A veterán autók világa pontosan attól különleges, hogy ezek a járművek sokszor jóval többet jelentenek egyszerű közlekedési eszköznél. Egy régi autó lehet családi emlék, utazások tanúja, vagy akár több generációt összekötő kapocs is.

Pontosan ilyen történet kapcsolódik ehhez a gyönyörű Škoda S100-hoz is.

Kiss László és felesége, Ágnes immár 50 éve boldog tulajdonosai az autónak. A történet különlegessége, hogy annak idején ők maguk vették át az autót a Merkúr telephelyén, és a Škoda azóta is a családnál van. Kevés olyan autó létezik ma Magyarországon, amely ennyi időn keresztül ugyanannál a tulajdonosnál maradt.

Öt évtized alatt rengeteg minden történik egy ember életében. Családok alakulnak, gyerekek nőnek fel, utazások és közös élmények gyűlnek. És közben ott áll a garázsban egy autó, amely idővel már nem csupán egy jármű, hanem a családi történet része lesz.

Talán ezért is szeretjük annyira a retró autókat.
Nem feltétlenül a teljesítményük vagy a technológiájuk miatt, hanem azért, mert történeteket hordoznak.

Ebben a videóban egy különleges Škoda S100 és egy autószerető család történetét ismerhetitek meg.

Ha van a családotokban olyan autó, amely már évtizedek óta veletek van, írjátok meg kommentben – kíváncsiak vagyunk a történetekre. 🚗

The post Egy Škoda S100 és egy család története – 50 éve ugyanannál a tulajdonosnál appeared first on Retrovasak.hu.

Az akkori KGST piac elérhető luxusát jelentő limuzin olyan sikeresnek bizonyult, hogy erősebb motorral 1100MB, illetve amerikai stílusú kupé kivitelben 1000 és 1100MBX néven is szerelték. A Škoda első faros sikermodelljét 1969-ig gyártották. Ebben az évben mutatkoztak be az utód S100-asok, amiket 1977-ig szerelték.

Az S100-as az 1000 és 1100MB utódja, egyben az első csehszlovák személyautó, amiből több mint 1 millió példányt adtak el. Ezt a kizárólag limuzin kivitelben rendelhető járművet kifejezetten kiskategóriás családi autónak tervezték, ami többek között abban is megnyilvánult, hogy a hátsó ajtókra gyerekzárat szereltek.

Erőforrás tekintetében egy lehetőség létezett. Ez egy 988 köbcentis, vízhűtéses, soros, 4 hengeres változat volt, ami 44 lóerő (32) kW leadást tette lehetővé. A váltásért egy 4 sebességes kézi padlóváltó felelt.

Természetesen a Škoda tervezői és mérnökei folyamatosan fejlesztették a gyártó palettájának kínálatát. Így született meg például a 100L, ami a 100-as egy jobban felszerelt változata volt, de belőle fejlődött ki a 110L, a 110LS, a 120S és 130RS is. Szintén e modell tervei alapján született meg a 110R, ami a KGST-piac egyik legvagányabb sportkupéja volt!

Ha részletesebben is érdekel a típus története, vagy megtetszett a fenti képen látható példány, olvasd el a róla szóló cikket, vagy less bele az alábbi videóba!

Skoda S100 videó

A típus fontosabb adatai röviden:

• Márka és típus: Škoda S100
• Gyártás helye és ideje: Mladá Boleslav, 1969 – 1977
• Kategória: Kiskategóriás családi autó
• Kivitel: Csak limuzin
• Szállítható személyek száma: 5 fő
• Motorelrendezés és térfogat: Soros 4 hengeres, 988 ccm
• Motor hűtése: Vízhűtéses
• Váltó típusa: 4 fokozatú kézi padlóváltó
• Elődök: Škoda 1000MB és 1100MB

Cikk: Tarsoly Bálint
Fotók: Bacsa Zoltán

The post Az 1,0 literes csehszlovák népautó: Škoda S100 | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

A 100-as Skoda gyökerei 1964-ig nyúlnak vissza, mikor napvilágot látott a farmotoros ősmodell, az 1000 MB. A túlzottan is alacsony fejlesztési költségek miatt nem volt lehetőség egy technikailag jóval fejlettebb konstrukció elkészítésére a váltásnál, így a népszerű típus minimálisan javított, külsőleg egyszerűsített, átrajzolt utódja lett az S100 és a 110-es. A hajtáslánc és a futómű nagyjából azonos maradt, az 1969-ben bemutatott újdonság ugyanakkor módosított, kétkörös fékrendszert (Dunloptól licenszelt első tárcsákkal) és némileg modernizált belteret kapott – habár a kialakítás és a stílus nagyon hasonló maradt. Láttunk már ennél összetettebb ráncfelvarrást is a történelem során. Kisebb változtatásokkal 1977-ig maradt gyártásban a 100-as, nyugdíjba vonulásáig pedig több, mint 1.000.000 darab készült belőle és 1,1 literes motorral szerelt nagyobb testvéréből Mladá Boleslav-ban. Döbbenetes szám, ennek ellenére ma már igen ritkán bukkan fel az utakon, sajnos a rozsda nem kíméli ezeket a vasakat, a legtöbből mára hírmondó sem maradt.

