Komárom-Esztergom vármegyében rengeteg különleges retró autó lapul, ez a Trabant azonban igazi időutazás a keletnémet autózás hőskorába. Nem egy túlfényesített, steril kiállítási darabról van szó, hanem egy szeretettel gondozott klasszikusról, amely minden részletében történeteket mesél. Egy autó, amely nemcsak látható, hanem érezhető is – pont úgy, ahogy régen. 🚗🛠️

The post Felújított Trabant P50/2 a kisbéri Retro Garázsban | Ritka retró gyöngyszem appeared first on Retrovasak.hu.

A trend hatással volt a korabeli autóiparra is, ám ez leginkább a jenkik járgányain vált kifejezetten látványossá. A fenti két képen egy 1952-es Hudson Hornetet, az alsón egy 1958-as Oldsmobile 98-t látsz. Megfigyelheted, hogy az évtized eleji modellek tömzsibbek voltak, míg ’60 környékén már az alacsony, széles, elnyújtott, uszonyos formatervek számítottak divatosnak.

A háború utáni amerikai trendek

Az 1950-es évek Amerikájában a nagyközönség rendelkezett akkora tőkével, hogy 2-3 évente vegyen egy új autót. Ezt a gyártók ki is használták, mivel az egyes modellek formaterveit modellévente frissítették. Ennek az volt a célja, hogy egy 3-4 éves autó már elavultnak tűnjön, s egy újabb modell vásárlására késztesse a fogyasztókat. Ez be is vált. 

Az 1950-es években sok olyan trend született, amik kifejezetten amerikai formatervezői különlegességeknek számítanak. Ide sorolnám a panoráma szélvédőt, a géptest rakétákat, lángcsóvákat ábrázoló motívumait, a két- vagy háromtónusú festést, az uszonyokat, de még az ez utóbbiakban elrejtett tanksapkákat is. További különlegességnek számított a „hardtop” kivitel, ami a B oszlop nélküli kupék és limuzinok megnevezése volt. Ennek célja a kabriózás érzetének keltése volt. 

Idővel a jenki tervezők megoldásai a tengerentúlon is népszerűvé váltak. Gondoljunk csak az Opel Olympiákra, a brit Humberekre, illetve a szovjetunió és keleti blokk egyes típusaira. 

Ma a szocialisták felhozatalából mutatok be párat. Természetesen a lista nem teljes, így ha eszedbe jut néhány keleti klasszikus, ami nem szerepel a listán, írd meg nekünk, hogy melyek azok! Lássuk is őket!

Trabant P50, 500 és 600

Jogosan merül fel a kérdés, hogy a Trabant gyár 1957 és 1964 között gyártott típusai miért kerültek fel a listára. A gyengébbik érv, hogy a márka neve útitársat jelent, ami szorosan kapcsolódik a Szputnyik fellövéséhez.

A nyomósabb érvek az autó formatervezésében rejlenek. Ezeket a kétütemű NDK-s pöfögőket már kisebb uszonyokkal, fecskefarokkal gyártották, ráadásul kéttónusú festéssel is rendelhetőek voltak. Bár nem sok, de több helyen is megfigyelhetjük a krómozott díszléceket, ami az egyes típusokon egyszerűen csak elválasztotta a kéttónusú festést, míg például a lentebb látható zöld-fehér limuzinon a kortárs Buickok „dinamikus üstökös csóváit” utánozták. Hasonlítsd csak össze ezzel az ’55-ös Buick Roadmasterrel:

Wartburg 311-3 Coupé

Azt hiszem, sokan egyet értenének velem, ha azt mondanám, hogy a púpos Wartburg a valaha gyártott legszebb szocialista autók egyike. Az utód 353 és W353 modellekkel ellentétben ezeket nem csak limuzin és kombi, de kupé és kabrió kivitelben is gyártották. De mégis hogy kapcsolódnak az NDK gyöngyszemei az ’50-es évek amerikai formatervi megoldásaihoz?

A fentebbi kupé kéttónusú festését az előzőekben ismertetett „dinamikus üstökös lángcsóvákkal” választották el, ráadásul már a Wartburgokon is megfigyelhetőek a kezdetleges uszonyok. A kétajtós változat egy további érdekességet is rejt: kivitelét az USA-ban „hardtop coupe”-nak nevezték volna. Ha összehasonlítod ezzel az 1954-es Chevrolet Bel Airrel, láthatod, hogy egyiknek sincs B oszlopa, cserébe a C-t erősítették meg. 

A tető festése eltér a géptestétől, hogy kiemelje azt. Ennek célja a kabrió formaterv illúziójának keltése volt. Ez akkoriban az USA-ban nagyon menőnek számított a fiatalok körében, akik szerették a puhatetős kabriókat, ám túlságosan idő- és pénzigényes lett volna azok karban tartása.

Škoda 1000 és 1100 MBX

Megjelenése idején a Škoda Ezres és 1100-as modelljei a KGST-luxus netovábbját jelentették. Azon kevés szocialista autó közé tartoztak, melyek nem nyugati koppintások voltak, ám néhány olyan részlettel mégis rendelkeznek, amiket az imperialisták is alkalmaztak.

Ahogy az előbbi Wartburg kupék esetén, az MBX-ek kapcsán is felhozhatjuk a B-oszlop nélküli hardtop kivitelt, mint „amerikai ihlet”. Emellett a hátsó lámpák elrendezése és a géptest feneke is mintha uszonyokban végződne, ráadásul az ütközőbabák is kifejezetten amerikaiasra sikerültek. 

