fbpx

Gyerekkorunk álomautója – pedálos Moszkvics

Ismerős a látvány, amikor meglett, negyvenes apukák ellágyulva toporognak egy régi, guruló fémdoboz előtt? Nem? Pedig egy pedálos Moszkvics könnyen képes hasonló transzba ejteni a gyerekkorból már rég felocsúdott felnőtteket. Olvass tovább és tudd meg, honnan indult a lábbal hajtható autó hódító útjára és mi van velük manapság!

13452172835_03652cd184_z

Kevés menőbb dolog létezett a nyolcvanas években, mint a pedálos Moszkvics. Gyerekek százezreinek álma volt, hogy egyszer a karácsonyfa alatt találják majd a keleti játékipar dicső darabját. Persze a rendszerváltás gyermekei már az elektromos dzsipek/kisautók után sóvárogtak, ám ez talán nem is volt nagy baj, hiszen ahogy teltek az évek, a Moszkvicsok egyre drágábbak lettek, a patent állapotúak csillagászati árakon keltek el. Egy elsőgenerációs darabért ma már akár 200.000 forintot is elkérnek, azonban lehet vállalkozni lepusztultabb példányok restaurálásával. Ami biztos: ha a garázsban, melléképületben ott lapul egy pedálos, kötelező megtartani, hiszen anyagi értékénél már csak nosztalgiafaktora nagyobb.

A sikertörténet egészen az ötvenes évekig nyúlik vissza, ekkor készültek el ugyanis az első „gömbik”. A forma Olaszországból származott, de akkoriban nem túl meglepő módon, számos nyugati ötlet előbb vagy utóbb a szovjet tervezőasztalokon landolt. Ettől függetlenül bitang jól nézett ki újkorában egy ilyen gépezet, az pedig már csak hab volt a tortán, hogy az első lámpái még világítottak is! 1973-ban változott a forma, a gömbölyded kialakítást felváltotta a „kocka” karosszéria, valamint dudát és műanyag szélvédőt is kapott az új kivitel.

Sans-titre-3

A kis Moszkvicsok a nagy testvérekéhez hasonló gyártósorokon készültek és bőven jutott belőlük más országokba is. A nálunk is kapható négykerekűek ára a hetvenes évek közepén 700 forint körül volt, ami meglehetősen nagy pénznek számított (csak szemléltetésképp: ekkor 3 forint volt egy liter benzin, egy gombóc fagyi pedig 1 forint). Érdekesség, hogy még kreszparkok is épültek, ahol a kicsik pedálos Moszkvicsokon tanulhatták meg a közlekedés alapszabályait. 1981-től aztán jött egy rövid átmeneti időszak, amikor az előző és a következő széria tulajdonságai egybemosódtak, majd 1984-ben megérkezett a harmadik generáció, az új modelleket egészen 94-ig gyártották. Ebben az időszakban viszont már erősen érződött a költségcsökkentés, számos alkatrészt műanyagra cseréltek, többek között a műbőr ülés is az „újítás” áldozatává vált.

Hogy mi lett a járgányok sorsa? Többségüket sajnos megette az idő, de szerencsére még manapság is sok lelkes gyűjtő van, akik időt és pénzt nem sajnálva kutatják fel a poros ovipadlásokon, vidéki papa pincéjében eldugott rozsdaette, hiányos példányokat, melyeket aztán nagy szakértelemmel és még nagyobb lelkesedéssel újítanak fel. Hála nekik, számos pedálos Moszkvics menekült meg az enyészettől.

Bense Róbert

Kapcsolódó tartalmak

'Fel a tetejéhez' gomb