Amikor a Toyota középmotoros családi terepjárót épített

MasterAce, TownAce, Model F, Space Cruiser, Tarago: annak idején a világ különböző piacain változatos neveken ismerték ezt a Toyotát, cikkünkben is vegyesen használjuk majd mindegyiket. A modell eredetileg a hetvenes évek derekán jelent meg, ám virágkorát egy évtizeddel később érte el. Ihletet Európából kapott a japán vállalat a Model F megépítéséhez, ám az alapelképzelést már saját tudása szerint tökéletesítette: az egyenlőtlen tömegeloszlást és magas csomagtérperemet eredményező farmotor helyett közvetlenül az első tengely mögé építette be az erőforrást, ami mély tömegközépponttal és az A-oszlop mögött gyakorlatilag teljesen sík padlóval ruházta fel a kompakt autót.

Ez a két jellemző alapvetően meghatározta a modellcsalád népszerűségét. A rendkívül kompakt karosszéria akár nyolc utasnak biztosított férőhelyet. Mivel a speciális építésmódból adódóan a hátsó kerékdobok minimális mértékben nyúltak be a beltérben, mindezt rövid tengelytáv mellett is meg lehetett valósítani: az első generációs modell mindössze 399 centiméter hosszú volt, csupán 2195 milliméteres tengelytávval. A harmadik sori üléseket összehajtva tágas csomagtartót, az első két üléssort síkba döntve fekvőhelyet kínált a parányi utazógép, amelyet különféle, 64 és 93 lóerő közötti benzin és dízelmotorokkal gyártottak.

1982-ben megérkezett a TownAce második generációja, és vele a legfontosabb újdonság, a Toyota Hiluxból átemelt összkerékhajtási rendszer. Ekkor tudott teljes mértékben kibontakozni a magas padló, a rövid tengelytáv (2235 milliméter) és a mélyen elhelyezkedő motor kombinációja: a mókás kis jármű, amelynek hosszúsága még ekkor sem érte el a 4,5 métert, elképesztő offroad-manőverekre volt képes, akár nagy presztízsű, drága, túltenyésztett terepjárókat is megszégyenítő módon birkózott meg az akadályokkal.

Ezt persze kevesen használták ki, de az akkorra már akár 115 lóerős motorral kínált, háromféle tetőmagassággal, nyitható panoráma üvegtetővel rendelhető modellt ideális kiránduló autóvá tette az összkerékhajtás és a kifinomult futómű (kettős keresztlengőkaros első és multilink hátsó felfüggesztés, valamint 1988-tól a japán belpiacos modelleken adaptív lengéscsillapítás) párosítása. A Toyota még egy luxusverziót is épített ebből a túraautóból: a MasterAce Surf kétféle tetőmagasságot kínált, dupla nyitható napfénytetővel. A japán piacon színes televíziót és hűtőszekrényt is rendelhettek az ügyfelek, ennél is ötletesebb volt az emeletes ágy opciója, amivel négy személy számára biztosított alvóhelyet a parányi modell – a kiforrott összkerékhajtásnak köszönhetően akár egy hegytetőn is.

A Space Cruiser sikerszériájának az emissziós normák szigorodása és a Toyota erre adott válasza vetett véget. Az 1990-ben megjelent Estima/Previa ikerpáros modernebb formában és kivitelben valósította meg a 15 évvel korábban kitalált műszaki konfigurációt.