The post 1963-as Wartburg 311-es egy igazi időkapszula, ami még szinte teljesen gyári állapotnak örvend :) appeared first on Retrovasak.hu.

A XXI. század emberének a fejében a kombik úgy élnek, mint ötajtós, puttonyos limuzinok, melyek megjelenése nem igazán rí ki a tömegből. Ez persze nem mindig volt így, a XX. század folyamán több izgalmas puttonyos is járta az utakat. Ma ezek közül mutatok be hármat!

A „hardtop”-kombi

A „hardtop” kivitel elsőként 1953-ban bukkant fel, mint a kupék B-oszlop nélküli változata. Eredeti célja az volt, hogy a kabriózás érzetét és látszatát keltse, ezért is hívták „hardtop convertible”-nek, vagyis keménytetős kabriónak. Nevükkel ellentétben ezek a tetők rögzítettek voltak, nem lehetett őket fel-le húzni.

Két évvel később a B-oszlop nélküli kasztnik már a limuzinokon is elérhetőek volt, az évtized végén pedig már kombikat is lehetett ezzel a kivitellel rendelni. Persze a puttonyos változatok senkit sem csaptak be, viszont az utasokban még kelthette azt az érzést, hogy egy felhúzott tetejű kabrióban utaznak.

A fenti képen egy ’57-es Buick Caballerót látsz, aminek A és C oszlopai alig vastagabbak egy spaghetti szálnál, így egy borulásos karambol esetén a tető gyakorlatilag azonnal be is szakadt. A trendet természetesen az alacsonyabb árkategóriás gyártók is követték, még a Ramblereket, mint például ezt az ’58-as Ambassadort is, lehetett B-oszlop nélküli kombiként rendelni.

A tolótetős kombi

Az ebbe a kategóriába eső kombikra az 1963 és 1966 között gyártott Studebaker Wagonaire-eken kívül egy példát sem találtam. A kivitel neve lényegében össze is foglalja, hogy miről van szó: A csomagtér feletti tető egy részét el lehetett csúsztatni, hogy termetesebb rakományt is lehessen szállítani.

A fenti képeken látható ’64-es Wagonaire jól mutatja, miről is van szó. A tetőcsomagtartó mögötti részt el lehetett tolni, s ezzel jelentősen megnőtt a rakodótér térfogata. A Studebaker a Wagonaire kombikat több típus puttonyos változataként is gyártotta.

A plexitetős kombi

A két amerikai autó után a listát egy szocialista járgánnyal zárjuk. A Púpos Wartburgok azon kevés keleti autók közé tartoztak, amiket a limuzin és kombi kivitelen túl kupé, roadster és kabrió kivitelben is gyártottak. Mi több, kombiból is három lehetőség létezett: A három- és ötajtós változatokon kívül plexitetős kivitelek is készültek.

Az utóbbi kategóriába eső puttonyosok csomagtere feletti részt oldat plexivel, tetejét pedig elhúzható puhatetővel látták el. Ez a megoldás inkább esztétikus, mint praktikus: autós kempingezés alkalmával, kis túlzással, a szabad ég alatt aludhattunk.

Mit gondolsz, a fenti három kivitel közül Neked melyik tetszik a leginkább? Oszd meg Velünk véleményed és gondolataid!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post Kihalt kasztnik, avagy 3 különleges formaterv, amiket már nem gyártanak – 6. rész, kombik | Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

A trend hatással volt a korabeli autóiparra is, ám ez leginkább a jenkik járgányain vált kifejezetten látványossá. A fenti két képen egy 1952-es Hudson Hornetet, az alsón egy 1958-as Oldsmobile 98-t látsz. Megfigyelheted, hogy az évtized eleji modellek tömzsibbek voltak, míg ’60 környékén már az alacsony, széles, elnyújtott, uszonyos formatervek számítottak divatosnak.

A háború utáni amerikai trendek

Az 1950-es évek Amerikájában a nagyközönség rendelkezett akkora tőkével, hogy 2-3 évente vegyen egy új autót. Ezt a gyártók ki is használták, mivel az egyes modellek formaterveit modellévente frissítették. Ennek az volt a célja, hogy egy 3-4 éves autó már elavultnak tűnjön, s egy újabb modell vásárlására késztesse a fogyasztókat. Ez be is vált. 

Az 1950-es években sok olyan trend született, amik kifejezetten amerikai formatervezői különlegességeknek számítanak. Ide sorolnám a panoráma szélvédőt, a géptest rakétákat, lángcsóvákat ábrázoló motívumait, a két- vagy háromtónusú festést, az uszonyokat, de még az ez utóbbiakban elrejtett tanksapkákat is. További különlegességnek számított a „hardtop” kivitel, ami a B oszlop nélküli kupék és limuzinok megnevezése volt. Ennek célja a kabriózás érzetének keltése volt. 

