A CSILLAG VONZÁSÁBAN – Egy élethosszig tartó autós szerelem krónikája

Vannak történetek, amik nem a szalonokban, hanem a garázs mélyén, az olajos rongyok és a szerszámkulcsok csörgése közepett kezdődnek. Roskó Gergely története is pontosan így indult: egy édesapa mellett a műhelyben, ahol a fém és a szakma szeretete észrevétlenül ivódott a bőr alá. De ez nem csak egy autós történet – ez egy életút, amely a Wartburgtól a Mercedes-Benzek világán keresztül egy szenvedéllyé vált.
Az alapok: A garázs iskolája

Gergő számára az autók világa nem volt ismeretlen. Édesapja autószerelő volt, így a műhely levegője már gyerekkorában, 5-6 éves korában körülvette. De az első igazi „saját megmozdulásom” – ahogy ő fogalmaz – 1998-ra tehető, amikor a 14 éves fiú egy nyári szünetben egy merész döntést hozott.

A családi garázsban már egy éve porosodott a háromhengeres Wartburg, lejárt műszakival, itt-ott rügyező rozsdával, lógó alkatrészekkel. A gimi csak szeptemberben kezdődött, a suli vége pedig már megtörtént. Gergő egyszerűen azt gondolta: „Előszedem a 3 hengerest és kezdek vele valamit.”

Nem volt nagy terv, csak egy kamasz és egy autó. De ami következett, az egy életre szóló tanulságot adott. Gittet, festéket vásárolt, és amit szükségesnek tartott, megvette az autósboltban a haveroknál. Aztán kezdetét vette a munka: hegesztés, gittezés, csiszolás, festés, futóműjavítás – mindez egy 14 éves fiú kezei által.

De nem volt egyedül. Édesapja minden este átnézte a munkát, ellenőrizte, hogy jól meghúzta-e a csavarokat. Ez volt az igazi iskola – nem tankönyvekből, hanem gyakorlatból, egy mester mellett.

Augusztusra a családi „Varnyú” újjászületett. Miskolcon az autóklubban csont nélkül vizsgázott le. De a legszebb pillanat az volt, amikor a vizsga után Gergő apja elmondta a vizsgabiztosaknak: „Nem én csináltam az autót, hanem a fiam!” Még a vezető is lejött megnézni, ki ez a kölyök. 🙂
A W115-ös: Az első igazi szerelem

A Wartburg után azonban valami megváltozott. A gimnáziumi évek alatt egy ismerős révén került a képbe egy történet, amely örökre meghatározta Gergő autós jövőjét.

Az egyik régi haverjuk ide kezdett udvarolni egy lánynak, akinek az édesapja egy ismert és elismert autószerelő volt – egy szuper kis műhellyel. A srácnak volt egy Renault 5-öse, amit elcserélt egy nagyon romos W115-ös 200 D Mercire. Gergő elment megnézni az autót, és bár lepusztult állapotban volt, valami megcsapta a szívét.

„Éreztem, hogy ez valami más, mint a többi autó, ami addig körülöttem volt” – emlékszik vissza. Azonnal eldöntötte: segít helyreállítani.

Suli után mindig rohantam a műhelybe. A srác éjszaka melózott, így délelőtt aludt, Gergő suliban volt, de délutánonként és este készült a vas. Motort újítottak fel, karosszériát, belteret – majd teljesen fekete lett az autó, iszonyatosan fényesen lelakkozva. Teli króm dísztárcsái voltak, és ragyogott a napon.

„Amikor mentünk vele, én nem tudom leírni mit éreztem – talán a büszkeségen túl azt, hogy mi vagyunk a legnagyobb királyok a világon!”

Aztán jöttek még W123-asok, részleges felújításokra, és Gergő imádta mindegyiket. De a W115 maradt a közös büszkeség, az etalon, amelyhez minden más mérődött.
Tragédia és új kalandok

A sors azonban néha kegyetlen. A szeretett 115-ös összetört. Jött helyette a srácnak egy W201-ese, szuper kis autó 1988-ból, 200-as benzinmotorral. De az igazi csoda egy este történt, amikor Gergő és a testvére – a Bratyes – Nagymamájéknál sétáltak le.

Mellénk gurult egy csoda: egy W124-es, de nem a szokásos 200D kerregésével. Laci haveruk volt az új szerzeményével – egy 300-as, 24 szelepes, fordított váltós. „Mentünk kipróbálni” – mondja Gergő. A csend a dízelek után, majd az első padlógáz bekövetkeztekor érzett gyorsulás rabul ejtette.

Sajnos néhány hónappal később egy figyelmetlen furgonos oldalról, pont a B-oszlopnál telibe bombázta. Kifli lett szegény, de Laci egy karcolás nélkül szállt ki – a Mercedes biztonságának dicséretére.
Az első saját csillagok

2001 év végén Gergő és a Bratyes megvették az első saját W123-as 200D-jüket. Egy eredetileg 280-as autóba tették be a motort, tehát az „extra döglött kategória” volt szegény! 😀 Nagyon büszkén feszített benne, pedig egy 140 ezer forintos, nem túl szép példány volt.

Aztán jött egy ismerős 300 D-je hosszabb kölcsönben – na az már nem ment rosszul! 🙂 De ekkor még nem volt jogsija Gergőnek, így sajnos nem vezethetett (hivatalosan). 😀
Az átmeneti évek: Trabik, Ladák és versenyautók

Körülbelül 2003-ban a Mercedesezés egy időre megszakadt. Jöttek az olcsóbb időszakok: Trabizás, majd Lada. De a Ladából lett drága játék – versenyautókat kezdtek építeni. Közben a Mercedeseken felbuzdulva Gergő apja vett egy nagyon elrohadt D-Kadettet, amit szintén abban a műhelyben raktak rendbe egy nyár alatt – ahol a Mercizés egykor kezdődött.

A visszatérés: A W124-es Sportline

2007-ben Gergő egy elég jól fizető állást kapott, amihez szükségessé vált egy használható autó, amellyel az országot járhatja. A Lada eladó lett, és Gergő elhatározta, hogy igaz némi hitel mellett, de veszek egy W124-est.

Akkor lett az első Sportline-ja, de csak egy 260-as, viszont kevés kilométerrel, szép állapotban. De ez már egy másik fejezet kezdete…

Tartsatok velünk a következő részben, ahol folytatjuk Gergő kalandjait a W124-es Sportline-ok és a modernkori klasszikusok világában!

Retrovasak.hu