Duna Autó Zrt.

Audi S8 – egy igazi elnöki autó- és tényleg!

A cikk főszereplője egy 2 000-es évjáratú Audi S8, amely eredetileg a Porsche Hungária akkori ügyvezető igazgatójának, Szórád Jánosnak a tulajdonában volt.

Az autó rendkívül jó állapotban van, így nehéz elhinni, hogy a mögötte álló 19 év alatt több, mint 200 ezer kilométert tett meg. Az ötödik, jelenlegi tulajdonoshoz 2017 augusztus végén került, aki 40. születésnapjára vette saját magának.

Előtte több mint fél évet nézegette a piacot, Németországban és itthon is egyaránt, azonban nem talált olyat, ami teljesen szűz lett volna. A kiszemelt példány végül a magyar piac tetejéből került ki. Egyből Gugyela Istvánhoz került, aki Audis körökben nagyon jó szerelőnek számít.

Sok átalakításon esett át az autó. Cserélni kellett a motortartó bakot, olajokat és a szokásos folyadékokat, szervó olaj csöveket, szelepfedél tömítést és még a navigációt is. Utóbbinak apró, ám a sofőr számára zavaró lehetett a hibája, ugyanis a képe remegett némely úthibák alkalmával.

Továbbá komplett fagyállót cseréltek. Korábbi állapotához képest megszűnt benne a telefon-kihangosító, illetve félig már belső LED-es világítással turbózta fel a korábbi tulaj, ezt is visszaállították. Ezek tudatában nem meglepő, hogy első körben rá is költöttek 300 ezer forintot.

Szépen elkezdődött az autó reszelgetése, ez jelenleg ott tart, hogy az S8 mindennapi használatra alkalmas, körülbelül 10 ezer kilométert raktak bele a két év alatt. Végül 2,1 millió forintot költöttek az autóra, amiből az eredeti gyári alufelnik megvásárlása és helyreállítása közel fél millió forintot tesz ki.

 Az első nagyszervíz alkalmával a hibák kigyomlálása kezdetét vette. Ám a mai napig van az autón egy apró típushiba, a bal első ajtónak a belső burkolata picit el van repedve a könyöklő végénél. Ennek orvoslására már beszereztek egy bontottat, már csak a két meglévőből kell egyet fabrikálni.

Ezen kívül van még egy visszatérő hiba, mégpedig, hogy alapjáraton néha be-be döccen, de ezt igazából a tulajdonos veszi csak észre. Ezt egyébként nagyjából már orvosolták is.

A következő nagy beruházás alkalmával került sor a motortartó bak, a légtömeg mérő és a  gyertyák, gyújtógyertya kábelek cseréjére. A fojtószelep-házat kitakarították, így már csak az injektorok megtisztítása van hátra.

Az autó egyébként nagyon kényelmes, sokan azt hiszik, hogy ez egy sportautó, ami azért nem igaz, mert habár a motorja erős, de a váltója egyáltalán nem sportos. Hiszen ez egy hagyományos tiptronic váltó, amelyet ugyan kézzel tudsz kapcsolni, de ez még nem sportváltó.

Az autó ennek megfelelően is viselkedik, nagy motor, nagy nyomaték magas lóerő, igazi lételeme az autópálya. Szinte minden sebességnél elkezd húzni. A fogyasztást illetően az elmúlt 10 ezer kilométeren nagy átlagban evett 17 litert, 14 alá nem lehetett lenyomni sosem, 20 fölé sem ment. A 90-110-es tempónál eszik a legoptimálisabban.

Nagyon stabil az autó, jól fekszi az utat, a korabeli luxusautóknál jóval könnyebb. Ez érezhető is, viszont nagyon nehéz az orra, ennek az oka az, hogy az első tengelyek síkja elé helyezték a motort, amely bármennyire is könnyűnek számít a nyolchengeresek közt, mégis orr nehézzé tette. Ennek és az állandó összkerék-hajtásnak köszönhetően viszont kiszámítható is lett. Néha úgy érzi az ember, hogy kifelé kezdi el tolni az orrát, a quattro mégis ledolgozza ezt.