Idővel a jenki tervezők megoldásai a tengerentúlon is népszerűvé váltak. Gondoljunk csak az Opel Olympiákra, a brit Humberekre, illetve a szovjetunió és keleti blokk egyes típusaira. 

Ma a szocialisták felhozatalából mutatok be párat. Természetesen a lista nem teljes, így ha eszedbe jut néhány keleti klasszikus, ami nem szerepel a listán, írd meg nekünk, hogy melyek azok! Lássuk is őket!

Trabant P50, 500 és 600

Jogosan merül fel a kérdés, hogy a Trabant gyár 1957 és 1964 között gyártott típusai miért kerültek fel a listára. A gyengébbik érv, hogy a márka neve útitársat jelent, ami szorosan kapcsolódik a Szputnyik fellövéséhez.

A nyomósabb érvek az autó formatervezésében rejlenek. Ezeket a kétütemű NDK-s pöfögőket már kisebb uszonyokkal, fecskefarokkal gyártották, ráadásul kéttónusú festéssel is rendelhetőek voltak. Bár nem sok, de több helyen is megfigyelhetjük a krómozott díszléceket, ami az egyes típusokon egyszerűen csak elválasztotta a kéttónusú festést, míg például a lentebb látható zöld-fehér limuzinon a kortárs Buickok „dinamikus üstökös csóváit” utánozták. Hasonlítsd csak össze ezzel az ’55-ös Buick Roadmasterrel:

Wartburg 311-3 Coupé

Azt hiszem, sokan egyet értenének velem, ha azt mondanám, hogy a púpos Wartburg a valaha gyártott legszebb szocialista autók egyike. Az utód 353 és W353 modellekkel ellentétben ezeket nem csak limuzin és kombi, de kupé és kabrió kivitelben is gyártották. De mégis hogy kapcsolódnak az NDK gyöngyszemei az ’50-es évek amerikai formatervi megoldásaihoz?

A fentebbi kupé kéttónusú festését az előzőekben ismertetett „dinamikus üstökös lángcsóvákkal” választották el, ráadásul már a Wartburgokon is megfigyelhetőek a kezdetleges uszonyok. A kétajtós változat egy további érdekességet is rejt: kivitelét az USA-ban „hardtop coupe”-nak nevezték volna. Ha összehasonlítod ezzel az 1954-es Chevrolet Bel Airrel, láthatod, hogy egyiknek sincs B oszlopa, cserébe a C-t erősítették meg. 

A tető festése eltér a géptestétől, hogy kiemelje azt. Ennek célja a kabrió formaterv illúziójának keltése volt. Ez akkoriban az USA-ban nagyon menőnek számított a fiatalok körében, akik szerették a puhatetős kabriókat, ám túlságosan idő- és pénzigényes lett volna azok karban tartása.

Škoda 1000 és 1100 MBX

Megjelenése idején a Škoda Ezres és 1100-as modelljei a KGST-luxus netovábbját jelentették. Azon kevés szocialista autó közé tartoztak, melyek nem nyugati koppintások voltak, ám néhány olyan részlettel mégis rendelkeznek, amiket az imperialisták is alkalmaztak.

Ahogy az előbbi Wartburg kupék esetén, az MBX-ek kapcsán is felhozhatjuk a B-oszlop nélküli hardtop kivitelt, mint „amerikai ihlet”. Emellett a hátsó lámpák elrendezése és a géptest feneke is mintha uszonyokban végződne, ráadásul az ütközőbabák is kifejezetten amerikaiasra sikerültek. 

Volga M21, harmadik széria

A GAZ 1953-ban vágott bele a Pobjedák utódjának tervezésébe, ami 1956-ban a GAZ Volga M21 formájában valósult meg. Az első szériás modellek nagyon is hasonlítottak az 1953-as modellévre szánt Fordokra, legfőképp a Customline-ra, ám egyesek az ’53-as Plymouth Savoy-okat is belelátják.

A második és harmadik szériás Volga M21-eseket kissé átdolgozták, ám érdemlegesebb változás nem történt. Továbbra is hasonlítottak az ’53-as Ford Customeline-ra (fentebbi kép), ám a hűtőrácsot mindkét ráncfelvarrás alkalmával átdolgozták. 

