Végéhez ért az idei nyári túránk! 3363 kilométer. Ilyen hosszúra még egyik kalandunk sem nyúlt, mégis úgy vagyok vele, hogy akár már holnap újra útnak indulnék. Sikerült megtalálni a középutat a munka-kikapcsolódás-utazás-helyszínek-programok bonyolult útvesztőjében, így az utolsó napokra is képesek voltunk úgy felpörögni, akár csak az elsőkre. A véghajrá is jól sikerült, a Škoda-kaland hónapokon átívelő története pedig közelít a kerekhez. De azért persze még van pár meglepetés a tarsolyunkban. Addig is jöjjön a túra utolsó összefoglalója!

Hejcén kezdtük a vasárnapot, a reggeliért pedig egyből egy combos felhőszakadáson kellett keresztülküzdenünk magunkat. Icuval megállapítottuk, hogy ettől kaland a kaland, elvégre az utolsó két napot sem levezetésnek szántuk, úgy voltunk vele, hogy egyszer van nyári túra egy évben, hát akkor nyomjuk meg a végét! Valamivel 11 óra után érkeztünk meg a Fáji kastélyhoz, melynek udvarán a hejcei keménymag teljes pompájában vonult fel. Ennél szebb helyet keresve sem lehetett volna találni a hétvége lezárásához. A 18. század közepén épült, részben restaurált kastély nagyterméből tárogató hangja szűrődött ki, kinn békésen parkolt a DeVille.

A Škodával legurultam a kastély oldalsó falához, mely stílusban ugyan teljesen másik arcát mutatta az épületnek, hangulatában azonban legalább annyira elragadó volt. Sajnos nem sokáig élvezhettük a vasárnapi idillt, a délutánba érve útra kellett kelnünk. Ezúton is köszönjük a hajdúböszörményi Veterán Kulturális Egyesületnek a meghívást, a vendéglátást, továbbá a remek programokat és a szívélyes fogadtatást, igazán emlékezetes hétvégét tölthettünk a társaságotokban! Külön köszönet a vándorbotért, mely a hejcei famíves tradíciókat követi, és ami egy út végét, és egy új út kezdetét is jelzi. Milyen érdekes volt ezt a túra utolsó előtti napján hallani…

A programunk délutáni része némileg átalakult, lévén a bodrogkeresztúri Magyar Motorok Múzeuma nem látogatható, és jelen állás szerint mostanában ez a helyzet nem is igen fog változni. Volt azonban egy B-terv, amit néhány A-tervünk is megirigyelhetett volna: Miskolc! Icunak ennél a pontnál a 2018-as túra a végéhez ért, nem mintha bármi problémája lenne Miskolccal, de hétfőn már a munkahelyén volt jelenése. A tavalyi után idén ismételten két közös, élményekben gazdag hetet sikerült összeraknunk, sok-sok vidám pillanattal, jövőre Daciával folytatjuk!

A Tiszai Pályaudvarnál már egyedül szálltam vissza a Škodába, épp egy kiadós zuhé ért véget eddigre, de Szűcs Gábort és kedvesét egy percig nem zavarta a szeszélyes időjárás, kisvártatva már ott álltak mögöttem, egy szintén 1979-es, 105S-sel! Egy héten belül a második testvérével is összehoztam az autónkat, és bizony Gábor Škodájának sem éppen kalandmentes a története. Az történt, hogy a kilencvenes évek elején gyakorlatilag letámasztották a sárgaborsó főzelék színű szépséget, és néhány hónapja aztán úgy döntöttek, hogy ideje betolni a bontóba. Gábor ekkor lépett a tettek mezejére, és mentette meg az amúgy minden túlzás nélkül pazar állapotban lévő autót!

Közösen konvojoztunk fel az Avasi kilátóhoz, az 1963-ban épült, 72 méteres tévétorony-kilátó számomra a retrofuturisztikus épületek egyik tökéletes megtestesítője, egészalakos képet is lőttem róla, de azt ide töltöttem föl (az állókép bután mutatna a cikkben). A két Škoda mellé rövidesen megérkezett Fekete Márk Trabantja is, olvashattatok is az autójáról, most pedig végre személyesen is össze tudtunk hozni egy hamisíthatatlan retró-találkozást! A német turisták egyből körbe is állták a Trabit, aztán legnagyobb örömükre egy sárga négyütemű is befutott, így egyensúlyba került a két márka.

Hárman mentünk tovább a Diósgyőri várhoz, itt egy piros Bogár várt minket, illetve ennél a pontnál már erősen elgondolkodtam azon, hogy akár Vár-kalandnak is elnevezhettük volna az idei túránkat, ugyanis a diósgyőri mellett láttuk Boldogkőváralja, Sümeg, Kőszeg, valamint Ptuj várát is.

Miskolcon szuper kis társaság jött össze, eddig a túranaptárunkból kimaradt, de biztos vagyok benne, hogy máskor is útba fogjuk ejteni. Köszönjük, hogy eljöttetek!

