Hófehérke története – Wartburg 1.3 (1989)
Még a főiskolán harmadéves informatika szakos hallgatóként az iskola mellett kezdtem el 2007 februárjában a B kategóriás jogosítvány megszerzéséhez szükséges tanfolyamot. Lassan égető problémává vált, hogy szükségem lesz egy gépjárműre, ha használni is szeretném hőn áhított jogosítványomat. Kikértem édesapám véleményét, aki egész életében kedvére válogatta az autóit, ügyelve arra, hogy minél több típust kipróbáljon. A járművek szeretetét és tiszteletét tőle tanultam egészen gyerekkoromtól.
Szóval apám tanácsa az volt, hogy tulajdonképpen szerinte csupán német vagy japán autót érdemes vásárolni. Mivel csóró főiskolásként igen kevés pénzmaggal rendelkeztem ezért a Suzuki Swift és az F Astra is kiestek a listámból. Tulajdonképpen nem is gondolkodtam már csak a Golfokon, vagy Trabant kombikon. Mígnem egyik délután a kollégiumba menet megcsörrent a telefonom és édesapám feldobta az ötletet, hogy mi lenne, ha 4 ütemű Wartburgot vennék. Nem kerül sokba, Volkswagen motor duruzsol benne és viszonylag nagy belső térrel és csomagtartóval rendelkezik. Na ekkor kezdtünk el ténylegesen Wartburgokat nézegetni. Néhány hét alatt találtuk meg a kis járgányomat Vácott. Tulajdonképpen tősgyökeres Csongrád megyeiként azt sem tudtam pontosan, hol helyezkedik el Vác Pest megyében. Nagy örömünkben letelefonáltunk mindent a kereskedéssel és Nagyapámmal, Édesapámmal megindultam a jövendőbeli autómért nagy reményekkel. Az autó előéletéről megtudtam, hogy az első tulajdonosa egy úr volt egy Váchoz közeli faluban, aki nagy becsben tartotta a járművet. Főként garázsban állt és nagyon keveset használták. A bácsi halálát követően a felesége lett az örökös tulajdonos és Ő volt, aki megkérte a kereskedésben dolgozó fiatalembert, hogy segítsen neki eladni az addigra már egyáltalán nem használt autót. Hosszú évek porosodása után és 56.000km-rel a háta mögött ott várt engem a kereskedés kiemelkedő helyén, pőrén, gyári állapotában. Kis körbevizslatást követően a megvásárlás mellett döntöttem. Így 2007.04.10-én megvásároltam a kis gyöngyszemet. Megtankoltuk, hazavittük Szentesre és itt elkezdődött mi kis közös utunk.
A hosszú úton kiderült, hogy a váltó olykor reccsen, kicsit szárazon jár, kis sebességnél enyhén dadog, rángat. De nagyon örültem neki. Két nap múlva elkezdődött a fóliagarázs építés is, hiszen nem állhatott a szabad ég alatt. És itt kalandok tömkelege kezdődött meg. Tulajdonképpen a „fertőzés” egy lajosomáromi Trabant-Wartburg találkozón következett be, ahol szembesültünk a nejemmel együtt azzal, hogy mennyiféleképpen és milyen módon lehet kicsinosítani kis kedvencünket. Hosszas tanakodás után egyik éjjel nejemet felhívva elárultam, hogy a névválasztáson agyalok. Ő csekély gondolkodási idő után rávágta, hogy legyen a kocsinak a neve Hófehérke. Nos azóta kétszer voltunk Németországban világtalálkozón, Ő volt a menyasszonyi autónk és vele jártuk meg a nászutunkat is Prágában. A hosszú évek alatt kedvünkre alakítottuk át, hogy használhatóbb és szebb legyen. Remélem lehetőségünk nyílik ezt mindenkinek megmutatni a találkozón.
Busa Attila József