Keleti Blog – erdélyi túra a Skodával
Augusztus 9. reggel fél 5. Még sötétség, harmatos fű, tücsökciripelés. Lemegyek a ház elé, beültem a Skodába, majd a szokásos 3 gázfröccs, szivató technikával indítottam és pár percnyi járatás után elindultam. Ez volt az első mozzanata annak a napnak, aztán szépen sorban következtek a dolgok… találka a többiekkel Hajdúböszörményben, majd még egy Debrecenben és indulhatunk! Hogy hova? Egészen Erdélybe, azon belül is az úticélunk Székelyudvarhely!
Körülbelül másfél óra múlva értünk a határhoz, majd aztán kezdetét vette az igazi túra. Nekem is ez volt az első komolyabb utam, magával az autómmal is, meg úgy is, hogy én vezetek ilyen távot, egyhuzamban. Kezdődhetett hát a kaland-túra! Nagyvárad, Királyhágó, Torda, Kolozsvár…többek között ezeket is érintettük utunk során, majd felmentünk az autópályára, no de előbb még az első komolyabb emelkedőt a Királyhágó jelentette, ahol – igaz a kapaszkodósávban -, de minden probléma nélkül átjöttünk, majd itt tartottuk az első pihenőnket is. Innen pedig meg sem álltunk ‘udvarhelyig. Kolozsvárnál felmentünk az autópályára, ahol a Skoda egészen futurisztikus, 140 km/órás sebességgel ment, természetesen a lejtős szakaszokon, mivel az ottani autópálya a hazaiaktól eltérően tartalmaz meglehetősen sok szintkülönbséget.
Délután, 4 óra környékén érkeztünk meg, én felettébb megkönnyebbülve éreztem magam, hogy ilyen szépen teljesítettük ezt a közel 400 km-t, és azért büszke is voltam a kisautóra, hiszen 46 év az mégiscsak 46 év!
Augusztus 10-11-12. a túrák
Az elkövetkezendő 2 nap veterános szemmel annyira nem volt érdekfeszítő, hiszen túráztunk, megnéztük a természeti látványosságokat, egyéb érdekességeket. Ami említésre méltó, hogy szerpentines és emelkedős utak itt is vannak, amiket azért nem kívánnék a mindennapjaim részévé. A Gyilkos-tóhoz való túránk alkalmával úgy éreztem, mintha a Rally Trophy nevű játékba csöppentem volna, csak ez valóság volt. Az eső sajnos nem volt a barátunk, mert ezen a pár napom, amíg túráztunk, elkapott minket egy-egy nagy zuhé. Az egyik ráadásul fent a hegyekben, a kacskaringós utakról lefelé jövet és a Skoda nem arról híres, hogy minden égi csapadékot elzárnak a tömítések, pláne az enyémnél, így került bentre is a kiadós esőzésből, de ettől függetlenül jó volt! 🙂
Augusztus 13. Dacia-Landben jártunk, avagy nyakunkba vettük a várost
Ez a nap egy kis szabadtevékenységről szólt, illetve megnéztünk helyben egy katonai jármű gyűjteményt, valamint egy telepen is jártunk, ahol körülvezettek minket, szívélyesen, sőt, még a Daciájukat is elvihettük egy próbakörre! Ezen kívül állt még ott korai szériás 1300-as, sajnos eléggé leharcolt állapotban, meg Roman Diesel teherautók, egynéhány. Ezekkel a látogatásokkal eltelt a délelőttünk, majd délután bejártuk a várost és eközben előszeretettel fényképeztünk Daciákat. Láttunk érdekes modelleket, amikkel itthon nem igazán lehet találkozni. Ezután visszatértünk a szállásra és lélekben készültünk a másnapra, hiszen az volt a hazaindulás napja.
Augusztus 14. Keleti Blog menni haza
Reggel nem ébredtünk olyan korán, mint az indulás napján, 9 óra magasságában indultunk, majd az útvonal ugyanaz volt, csak visszafelé. Itt még szebb kép született az autópályán, hiszen itt már 155-re lendült a km óra! A határátkelés tartogatott magában még egy megmosolyogtató dolgot, amire mondjuk gondoltam, de arra nem, hogy bekövetkezik valóban. Két rendőrnő volt, aki kérte az iratokat tőlünk, átadjuk, majd az egyik mondja, hogy „Kérem, nyissa ki a csomagtartót”. Rendben; pattintom a fedelet, nyitom elől, ő pedig elindult hátra, majd Gábor az utasülésről halkan ennyit szól: „Ennek elől van…”. Nos, igen, manapság nem gyakori az olyan autó, ami a farában cipeli a motorját, na de ennek ez a szépsége. Így telt el ez a pár nap, amit nagyon élveztünk, 1220 km-t tettünk meg, mindenféle műszaki probléma nélkül! Akik pedig hitetlenkednek a Skoda megbízhatóságával kapcsolatban, azoknak csak annyit üzenek, hogy meg lehet térni!
Kathi Balázs
/Köszönjük a történetet és a fotókat a Keleti Blog csapatának!/