Az Elektro-Golf története

A Volkswagen 1976-ban mutatta be Elektro-Golf I modelljét, melynek 20 kW (27 LE) teljesítményű, egyenáramú motorja közvetlenül egy sorozatgyártású, négyfokozatú sebességváltóhoz csatlakozva váltotta fel a szokásos, 55 kilowattos (75 LE) négyhengeres benzinmotort. „Elektromosan közlekedem” („Ich fahre elektrisch”) – árulta el a felirat az árammal hajtott Golf I „titkát”, amely egyébként annyira hasonlított belsőégésű motorral hajtott testvéreire, hogy akár össze is lehetett volna velük téveszteni.

A szükséges energiáról gondoskodó ólom-sav akkumulátorok a csomagtér padlózata alatt kaptak helyet, de a töltő-infrastruktúra – mind a mai napig sokat vitatott – témáján is intenzíven gondolkodtak már ekkoriban. Az ötlet a parkolóórákba integrált nyilvános töltőállomásokról szólt, amelyekről egy óra töltés, valamint a parkolás a kifejezetten elektromos autók számára fenntartott helyeken összesen 50 Pfennigbe került volna.

Az elektromos hajtásrendszerű Golf eleinte egyedi különlegességnek számított, mígnem 1981-ben, kezdésként 20 Golf I CitySTROMer érkezett tesztelésre az RWE energiaszolgáltatóhoz. Kis sorozatként mindösszesen 25 autó készült, amelyek mintegy 60 kilométer hatótávjukkal az első, négy teljes értékű ülést kínáló, s a mindennapokban is jól használható elektromos járművek közé tartoztak. Utántöltéssel akár 100 kilométert is közlekedhettek naponta! Egészen 1986-ig még mindig az első Elektro-Golf számított a legfőbb kísérleti járműnek, amellyel különböző akkumulátor konfigurációkat és elektromos motorokat tesztelték.

A Golf elkövetkező modellgenerációi is a Volkswagen első számú kísérleti járművei voltak az elektromos mobilitás terén, amit egyebek mellett az 1985-ben a Golf II műszaki alapjaira épülő, 23 kW (31 LE) teljesítményű és akár 100 kilométer/óra végsebességű CitySTROMer is igazolt. A szintén kis sorozatban, csupán 70 példányban készült jármű szintén jelentős energiaszolgáltatók ügyfélszolgálati tesztjárműveként szolgált, míg módosított versenyváltozata a Grand Prix Formel E futamain is sikeresnek bizonyult.

A további mérföldkövek között említhető az 1993-ban a Siemenssel közösen kifejlesztett Golf III CitySTROMer, amelyet első ízben hajtott egyenáramú helyett váltakozóáramú motor, s amely a Volkswagen első, kereskedelmi forgalomban szabadon megvásárolható, sorozatgyártású elektromos személyautója volt. Állandó 50 kilométer/órás városi tempó mellett akár 90 kilométer hatótáv is rendelkezésre állt, ami a technika ekkori állása mellett mindenképpen figyelemreméltónak számított, különösen a már 180 Amperórára növelt kapacitású ólom-gél akkumulátorblokkok 300 kilogramm többlettömege ismeretében. Az akkumulátorok feltöltése 80 százalékos szintig csupán másfél órát igényelt.

A töltéstároló technika azonban ekkoriban még meglehetősen drága rétegtermékké tette, 49 500 német márkás árával ugyanis a Golf III CitySTROMer több mint kétszer annyiba került, mint egy vele összevethető felszereltségű, belsőégésű motorral hajtott Golf III (19 975 német márkától). 1992 és 1996 között végül mindössze 120 darabot gyártottak az elektromos modellből. Az ár már akkoriban is az elektromos mobilitás széles körű elterjedésének kulcsfontosságú tényezője/gátja volt.

A CitySTROMer harmadik generációjának hatékonysága emellett az akkumulátor- és töltőtechnikában azóta lezajlott jelentős fejlődése okán még nem érhette el a mai elektromos autókét. Ezért már ekkor olyan fejlesztések jelennek meg, amelyek napjainkban széles körben használatosak, mint például a már akkor sikeresen sorozatgyártásba vett fékezési fázisok alatti energia-visszatáplálás (rekuperáció).

Még ha az elektromos hajtásrendszerű Golf modellek mindhárom nemzedéke jelentősen meg is előzte korát, a kereskedelmi áttörés drága és nagy helyigényű töltéstároló technikájuk miatt egyelőre elmaradt. Mindazonáltal ezekkel a modellekkel lefektették számos olyan műszaki fejlesztés alapkövét, amelyek a mai, modern elektromos járművekben immár maguktól értetődőek.

Az első wolfsburgi elektromos autók megbízhatóságát egyebek mellett azon tény is bizonyítja, hogy a flottakísérletek lezárulta után magánkézbe került számos CitySTROMer még ma is problémamentesen használható a mindennapokban. Tulajdonosaik „teljes mértékben elégedettek” az elsők közül származó elektromos autójukkal, amelyekkel a Volkswagen már több évtizede beharangozta az elektromos mobilitás korának eljöttét.