Volga M21, harmadik széria

A GAZ 1953-ban vágott bele a Pobjedák utódjának tervezésébe, ami 1956-ban a GAZ Volga M21 formájában valósult meg. Az első szériás modellek nagyon is hasonlítottak az 1953-as modellévre szánt Fordokra, legfőképp a Customline-ra, ám egyesek az ’53-as Plymouth Savoy-okat is belelátják.

A második és harmadik szériás Volga M21-eseket kissé átdolgozták, ám érdemlegesebb változás nem történt. Továbbra is hasonlítottak az ’53-as Ford Customeline-ra (fentebbi kép), ám a hűtőrácsot mindkét ráncfelvarrás alkalmával átdolgozták. 

Bár nem találtam rá érdemleges, hiteles forrást, hogy a harmadik széria hűtőrácsát a szovjet tervezők maguk vázolták volna fel, vagy esetleg egy másik amerikai autó hűtőmaszkját tervezték volna át, engem az 1954-es Kaiser Specialok „kifordított” hűtőrácsára emlékeztet.

Ha közelebbről is megnézed ezt az 1954-es Kaisert, a hűtőrács némileg hasonlít a Volgáéra. A különbség, hogy míg a GAZ 21-esé „kifelé dől”, a Kaiseré középen befelé ível, majd csak a felső harmadán kezd kifelé hajlani. A Volgáéhoz hasonlóan a Kaiser maszkja kapott egy kisebb szegélyt, ami oldalsó és a felső részt öleli körbe. Mit gondolsz, lehetséges, hogy a III. szériás modellek a Kaiserek hűtőrácsát örökölték?

A fenti 4 autó közül Neked melyik a kedvenced? Oszd meg velünk a véleményed! Figyelem: a cikk megírását a szocialista és amerikai autók közti hasonlóság kiemelése ihlette. Minden veteránnak megvan a maga bája, személy szerint szerintem egyes KGST modellek sokkal pofásabbak, mint az imperialisták autói!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post TOP 3+1 szocialista űrsikló, avagy a kommunizmus jet autói| Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

A 601-esek voltak a zwickaui gyár leghosszabb időn át gyártott modelljei. 1963 és 1991 között több mint 2 millió 818 ezer példány talált gazdára. Így nem is meglepő, hogy ha csak annyit mondasz, hogy „Trabant” vagy Trabi, mindenki azonnal a 601-esre gondol.

De milyen Trabikat gyártottak a 601-es előtt? Milyen egyedi kivitelei voltak? Milyen autók gyártását tervezték még? A Trabant 50 árnyalata c. cikksorozatból ezek ki fognak derülni! Az első részben a klasszikus 601-es legrégebbi őseiről olvashatsz!

DKW F8 és IFA F8, 1939 – 1942 és 1948 – 1955

A legendás Trabik története 1939-ben kezdődött, mikor az Auto Union-konszern egyik márkája, a DKW piacra dobta az F8-as modellt. A típust 1942-ig gyártották, nevében az „F” a fronthajtást jelölte, míg a „8”-as jelöléssel a korábbi F7-esektől kívánták megkülönböztetni.

Termelési ideje alatt két változata jelent meg. Az alapmodell Reichsklasse-t csak rövid ideig, 1940-ig forgalmazták, míg a drágább Meisterklasse 1942-ig volt rendelhető. A DKW F8-asait három kivitelben, kétajtós limuzin, kabrió és furgon formájában lehetett rendelni.

De hogyan is kapcsolódik a DKW a Trabanthoz? A II. világháború lezárását követően a zwickaui gyár az NDK fennhatósága alá került. 1948-ban a keletnémetek ismét belevágtak a széria termelésébe, ám ők az IFA F8-as jelöléssel gyártották. Az autó műszaki és formatervi részletein szinte semmit sem változtattak.

Az IFA F8-asok talán annyiban voltak mások, hogy háromajtós kombi és platós változatok is készültek, illetve a termelés utolsó pár évében a géptest már duroplastból készült. Ez utóbbi a 601-esekre is igaz volt, ráadásul a Trabantok az IFA, vagyis a DKW F8-as 700 köbcentis erőforrását örökölték.

AWZ P70, 1955 – 1959

1955-ben az F8-as IFA-kat felváltották az AWZ P70-es modellek, amik továbbra is a bevált, 684 köbcentis, kétütemű, kéthengeres erőforrást használták. A széria érdekessége, hogy a hagyományos limuzin és kombi kivitelek mellett kupé változata is létezett.

Mivel a korai időszakban az NDK nyersanyagokban szűkölködött, a tervezőknek minimalizálni kellett az autók „fémtartalmát”. Ezt a problémát úgy hidalták át, hogy a P70-es vázát fából készítették, majd erre illesztették rá a duroplast lemezeket. A 22 lóerős kisautóból több mint 36 ezer darabot gyártottak.

Az 1950-es évek második felében az NDK pártvezetősége utasítást adott egy újabb modell bevezetésére, melyek erőforrásai csak 500 köbcentisek lehettek. Így született meg ’57-ben, már Trabant néven, a P50-es modell, melyet, bár a P70-esek utódjának szántak, három évig azokkal párhuzamosan gyártották.

A Trabant 50 árnyalata sorozat 2. részében a P50-esekről és 500-asokról olvashatsz. Neked a fenti lét modellből melyik jön be a leginkább? Esetleg vezetted már az egyiket? Oszd meg velünk véleményed és tapasztalataid!

Cikk: Tarsoly Bálint

The post A Trabant 50 árnyalata – 1. rész | Villám Veterán | appeared first on Retrovasak.hu.