Ez a gyönyörű, fehér kocsi egy 1975-ös példány, azaz a gyártás második feléből való, amikor már javított zárszerkezettel és karosszériába süllyesztett kilincsekkel készítették a modellt. A kilométer számláló mindössze 64 ezret mutat, ezt pedig nem előzte meg korábban átfordulás. Jelenlegi tulajdonosa a nagynénjétől vásárolta meg évekkel ezelőtt az autót, majd felújíttatta, hogy az megfelelő állapotban legyen konzerválva az utókor számára. Családban van újkora óta, azt hiszem sokan álmodnak valami hasonló találatról a netes hirdetési portálokat, vagy épp az elhagyatott kerti fészereket böngészve.

A kedves nagynéni további felhasználásra rendelkezésre bocsájtott egy hangulatos, korabeli fotót is nagy becsben tartott autójáról:

Tekintve, hogy egy viszonylag elérhető és tágas tömegmodell volt, itthon is sokan kötődnek a típushoz, illetve későbbi leszármazottjaihoz. Apámnak még volt „szerencséje” ilyennel külföldre utazni, majd később 120-assal hegyeket is mászni a Tátrában. Nem sírja vissza az akkori autós élményeket, én pedig, a puhány fiatal, már japán gépekben nőttem fel, pláne nem kívánom napi szinten átélni a Skoda által kínált mobilitás minőségét. Ugyanakkor a maga korában egy teljesen életképes és korrekt konstrukció volt, emellett pedig van benne romantika, így alkalomadtán nagyon szórakoztató és különleges tapasztalat tud lenni. Mondanom sem kell, magával ragadott a sajátos módján.

Páran biztos emlékeznek az olvasók közül a Skoda kalandra, melynek során a Retrovasak 105-öse hetekig szelte az országot. Vezettem azt az autót is, és azt kell mondjam, tudásra nem ad sokkal többet az S100-nál, ami tesztalanyom becsületére válik. Pöccre röffent a motor a találkozásunk minden egyes indításánál, én pedig lelkesen szúrtam az egyest a négyfokozatú váltón, hogy aztán elmerüljek egy rövid próbaút erejéig a csehszlovák autógyártás klasszikusának mámorában.

Az első pár váltás alkalmával kissé bajban voltam és reménykedtem, hogy a megfelelő helyre kattanjon be a kar, de minden egyes gangolást követően magabiztosabb lettem. Kell egy kis rutin hozzá és ennyi az egész. A könnyű és nem túl nagy, mindössze 4,15 méteres karosszériát a szervokormány hiányának ellenére is viszonylag egyszerű terelgetni, a fék viszont kis megszokást és odafigyelést igényel – mai szemmel nem túl acélos annak ellenére sem, hogy ez már egy elvileg továbbfejlesztett megoldás az 1000 MB-ben alkalmazotthoz képest. Nem lehet, sőt nem is szabad semmihez sem hasonlítani a 21. századból, de azért fontosnak tartom, hogy a nem nosztalgiázó, hanem informálódó, fiatalabb olvasók is valós képet kapjanak.

Meglepően könnyeden és óriási vagányság közepette suhantunk, városi tempónál pedig a terheletlen orr sem okozott gondot, stabilan el lehet autózgatni a ~42-45 ló körüli 100-assal.  Egy modern kocsiból átülve persze eléggé szokatlan az érzés, de a Skoda igenis egy őszinte, különleges vezetési élményt nyújtó, emellett hamar megtanulható és kezes gép, amivel jól esik egy naplementés, kikönyöklős krúzolás.

Rettentően aranyos jelenség, különösen elölről a két kis kerek szemmel, hát nézzék meg! Az 1000 MB-hez képest egyszerű, mégis kedves a forma, ami örökölt egy csepp finomságot azért a ’60-as évek stílusából: króm visszapillantó és díszlécek, lökhárítóba integrált index, szögletes és íves formák kombinációja és még sorolhatnám.  Az oldalsó kopoltyúkat se hagyjuk ki – még egy pont, amitől kuriózum a típus a felmenőjével egyetemben, ugyanis az utódmodelleknél a hűtőrendszert már az autó orrába költöztették, így elhagyták ezeket a beömlő nyílásokat. Az S100 és az S110 egyaránt jópofa veteránná érett, különleges lenyomata a ’60-as, ’70-es évek világának.

