Aztán sajnos jöttek azok a sztorik is, amik az eltűnésükről szólnak. Az egyik autó sóderből lett előásva, a következő a végtelen gaz fogságából, és ki tudja, hogy hány rejtőzködik még elhagyott helyeken, vagy mennyit roppantottak össze a bontókban?

Az biztos, hogy ide jövök még, mert egyrészt békebeli, jó hangulatú, szerény, mégis szakmailag nagyon erős csapatról van szó, másrészt pedig megkértem Tibit, hogyha kész az 1000 MB, hadd vessek rá még egy pillantást, mert biztos vagyok benne, hogy lenyűgöző lesz a végeredmény!

Csütörtökön elsőként Ceglédre gurultunk a Škodával, a Veterán Jármű Szalon meglátogatása már tavaly is a tervek között szerepelt, ám akkoriban elég nagy költözködés alatt állt a kiállítás. Az új helyszínre, azaz a Pesti út 76. szám alá érdemes előre bejelentkezni, a weblapon található telefonszámon ezt meg is tehetitek! A bejáratnál már várt minket Dr. Leitner József, a múzeum szaktanácsadója, aki egyben a gyűjtemény egy részének egykori birtokosa is, ezer szállal kötődik az odabenn található járművekhez!

A kiállítás két fő részét a JAWA, illetve a BMW motorok képezik, előbbiek közül olyan ritkaságok is megtalálhatóak voltak, mint a jugoszláv és kanadai exportra szánt 590 Sport, vagy a JAWA Stadion, a márka első mopedje, amiből alig pár darab létezik hazánkban. Természetesen a JAWA történelme sem maradhatott ki, egymás mellé állították a mérföldköveket, a Wanderer K500-at, 1928-ból, illetve a Jawa 500 OHV „Rumpal”-t, mely már azután született, hogy František Janeček felvásárolta a Wanderer divíziót. Azt is megtudhattuk, hogy a JAWA név a Janeček és a Wanderer első betűiből született.

Két sor motor között Velorex-szen és egy 1950-ből származó Mercedes-Benz 170 SV-n legeltethetjük a szemünket, közöttük oldalkocsis JAWA-k, szemben pedig egy 1926-os BSA G26 1000 pózol, utóbbi igazi szörnyeteg: a kéthengeres, négyütemű, 986 köbcentis motor mintegy 95 km/órás végsebességre képes.

A BMW-k közül az ötvenes-hatvanas évek gyönyszemei között megbújik egy korábbi, 1928-as R52-es is, a polcon pedig egy szintén ’28-as DKW 200-as, melynek világítását még gázlámpával oldották meg! A belső teremben egy Royal Enfield Bullet, és több NSU is helyet kapott, egy Simson Suhlt pedig éppen karbantartottak, előtte néhány perccel indították be. Ha már itt tartunk, a gyűjtemény szinte teljes egésze működőképes, ami folyamatos műszaki gondoskodást, és nagy szakértelmet igényel! A kiállítás a jelenlegi átmeneti helyszínéről tavasszal egy egykori malomépületbe költözik, mindenképp elnézünk majd oda is, ti is tegyetek majd így!

Ezt követően Monorra vitt az utam, azon belül is a Pincefalu volt a célállomás. A festői présházak és szőlősorok között Milán Róbert és kedvese várt egy Škoda 1000MB-vel. Nem véletlenül volt ismerős az autó, hiszen korábban az AMTS-en, valamint a tavalyi találkozónkon is ott volt. Az 1968-as modell megvásárlása és felújítása előtt évekig állt egy pincében, és bár Róbert nem ma kezdte a Škodázást, elmondása szerint annak ellenére is komoly munka egy ilyen típus felújítása, hogy alapvetően a karosszéria nem volt olyan rossz állapotban a felleléskor.

Lényegében az 1000 MB hazánkban kis túlzással a „kihalt” plecsnit is megkaphatná (ahhoz képest szerencsére egész sokat láthattam belőle az elmúlt 2 napban), alkatrészeket nagyon nehéz hozzá szerezni, csakúgy, mint a legtöbb ritkasághoz. Érdekes a két autót egymás mellé tenni, hiszen csupán 11 év van közöttük, mégis, mintha egy világ választaná el őket, mind a dizájnt, mind pedig a finom megoldásokat tekintve. Az 1000 MB-n a „tekerős” elefántfül, a kettős csomagtér, de még a rejtett betöltőnyílás is olyan kedves és hasznos apróság, ami a későbbi modellekből jóformán kiveszett.

Az esőfelhőkkel is megküzdve végül egy hangulatos fotózós-beszélgetős találka született a Pincefalunál, köszönöm, hogy eljöttetek, ősszel kerítünk alkalmat egy alapos 1000 MB bemutatóra is!

Holnap már Budapest felé veszem az irányt, kiegészül a csapat is, hiszen Icu is becsatlakozik a kalandba, csakúgy, mint tavaly. Innentől felgyorsulnak kicsit az események, szombaton Keszthelyre látogatunk a Škoda-találkozóra, utána Sopron, majd Szombathely következik.

Bense Róbert

Ha még nem tudjátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – 3. | 4. nap – Kiskunhalas, Kisszállás, Cegléd, Monor appeared first on Retrovasak.hu.