Simson, ami egy életet végigkísér – Tóth Ádám nosztalgikus története egy Star újjászületéséről
Van, amikor egy jármű nem csupán közlekedési eszköz, hanem egy darab gyerekkor, emlék és érzelem egyszerre. Tóth Ádám számára a Simson pontosan ezt jelenti. A történet még a nagypapájánál kezdődött, akinek volt egy kék S51N modellje. Egy idő után Ádám örökölhette meg a motort, majd a jogosítvány megszerzése után már aktívan használta is. Az évek során folyamatosan szépítgette, alakította, míg végül elérte azt a kinézetet, amivel igazán azonosulni tudott.
A szerelem azonban nem állt meg egyetlen Simsonnál. Régóta vágyott egy második példányra is – leginkább egy Star vagy Schwalbe modellre. Hosszú évek keresgélése után sem talált igazán megfelelő darabot, ezért egy időre elengedte az álmot. Aztán jött egy hír a faluból: egy idős bácsinál áll régóta egy Simson Star. Ádám még aznap megnézte, és bár az állapota messze volt a tökéletestől, azonnal tudta, hogy ezt a motort hazaviszi.
A Star nem volt szép látvány: gyenge fényezés, megszorult blokk, rossz felnik – tipikus „majd egyszer jó lesz” projektmotor. De épp ez adta meg a kihívás szépségét. Mivel teljes felújítás volt a terv, gyorsan darabjaira szedte. A szétszerelés során derült ki az igazi meglepetés: eredetileg Olivgrün színű volt, bézs tankkal és oldallemezekkel. Innentől nem volt kérdés, milyen irányba indul a restaurálás.
Jött a klasszikus meló: flex, drótkorong, rozsdaeltávolítás – közel egy hétig tartott, mire minden alkatrész fémtisztára lett pucolva. Ezután alapozás, kisebb javítások, majd a végleges szín. Az alumínium alkatrészek polírozást kaptak, a kerékagyak homokszórva lettek, új küllőkkel fűzte újra a kerekeket. Szép lassan összeállt a kép.
A motorblokk sem úszta meg a törődést: a főtengely tűgörgője szétesett, ezért akadt meg korábban. Új főtengely, SKF csapágyak, szimeringek kerültek bele, a hengert 42 mm-re fúrták és új dugattyút kapott. A karburátor felújító készlettel frissült, az elektromos rendszer pedig teljesen új kábelköteget, gyújtást és kapcsolókat kapott.
Amikor végre megszólalt a motor, az már nem csak egy felújított gép volt – hanem egy régi álom megvalósulása. A világos ülés, a gyári mintás matricák, az apró részletek mind a klasszikus hangulatot idézik. Nyolc hónap munkája van benne, és bár nem szigorú restaurálás készült, a végeredmény gyári jellegű, mégis Ádám saját ízlését tükrözi.
Ma már két Simsonja van, és egyiküktől sem szeretne megválni. A cél egyszerű: minél több veterános találkozóra eljutni velük, használni, megélni azt az érzést, amit csak egy ilyen klasszikus kétkerekű tud adni.
Mert néha nem a lóerő számít – hanem az emlékek.
Retrovasak.hu