Az orrban lévő csomagtér elvileg 370 literes,  emellett a belső helykínálat is korrekt, teljesen megértem, hogy ez annak idején egy sikeres és népszerű modell volt.

Kellemes kombinációt és kontrasztot alkot a fehér műszerfal a fekete, műbőr ülésekkel. A kilométeróra sem egy sablonos körműszer egység, a további kezelőszervek kerek kapcsolókat kaptak. A vezetési pozíció érdekes, kissé jobbra kell kitekernünk magunkat, hogy megfelelően hozzáférjünk a pedálokhoz, ugyanis a kerékdob jelentős helyet foglal el mind a vezető, mind az utas oldalon a lábtérből. Az ülések puhák, egész kényelmesek, a hátlapjuk pedig síkba dönthető, ami kempingezésnél nem utolsó szempont! Rádió nincs, ahogy hátul tekerők sem, a lehúzható ablak az első sorban ülők privilégiuma. A hátsó ülések szintén dönthetőek, a mögöttük lévő üregben kapott helyet az akkumulátor. Az egyéb luxus kiegészítőket és elektronikai trükköket pedig hagyjuk meg a hanyatló nyugat ópiumának. 2020-ban ingyenes extra hozzá a nosztalgikus romantika, mi hiányozhat hát? Persze a telhetetleneknek készült a 100 / 110-es típusból egyaránt De Luxe kivitel is szövetkárpittal, módosított, fekete műszerfallal és még több krómozott díszítéssel, több fokozatban állítható ablaktörlővel.

Ma ezt már nem érteni, csak szeretni kell. Az S100-as tökéletes belépő veterán annak, aki akar egy jól használható klasszikust a ’70-es évek keleti blokkjából. Törődést igényel, de ez minden hasonló autóra igaz, ellenben talán kevésbé „elcsépelt”, mint egy egekig magasztalt Lada vagy egy minden arcra mosolyt csaló Trabant. Az előbbi valóban jobb autó, míg az utóbbi talán gyakoribb és közismertebb. Mindettől függetlenül a Skodának is megvan a maga helye, megbecsülendő veteránná érett az elmúlt 40-50 év alatt.

Köszönjük a tulajdonosnak a tesztlehetőséget! Akit pedig megfogott a konstrukció és a hangulat, az a tesztalanyra akár le is csaphat, ugyanis nemrég eladó sorba került. (link:
https://www.hasznaltauto.hu/szemelyauto/skoda/100/skoda_100_sl-15907522)

Cikk/fotó: Bacsa Zoltán

The post Skoda S100 bemutató – kincs, ami ilyen állapotban szinte már nincs. Korlenyomat 1975-ből appeared first on Retrovasak.hu.

Az autót a második tulajdonosa akarta eladni, egy idős úriember, aki már nem szeretett volna vele foglalkozni. Minden ellene szólt. A jobb első sárvédő több helyen horpadt, lyukas volt. A homlokfal lyukas, a motorháztető, és a bal hátsó sárvédő erősen rozsdás volt. Mindössze egy hónap műszaki maradt rajta. Viszont indítás után nagyon szépen járt a motor, és elfogadhatóan viselkedett menet közben is. Két nap múlva – megelőzve néhány gyűjtőt – már az enyém volt az autó.

Szlovákiából sikerült szerezni sárvédőket előre, azonban bontás közben kiderült, hogy a homlokfal és a lámpák is menthetetlenek. Szintén a szlovák kapcsolat segítségével lett „új” homlokfal és két lámpa. Gyakorlatilag a teljes eleje újra lett építve, a benzintank betöltő csonkkal együtt. A világítást, és a kürtöt újra kellett vezetékezni, a lökhárítókat krómozni, akárcsak a dísztárcsákat. Minden cserélt elemet le kellett fényezni, mivel természetesen egyik sem okkersárga volt. A bal hátsó sárvédőt, és a hátfalat sikerült megmenteni, és rozsdátlanítás után újrafényezni.

Mivel jelenleg az újonnan kevert festék színe némileg elüt a negyven éves kifakult gyári színtől, ezért úgy döntöttem, az egész autót újrafényezem. Most itt tart a projekt, a többi elem várja az új fényt. A motorhoz szerencsére nem kellett hozzányúlni, mindössze a fékeket kellett javítani. Az autó hibamentesen kapott újabb két év műszakit. A Skoda már nyert egy díjat, 08. 27.-én, Surányban. Az első Retróautós nyárzáró találkozón lettünk harmadikok a szépségversenyen, és részt vettünk az első RetróVasak találkozón is!

A terv az, hogy minél eredetibb formájában guruljon a Skoda az utakon.

Antal István

The post Skoda S100 – kincs a telepről appeared first on Retrovasak.hu.