Peugeot kombik: amikor a csomagtér nem csak hely, hanem életérzés volt
Van valami megmagyarázhatatlan bája a régi Peugeot kombiknak. Talán az, hogy mindegyikben ott lüktetett egy kis darab a múltból – egy családi nyaralás emléke, egy vidéki nagybevásárlás illata, vagy épp egy hétvégi barkácskaland. A Peugeot kombik több mint hetven éve hű társai azoknak, akik nem csak A-ból B-be szerettek volna eljutni, hanem közben élni is az utat.
Az első kombi 1949-ben gördült le a szalagról – a legendás 203-as. Akkor még alig ismertük ezt a kategóriát. Az autó vagy szedán volt, vagy teherkocsi – de a Peugeot már akkor is máshogy gondolkodott. Létrehozta a Commercialt az öt üléssel, és a hosszabb tengelytávú, három üléssoros Familiale változatot. Ez volt az a pillanat, amikor a francia márka elindította saját kombihagyományát – praktikusság, stílus és megbízhatóság kéz a kézben.
A 203-as nemcsak a városokban, hanem a világ végén is megállta a helyét. Gondoljunk csak bele: 15 ezer kilométer Párizsból Fokvárosba 17 nap alatt, és még Afrikában is csak 900 kilométerenként kellett megállni tankolni… nem semmi, ugye?
A stafétabotot a 403-as vette át, immár a Pininfarina által rajzolt karosszériával. Ez a modell már igazi Peugeot-klasszikus lett: tágas, tartós, és tele volt apró, de szerethető részletekkel – például a hátsó ajtók, amelyek 90 fokban tárultak ki, vagy a teljesen lehúzható hátsó ablakok. A legendás Columbo hadnagy is egy ilyennel járta Los Angeles utcáit – még ha nem is kombival, hanem kabrióval.
A 404-es, a 204-es, majd a 304-es mind tovább fűzték a sikerszériát – utóbbi például már elöl hajtott, keresztben beépített motorral, ami akkoriban bátor újításnak számított. A Peugeot mindig is szeretett egy lépéssel előrébb járni.
Aztán jött az 504-es – talán az egyik legkarakteresebb francia autó. Robusztus megjelenésével, hosszú rugóútjaival és három üléssoros kombi változatával igazi világjáró lett. Afrikában ma is tisztelettel ejtik ki a nevét, hiszen olyan helyekre is eljutott, ahová más autó még csak gondolatban sem mert volna.
A ’80-as évek derekán az 505-ös vette át a szerepet, hatalmas tengelytávval és két köbméteres raktérrel – ha volt kombi, amibe tényleg minden belefért, akkor ez az volt. Család, kutya, sátor, bicikli? Simán.
A hátsókerék-hajtástól búcsút intve érkezett meg a 405-ös, amely nemcsak Év Autója lett, hanem a Párizs-Dakar rally hőse is – kétszer is nyert a legendás Ari Vatanennel. Egy igazi munkásautó, sportos lélekkel.
A 406-os pedig már-már sztár lett: a Taxi filmek hőse, és az ausztrál rekordtulajdonos, amely egy tankkal tette meg a 2348 kilométeres távot. Ki mondta, hogy a dízelek unalmasak?
És akkor jött a 206 SW, ami már a kisautók világába hozta el a kombizás örömét – mégis tágas volt és szerethető, a formája meg igazán játékosra sikerült.
A 307 SW aztán megmutatta, hogyan lehet a kompakt kategóriában három üléssort és panorámatetőt varázsolni – igazi francia térvarázslat. A Peugeot itt is kétféle utat kínált: klasszikus Break, vagy üvegtetős, hétüléses SW – attól függően, ki mire vágyott.Ma sincs okunk panaszra: a 308 SW talán az egyik legszebb kombi a piacon, ráadásul van hibrid, plug-in, dízel, sőt, elektromos változatban is – ki mondta, hogy a praktikum unalmas?
A csúcson pedig ott az 508 SW PSE – egy vadállat sportkombi, 360 lóerővel és összkerékhajtással, aminek minden porcikája azt üzeni: „én nem csak családi autó vagyok, hanem élménygép is”.
A Peugeot kombik története nemcsak autókról szól, hanem élethelyzetekről, emlékekről, utazásokról, családokról. Egy-egy ilyen kombiban benne volt egy generáció teljes hétköznapja – és ez az, amit semmilyen adatlap nem tud visszaadni. Csak egy jól megőrzött régi fotó… vagy egy újra feltűnt példány a veterán találkozón.
Ha van kombis emléked, oszd meg velünk, és ne feledd: az igazi Peugeot kombik nemcsak a múlt részei – hanem örök klasszikusok.