Egy motorozás margójára

„Megyek motorozni” -futott át agyamon egy erős kényszerérzet. Na de mi mással, mint a Tanárom frissen elkészült Simsonjával. Már amikor készülődtem, rossz volt a közérzetem: ,,mit vigyek magammal, ha megáll ez a sz..(épség)?”. Gyors mozdulatokkal behánytam az oldaldobozba egy gyertyakulcsot, valami ócska gyertyát, egy rövid csavarhúzót (megfordult a fejemben, hogy normálisat kéne vinni, de elhessegettem a gondolatot), és egy kombinált fogót. Sűrűn mormolva magamban: ,,nem lesz semmi baja, ki fogja bírni’’. Benzin volt, sisakot felvettem, irány a Verőcei domboldal.

Vidáman ment a frissen generálozott S50B, egészen, amíg le nem hajtottam az aszfaltról. A földút nem tetszett neki, de azért húztam, hagy szakadjon. Hosszú egyenes, 3. tő, de hirtelen ,,őőőőőőöö” . Szuper, hogy az a. ..! Leszállok, oldaldoboz le, gyertyakulcs elő, gyertya kiteker, benzines a gyertya? -az , szikra? -van. Beraktam a másik gyertyát. ,,Hörrrr-hörrr -hörrr’’ – hiába rugdostam, semmi életjel. Itt kezdődtek az igazi problémák…

Előkerült a rövid és vékony csavarhúzó (ezek a jelzők már képesek kétségbe ejteni a büszke férfiakat, de ha egy csavarhúzóról van szó, annál inkább), a gyújtásdeknit még csak levettem, ám pont az a hossz volt, amivel még éppen elértem a megszakító kalapács csavarját, azonban az alsó részét, ahol állítani lehet a hézagot, azt természetesen nem.

Már ekkor szidtam magam, kínkeservesen állítgattam a hézagot, eredménytelenül. Fél óra porban fekvés és szenvedés után ott voltam, hogy hazatolom. Gondoltam magamban, na még utoljára megpróbálom…elmondtam pár imát, majd a krovával ütve a rövid csavarhúzót belőttem az előgyújtást és érzésre hozzá állítottam a megszakítót. Láss csodát, a motor beindult és szépen ketyegett. De levontam a fájó tanulságot, sose szabad trógernek lenni, és úgy elindulni, hogy nem vagyunk rendesen felkészülve. Legyen 5 vagy 100 km, mindenhonnan kellemetlen hazatolni a mocit.

Felvettem a sisakot és nekiindultam a véget nem érő emelkedőknek, gyönyörűen ment. Bejártam vele a létező összes hegyi utat. Megálltam egyszer pihenni, és lefotóztam a festői Dunát és Naszály-hegységet. Elégedetten értem haza, levontam a tanulságokat, majd első dolgom volt felszerelni a polcon tárolt gyári DDR-es tirisztoros gyújtást. Na annál kopjon el a megszakító…

Lőrincz Marcell