fbpx

Nőként a veterán járművek világában

Hogyan lettem ízig-vérig Trabantos? A veterán autós, buszos élet egyértelműen azon a márciusi napon kezdődött el igazán, amikor megismerkedtem Zolival (hívójele: Wazemaki), aki egy gyári, kétütemű Trabant büszke tulajdonosa. A történethez hozzátartozik az is, hogy már kislányként is az egyedi külsejű, az utakon ritkábban látott veterán autókat csodáltam, hiszen  családunk féltett, szigorúan garázsban tartott orosz kincse egy 1979-es évjáratú, 2140-es, banánzöld Moszkvics volt, amit azóta legnagyobb örömömre nagyapám után jómagam birtoklok. Mivel ő már öregsége miatt nem vezeti, „Moszkvát” ahogy becenevén hívjuk az utóbbi nègy-öt èvben Zolival mi ketten hajtjuk.

m1

Na nem csak az autók, de a buszok is nagy szerepet játszanak az életünkben, és ez szintén az ősöktől eredő ragaszkodás, ugyanis másik nagyapám pedig a Volánnál dolgozott és általa számtalan történetet ismertem meg a bohém, buszos életről, egy-egy kalandos kirándulásról.

Maki személyével magával hozta a Trabantozás szenvedélyét. Megismerkedésünk óta alig három hónap telt el, és belecsöppenten a helyi, Észak-magyarországi Trabant Club Egyesület szervezésében június elején lebonyolított nemzetközi Trabant-Wartburg találkozóba, majd egy hétre rá a legnagyobb lengyelországi találkozóra is kijutottunk.

blh3

Az élmények, a sok márkaszerető ember, valamint ez a baráti, mindenben összetartó közösség olyan mély nyomott hagyott bennem, hogy rövid időn belül a veterán összejöveteletek lelkes résztvevője, majd pedig a szervezések, kapcsolatépítések oszlopos tagja lettem. Véglegesen és visszavonhatatlanul beleszerettem a kis, kék Trabantunkba, Bolhába, akinek történetesen keresztanyja is lettem, mivel a nevét tőlem kapta. Úgy, ahogy gazdáját, engem is megszólított a kétütem jellegzetes pöfögő hangja. Azóta, mint a függők, benzingőzt inhalálok és az olajfolt a kedvenc minta a ruháimon. Olyannyira összenőttünk, hogy már az egyetemen is majd mindenki tudja, hogy én vagyok az a „Trabantos lány”.

blh2

Azon a karon, ahol jogászhallgatóként tanulmányaimat tengetem, egy ilyen szakon az ember azt gondolná, hogy a hallgató lányok/fiúk inkább a menő sportverdákért, a modern, drága autókért vannak oda, mégis valami kedves szeretet, egy meg nem értett szenvedély ül ki az arcokra, ha meglátnak minket órák után elpöfögni a suliból.

Persze azért szerencsére nem vagyok egyedül és a veterán korú autók, Trabantok, Moszkvicsok iránti szeretet nem népbetegség, hanem életérzés. Igenis lehet egy lány is olajos és gépzsíros, ha a gázbovdent kell olajozni, vagy végig kell mászni a zsírzási pontokon. Egy nő is tudhatja, hogy a gyertya nem csak a hangulatvilágításhoz használatos, és hogy a kétütemű motorral rendelkező járgány miben különbözik egy négyüteműtől, és hogy mire való a szívató. És higgyétek el lányok, a fiúk imádják ha egy csaj nem ijed meg egy krovakulcstól.

blh1

Végezetül is meg kell valljam, fanatizmusom odáig terjedt, hogy valamikor 2013-ban létrehoztam egy Trabant Fan Page-t, amiről büszkén mondhatom, hogy mára hazánk legnagyobb követői számmal rendelkező, első számú Facebook közössége a témában: Trabant – Egy autó, ami örök.

Mátóné Tonhajzer Arabella

Kapcsolódó tartalmak

'Fel a tetejéhez' gomb