Egy fehér Zápor kalandos élete

Szabó Istvánnal még tavaly nyáron találkoztunk, egy napsütéses délutánon gurult be a látóterünkbe a képeken szereplő, OT-rendszámmal büszkélkedő Zaporozseccel, melynek a történetéről is megtudhattunk ezt-azt.

Mint oly sok esetben, Istvánnál is a gyerekkori emlékek játszották a legnagyobb szerepet a választásban, 4 éves koráig utaztunk vissza az időben, ekkoriban volt a szüleinek Zaporozsece, mely két félből vált egy egésszé, és sokáig volt a család hű társa. Amikor Istvánnak lehetősége adódott arra, hogy a motorok után végre az autók felé is kacsingathasson, akkor jött szóba a Zápor. Mivel ritkább keleti autót keresett, azon belül is a megfizethetőbb fajtából, ezért eleve néhány modell kihullott a rostán. Végül a Zaporozsec mellett döntött, ezt követően pedig nem kevesebb, mint egy év kutatás következett.

Karcagon mosolygott Istvánra a szerencse, itt bukkant ugyanis egy 19 éve garázsban ácsorgó, felbakolt, paplannal letakart darabra, melyet két óra pakolás után sikerült kiszabadítani. Bár nem volt vészesen elanyátlanodva (a beltér és a krómozás csaknem kitűnő állapotban marad meg) a felújítás újabb egy évet vett igénybe. A fényezés, a fékek javítása, és a gumialkatrészek cseréje, valamint kisebb-nagyobb csinosítgatások és szerelnivalók után 2012 márciusában kapta meg a muzeális minősítést az autó. Leírva persze egyszerű folyamatnak tűnhet, de gyorsan tegyük hozzá, hogy az alkatrészek nehézkes beszerzése miatt többször megakadt a munka.

Ennek már lassan öt éve, Istvánék pedig azóta sok helyen megfordultak a Zaporozseccel, bejárták vele az országot, a vásárlás óta 10.000 kilométer került bele, 52.000 környékén tart a számláló, István bevallása szerint ezen időszak alatt egyedül az ajtózárak rosszalkodtak. Az 1979-es évjáratú, ezerkettes motorral szerelt típus – a hírével ellentétben – igazán nem kért eddig sokat, a 7 literes átlagfogyasztása is barátinak mondható.

Nem ez az egyetlen Zápor a családban, Istvánnak egy ZAZ-965-ös változata is van, (a KERMI által elkaszált autóból összesen 5 hazai példányról tudnak), 2,5 éve jutott hozzá. Érdekessége, hogy az egykori mátyásföldi szovjet laktanya parancsnokának „behozott” Zaporozsece volt. Ennek is elkezdődött a felújítása, sőt, még egy donort is sikerült hozzá szereznie!

Beszélgetésünk során István elárulta, hogy összesen négy Záport, két Panni robogót, két körablakos Barkast, és egy Volgát „rejteget” otthon, majd ironikusan, félmosollyal kísérve elejtett egy mondatot: „Amúgy nem vagyok gyűjtő.”

Bense Róbert

Képek: Matyi-Szabó Csenge, Bense Róbert