Bár nem találtam rá érdemleges, hiteles forrást, hogy a harmadik széria hűtőrácsát a szovjet tervezők maguk vázolták volna fel, vagy esetleg egy másik amerikai autó hűtőmaszkját tervezték volna át, engem az 1954-es Kaiser Specialok „kifordított” hűtőrácsára emlékeztet.

Ha közelebbről is megnézed ezt az 1954-es Kaisert, a hűtőrács némileg hasonlít a Volgáéra. A különbség, hogy míg a GAZ 21-esé „kifelé dől”, a Kaiseré középen befelé ível, majd csak a felső harmadán kezd kifelé hajlani. A Volgáéhoz hasonlóan a Kaiser maszkja kapott egy kisebb szegélyt, ami oldalsó és a felső részt öleli körbe. Mit gondolsz, lehetséges, hogy a III. szériás modellek a Kaiserek hűtőrácsát örökölték?

A fenti 4 autó közül Neked melyik a kedvenced? Oszd meg velünk a véleményed! Figyelem: a cikk megírását a szocialista és amerikai autók közti hasonlóság kiemelése ihlette. Minden veteránnak megvan a maga bája, személy szerint szerintem egyes KGST modellek sokkal pofásabbak, mint az imperialisták autói!

cikk/fotók: Tarsoly Bálint

The post TOP 3+1 szocialista űrsikló, avagy a kommunizmus jet autói| Villám Veterán appeared first on Retrovasak.hu.

The post Wartburg 311 – egy újabb különlegesség appeared first on Retrovasak.hu.

The post Wartburg 311 újragondolva appeared first on Retrovasak.hu.

The post Wartburg 311 – stílusos darab appeared first on Retrovasak.hu.

A Wartburg 311 standard és deluxe közti jelentősebb különbségek, hogy a deluxe verzióban:

• dönthető az ülés
• hátsó könyöklővel felszerelt
• az autó oldalán díszléc tündököl
• az első lámpakarikája csúcsosabb
• belül fabetét található

Jelenlegi tulajdonosa lelakott állapotban vette át a 311-est, ami teljesen szét volt szedve – még az ablaküvegek is hiányoztak. A gyárilag sárga festésű kocsi kék-fehéren várta a csodát, hogy új életet leheljenek bele, ez pedig nem kevés türelmet és hozzáértést igényelt. 

Mivel gazdájának több Wartburgja is volt előzőleg, gondos szakértelemmel látott neki az egy évig tartó renováláshoz. Számos alkatrészt tudott integrálni a házi készletéből, a többit pedig a netről kellett vadásznia. Utóbbi külön kihívás, hiszen nem könnyű Wartburg tartozékokat találni a weben. Akinek mégis akad megfelelő alkatrésze “raktáron”, foggal-körömmel ragaszkodik hozzá, így a tulajdonosnak megfelelő tárgyalási képességei is kellettek a száz százalékos végeredményhez.

Akár a házépítésnél, itt is mindent az alapoknál kellett kezdeni: a tulaj előbb leszedte a karosszériát az alvázról, amin mindent felújított az utolsó csavarig: a kuplung, a benzincső, a fékcső, a munkahengerek, és a különböző csavarok is le lettek tűzihorgonyoztatva. A fogantyúkat saját kezűleg polírozta , a csavarokat szintén maga drótkorongozta, és készítette elő a horganyzásra.

A Wartburg gazdáját dicséri, hogy nem bízott semmit a véletlenre: elemeire szétszedte a kocsit, minden egyes alkatrészt  lefestett, hogy úgy nézzen ki, ahogy a nagykerekű 311-es deluxe anno kigurult a gyártósorról. 

Tulajdonosa ragaszkodott hozzá, hogy megtartsa a gyári formát, és a finom munkákat, amik szépérzéket igényeljenek, ő végezze el.

A speciális munkafolyamatokra szakértőket kért fel, így lettek újrakárpitozva az ülések, a motor behangolva, valamint és az alkatrészek gyönyörűen krómozva. 

Ennek az egy évig tartó intenzív, aprólékos rendbetételnek köszönhetően az autó csillog-villog, a motor hibátlanul dorombol, az Old Timer tökéletesen adja vissza az összkomfort érzést, ami magáért beszél.

fotók: Kajári-Hamar Ágnes, Kajári Zoltán
cikk: Imrényi Dániel

The post Felújítás, ahogy a nagykönyvben meg van írva: Wartburg 311 Deluxe  appeared first on Retrovasak.hu.

The post Wartburg 311 javítási útmutató appeared first on Retrovasak.hu.

The post Wartburg 311 kabrió appeared first on Retrovasak.hu.