Pöfike története – Trabant 601

Az én Trabant imádatom és rajongásom egészen kiskoromban kezdődött. Szüleim és nagyapám elmondása szerint a Trabantban volt engem a legkönnyebb elaltatni. Beraktak az autóba a kis mózeskosarammal és a Trabi nem túl egyenletes, ám stabil alapjárata hamar elaltatott. 🙂 Trabant 601 es típus több is volt a családban, talán a két kezem is kevés lenne rá, hogy megszámoljam. Nagyon kedvelt járgány volt ez a kis NDK-s csoda a körünkben, de talán azt mondhatom, hogy az anyai nagyapám kétütemű 601-ese dobogtatta meg leginkább a szívem.

Alig lehetett engem kiszedni az autóból mindig is vezetni akartam és pöffeszkedve foglaltam helyet a laprugók felett nem sokkal elhelyezkedő hátsó ülésen. Másik nagyapám legjobb barátjának is volt egy hófehér füstgyárosa, ám ekkor a családban már nem volt Trabant így Józsi bácsi (nyugodjon békében) Trabantjára irányult az összes rajongásom. Telt múlt az idő és ez a rajongás csak fokozódott.

Amit csak lehetett összegyűjtöttem, ami a Trabira emlékeztető kis szuvenírekben testesült meg. Polók, kulcstartók, makettek, kis modellek, és amit csak el lehet képzelni. Bárhova is mentem mindig is figyeltem az utakat, hogy mikor jön felém egy kétütemű, hogy legalább halhassam és integethessek neki. Volt, hogy vadidegen embereket is megállítottam, akik Trabanttal voltak, hogy hadd üljek be egy pillanatra, akár csak egy szippantásra. ( 🙂 , tudniillik a Trabantnak nagyon sajátos illata van belül is kívül is).

18 éves voltam, amikor születésnapom alkalmából volt szerencsém kipróbálni egy babakék füstöst. (Később nekem is ilyen lett.) A „túra” után megszilárdult bennem a gondolat, hogy szeretnék egy saját Trabit.

Hosszú keresgélés, kutatás és spórolás után ráakadtam a saját szerzeményemre. Hamar belopta magát a családom szívébe is, és ők is csak „Pöfike” néven emlegetik.

Miután megvettem, természetesen várt rá egy alapos karbantartás. Cserélve lett valamennyi tömítés, dugattyú csapszegek és gyűrűk, továbbá tűgörgős kosarak, ékszíj, és gyújtás. A napokban kapott új fényezést és kerékfestést, mint csillag az égen, úgy tündököl az én szemem fénye.

Azóta is tart a szerelem és elválaszthatatlanok vagyunk, és igen tökéletesen jól érzem magam ebben az autóban, mert mindent megad nekem, amire vágyom tőle, és csak szép emlékek kötnek hozzá. Nagyszerű érzés reggel belépni a garázsba és látni, hogy teli mosollyal kerek „szemekkel” mosolyog rám az én babakék kis gépezetem.

Fekete Márk