Az autón nagyon sok apró extra nem működött: a fejtámlákat új korukban például elektromosan lehetett állítani, az idő azonban nem vált előnyére a technikának, de a gondos kezek alatt most már mind a négy működik. A tetőkárpit a sok napon állástól elengedte magát, de ezt is orvosolták.

Felszereltsége a mai napig vetekszik sok modern autóéval, ezek közül az első ülés teljes egésze elektromosan állítható, akárcsak a biztonsági öv magassága. Mind a négy fejtámla elektromosan mozgatható fel-le, a hátsó kettő a műszerfalról vezérelve egy gombnyomással vissza is engedhető.

A hátsó ablakon elektromos roló, a két oldalon pedig manuális napfényvédő található, amelyek szintén nem általánosak. Egy napelemes tetőablak van az autón, amely a tárolt energiával mozgatja a levegőztető ventillátort, ennek köszönhetően a napon állva nem egy nyolcvan, hanem csak egy negyven fokos autóba kell beülnünk – ami lássuk be, nyáron jól tud jönni.

Az autó rendelkezik navigációval, amely itthon sosem volt használható. A CD beadó hely csupán csak a navinak van. Zenehallgatásra a hat táras CD lejátszó szolgál. A csomagtér még mai szemmel is óriásinak számít. az ülések nem dönthetőek. Viszont van sízsák, aminek köszönhetően meglepően hosszú tárgyak szállítására alkalmas.

Meglehetősen nagy akkumulátor van benne, nagyon sok az elektromos fogyasztó, érezhető is, hogy 1-2 hét állás után elkezdik leszívni azt.

A jelenlegi tulajdonos egy x-ray felni szettel vásárolta az autót, ezt az Audi a téli gumikhoz használta jellemzően. A mostani fotókon már az új Avus gyári faceliftes S8-as felnije látható, ez egy ideig nagyon nagy divat volt. Aztán mindenki elkezdte felpakolgatni a nagy gumikat, ami ront a menetkomforton és a rugózáson is. De mégis eltűntek, ez létezett az S4-esen és az S6-oson is. Csak ott más az Et szám és jellemzően 18 colosak voltak.

A jobb hátulján látható egy korábbi sérülés maradványa, illetve az elején is látható egy kisebb, de szépen kijavították. Többek közt ennek is köszönhető, hogy ez az autó nem tartozik a lelakott példányok közé.

Eredetileg a Porsche Hungária akkori ügyvezető igazgatója, Szórád János furikázott vele. Utána megvette egy cég, a kutatások alapján Gödöllőre került. Azután a Weltautó-telephelyre vitték, innen került a harmadik tulajdonoshoz, akitől visszakerült ugyanoda, ahonnan megvásárolta a negyedik tulaj, aki nyolc évig birtokolta az autót. Jelenleg az ötödik tulajdonosánál van.

Összegzéképpen, tehát ez egy csodálatos technika a korának minden extrájával és rengeteg újdonsággal. Az erőforrás és a quattro biztosítja a hosszú utakon a hibátlan működést, a felszereltség pedig a kényelmes utazást. Ez nem a városban szaladgálós, bevásárló autó. Az Audi S8 az autópályákra termett, arra, hogy leruccanjunk például az olasz tengerpartra.

Gondolom kikerekedett a szemed, mikor olvastad, hogy mennyit költöttek rá. Ez egy ilyen játék! Viszont, aki szereti a 2000-es évek elejének csodáit, az tudja mit vállal. Külön öröm, hogy olyan emberhez került, aki nem tuner jóskát akar játszani, hanem a értékeli a klasszikus mivoltát.

Írta: Háfra Zsolt
fotók: Kajári Zoltán

Lotus Cleaning retrovasak.hu
Címkék

Kapcsolódó tartalmak

Back to top button
Close