Maserati Bora – megmentő
Ha szuperautókat keresünk, nem feltétlenül csak a modern gépek között érdemes körülnézni, hiszen évtizedekkel ezelőtt is gyártottak figyelemreméltó erőműveket. A Maserati Bora is egy ilyen volt, pedig az olasz manufaktúrán annak idején elég nagy volt a nyomás, viszont ebben az esetben a prés egy igazi remekművet formált.
Kevesen fogadtak volna rá, hogy a Citroën és a Maserati nászából bármi jó is kisülhet, pedig a franciák nem viccből vásárolták fel az anyagi problémákkal küzdő itáliai gyárat. A „házasság” 1975-ben ért véget, ekkor ugyanis a francia mamut csődbe ment, majd Alessandro de Tomasso kezébe került a Maserati. Ennek ellenére, a Bora ezen időszak sikeres gyermeke lett, de ne szaladjunk ennyire előre, egyelőre elég annyi, hogy 1971-ben a Genfi Autószalonon csodálhatták meg először az autókedvelők.
Persze, mint minden Maseratit, ezt sem tucatautóként kell elképzelni, ám az egyediség fokmérője nem csak a számokban mutatkozik meg. A Bora a Citroën és a Maserati erényeinek egybegyúrása lett, előbbi az erőforrások megépítésekor brillírozott, utóbbi pedig a hidraulikus rendszerek fejlesztésénél adott bele mindent. Ráadásképp a Borát „nyakon öntötték” egy Giorgetto Giugiaro által megálmodott karosszériával, ami egy gyönyörű, de mégsem hivalkodó, olyan igazi békés oroszlán kinézetet adott a sportautónak. Az utóbbi hasonlatot persze gyorsan lesöpörhetjük az asztalról, ugyanis a Bora 4700 köbcentis, 330 lóerős V8-as motorja a hetvenes évek legdurvább erőforrásának számított, a gép 280 km/órás sebességre volt képes.
Szépen alakultak a dolgok, 1973-ban felkérésre elkészítettek két versenyváltozatot, a 430 lóerős változat jó eséllyel vette volna fel a versenyt akár a Ferrari Daytonával is, azonban nem lett meg az előírt 500 legyártott darab, ezért végül nem is került pályára a versenyre épített Bora. A típus a hetvenes évek közepére már túl volt sikerének csúcspontján, fennmaradása kérdésessé vált, hiszen az olajválság idejében a 25 literes üzemanyagzabálókat szinte minden gyártó leépítette. Így is történt, 1978-ban elkészült a 495. darab, a gyártását pedig leállították.
A márka első középmotoros autójaként elhíresült Borát azonban a mai napig nagy tisztelet övezi, s bár nem a legjobb időszakban köszönt be az autópiacra, azt senki nem mondhatja, hogy a – félelmek ellenére – Citroën és a Maserati rossz párosítás volt.
Bense Róbert