Számomra azonban nem Miskolc volt az utolsó vasárnapi megállóm, indultam tovább Vécsre, mely már jóval inkább klasszikus RetróVasak-túraállomáspont, hiszen édesapámékhoz háromból háromszor beiktattam egy kanyart. Ennek egyik oka idén a Mátra közelsége is volt, eredetileg ugyanis az volt a terv, hogy a Kékestetőn, az ország legmagasabb pontján zárjuk a túrát – kis mókás fricska azoknak, akik minden másnap ellőtték a Škodás/teáskannás poénokat.

A túra végül nem itt zárult, azonban a Kékesre zokszó nélkül „felmászott” a Škodánk, még úgy is, hogy előttem rendesen lassúztak, így a lendület nem volt a legerősebb. Mindenesetre nagyon büszke voltam a Bodrira (így hívjuk egymás között időnként – főleg akkor, ha valamiért külön megérdemli a becézgetést), annyira, hogy kértem és kaptam is engedélyt arra, hogy egészen a toronyhoz felvezető út aljáig felgurulhassak. Így lett teljes a kép!

A kissé huzatos tévétorony panoráma-kilátójában még nagytotálban láthattuk, ahogyan a környékbeli településekre rákúsznak az esőfüggönyök, és bár a párás homály a Magas-Tátrát eltakarta, így, „mérgesen” talán még inkább kiadta a színeit az ezerarcú táj.

Az utolsó állomáspont végül Eger lett. Sajnos a májusi Škoda találkozóra nem tudtam eljutni, pedig ha valahol, hát ott aztán voltak márkatársak bőséggel! Éppen ezért örültem, hogy Flaskay Tamással – akivel tavaly a túra alatt konvojban Ladáztuk körbe a környéket -, meghívott minket Egerbe, és ennek apropójából szerveződött is egy kis összejövetel!

Az érkező autók közül idén sem maradhatott ki a Lada, mellette pedig egy sárga Škoda 110R Coupé állt, mely nem mellesleg a helyi márkatalálkozó egyik főszervezőjének, Juhász Nándornak a tulajdona, és akinek külön köszönet, hogy a szűkös időkeret ellenére is megtett velünk pár karikát, és lőhettünk néhány közös fotót!

Először a Szépasszony-völgybe gurultunk át, majd jött a telefon, hogy az egyik kocsival nem tudnak kijönni, mert tönkrement az önindítója. Így aztán Bíró Norbert – Amerikából érkezett, horgászautóból „átképzett” – Volkswagen Transporter Westfaliájának felvezetésével elindultunk felkutatni a mozgásképtelen autót, természetesen a lehető legsötétebb felhők társaságában.

A vihar aztán elmaradt, mi pedig megérkeztünk egy garázshoz, melyben egy rózsaszín-fehér Bogár állt, gazdája, Dorina pedig mellette. Végül úgy döntöttünk, hogy kitoljuk (az autót) – ilyet sem csináltunk még néhány fotó kedvéért -, mert ilyen csajos party-Bogár mellett még nem nagyon pózolt a Škodánk, meg amúgy is, szuperstílusos kis járgány, és el tudom képzelni, hogy mekkora hangulatot csinál, amikor valahova megérkeznek vele.

A spontán egri délután felszabadult zárása volt a Škoda-kaland állomásának, innen már csak Vécsre vissza vitt az utam. A túra utolsó 40 kilométere közül a Verpelétet megelőző szerpentinek mintegy megkoronázták az elmúlt hetek történéseit, az eső után gőzölgő aszfalt fölött kanyarogtam a Škodával, előttem a cikázó villámokkal körülvett Mátra magasodott. Meglepő módon nagyjából 15 kilométeren keresztül egy teremtett lélek nem jött velem szemben. Nem tudom, hogy sajnáljam-e, hogy ezt a jelenetet nem látta senki rajtam kívül, de számomra felejthetetlen percek voltak.

3363 kilométer után véget ért a Škoda-kaland, ha a mai, „nem hivatalos” cirka 200 kilométert még hozzáadnám, akkor bőven 3500 fölött zártunk. Babonás voltam, mert az utolsó összefoglalót csak azután szerettem volna publikálni, hogy hazaértem Mezőtúrra. Ma ez is megtörtént, és úgy állíthattam le az autót, hogy tisztában voltam vele: ebben az útban hiba nem volt!

Bár a túrának vége, a kaland történetei még jó néhány fronton tovább fognak épülni az elkövetkezendő hetekben. Az aktív levezetésben lesz találkozó, teszt, összefoglalók, elvarrjuk a mellékszálakat, na és persze augusztus 20-án jön a sorsolás (17-ig még játékba lehet szállni a Škodánkért)! Addig is köszönet mindenkinek, aki részese volt ennek az élménydús három hétnek, és azoknak is, akik figyelemmel követték utunkat!

Bense Róbert

Ha nem tudnátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – 21. | 22. nap – Miskolc, Kékestető, Eger appeared first on Retrovasak.hu.