Egy apró Babetta-találkozó nagy beszámolója
Szeptember 24-én, szombaton volt a második pesti kis Babetta-találkozó, ám mivel az első a belvárosban volt, ez most az első külvárosi lett. A sok hirdetés sajnos nem hozta meg az eredményét, az esemény Babetta- és Jawa kismotor találkozó lett volna, gondolok itt olyan Jawa márkájú mopedekre, amelyek 50 köbcentit meg nem haladnak. Talán még jobb is, hogy a létszám nem haladta meg az 5-öt, ugyan is, az előző találkozón csak négyünknek sikerült összejönnünk, és ez a kis csapat most bővült egy Székesfehérvári márkatárssal. (Igen, valaki feljött Székesfehérvárról Budapestre!!!! Babettával!!! Átjött a városon!!! Csak azért, hogy részt vehessen a találkozón.)
Vele végül is már a helyszínen találkoztunk, hogy ne bonyolítsuk az életét. A kiút nem volt problémamentes. Jómagam, mivel főleg a kerékpározás pártolója vagyok, és a Babetta csak hobbi, elkövettem azt a hibát, hogy még megállás nélkül dekompresszorral állítottam meg a motort, így telement levegővel, és gyakorlatilag a motor az utolsó kilométerig nem volt 100%-os, rángatott. Viszonylag rövid úton mentünk. A forgalomban azt vettem észre, hogy a közlekedő partnerek vigyáztak ránk, mikor a szélső sávban vágtunk át az Árpád-hídon mindenki más a belső sávokat használta, és többen már ekkor megcsodálták a cowboyt, valljuk be, ennyi Babettát egy sorban nemigen látni Budapest utcáin.
A célunk a Hajógyári-sziget volt, és még Óbudán pár kilométert el kellett motoroznunk, de végül is úti célunkat elértük, minden gép teljesítette, ám akadtak azóta még el nem hárított műszaki hibák sajnos, és azt kell mondanom, ezek közt van az utángyártott menetközben törötté vált fékpofa, illetve alapvető konstrukciós hiba, és villamossági hiba is. És mindez egy motoron, de biztosítok mindenkit, a következő találkozóig jobb lesz mint a gyári. A helyszínre érkezve felvettük a Fehérvári delegációt, majd kicsit beszélgettünk a találkozási helyen, készítettünk pár képet. A Hajógyári-szigeten a csúszdaparknál volt ez a hely, és nem csak a gyerekek érezték jól magukat, többen megmosolyogták a kis „arzenálunk”.
Természetesen a társaság nagyon jó volt, és mindenki egyaránt jól érezte magát, várja a következő alkalmat, ám a sikerhez úgymond mindenki hozzájárult, mindenki hozott egy kis apróságot, a saját személyén kívül, ami önmagában is ajándék, amivel hozzá tudott járulni az evészet, ivászat, no meg a találkozó sikeréhez. Visszafele elkísértük a Fehérvári delegációt a város túlfelére, (az elvonulás a Parlament előtt öt Babettával igen hangulatos volt). Majd mindenki ment a maga útján haza, ugyan nem készült az eseményből túl nagy „videó realiti”, inkább csak jól éreztük magunkat egymás közt, és egy jót motoroztunk. Kisebb műszaki hibák természetesen voltak, persze a „legjobb” helyen, de ezeknek a helyreállítása 5 percnél több időt nem vett igénybe.
Kürti Krisztián
