Mazda 323 Familia (1992) – strapabíró piros hintó

A régebbi Mazdák mindig is kellemes emlékeket idéztek fel bennem, hiszen a családban volt egy 83-as 323 GT, melyet volt szerencsém párszor vezetni (azóta is egy ilyet hajkurászok, tehát ha valaki rejteget egyet, szóljon), és úgy hiszem, a kategóriájában nagyon jó kis gépnek számított. Mivel a bevált márkákhoz általában hűséges vagyok, így annak idején jómagam is egy Mazdát választottam első (saját) autónak, méghozzá egy egészen megkímélt, 1992-es 323 Familiát. Az autó minden szempontból rendben volt a vásárláskor, és bár azóta már máshoz került, remélem még sokáig az utakon lesz!

Eddigi – szigorúan szubjektív – tapasztalataim alapján egy idősödő, ám megkímélt japán konstrukció szinte csak jó választás lehet, főleg ha a megbízhatóság van a rangsorunk első helyén. Bár képben voltam azzal kapcsolatban, hogy egy Mazda alkatrészek szempontjából nem a legolcsóbb választás, de ezt úgy fogtam fel, hogy a tartósságot meg kell fizetni. Hogy miért nem aggódtam feleslegesen? Mert a motor magabiztosan ketyegett, az ötgangos váltó szépen kapcsolt, a kuplungtól a fékeken át, egészen a kormányműig minden precízen tette a dolgát, mindezt egyébként (akkor még) 21 évesen, papíron 216 ezer kilométerrel a háta mögött.

Fogyasztás szempontjából sem lehetett rá panasz, télen a városi 7 literrel ki voltam békülve, országúton pedig 6-6,5 liter körül evett, ez nagyjából megfelelt egy ilyen korú, 1.3-as motorral rendelkező autó fogyasztásának. Ugyan azt be kell azért látni, hogy nem egy erőműről van szó (ez volt a 6. széria belépő erőforrása), de a 75 paci ezt tudja, ezzel együtt kell elfogadni, nem folyamatos padlózásra született, nem is olyanoknak való, akiknél ez a lényeges szempont. Sem a szélzaj, sem a motorzaj nem volt zavaró, bár nem a legcsöndesebb jószág, de ez nem is volt elvárás az akkori, nagyjából 170 ezres (!) árkeretet figyelembe véve.

Ami viszont nagyon pozitívan érintett, hogy meglepően jónak bizonyult az autó úttartása. Nagyobb méretéből adódóan a 323-as szedán jól feküdte az utat, stabilitása kanyarban is megmaradt, alig lehetett érezni az úthibákat, és egész jó volt a manőverezhetősége is. A komfortérzettel sem volt probléma, tágas beltér, kényelmes ülések jellemzik ezeket a Mazdákat, hátul sem fapados, és egy hosszú út után sem úgy szállt ki belőle az ember, mint egy megtört kalandor. Az anyagminőség is időálló, semmi nem csörgött-zörgött, korrektül össze lett rakva. A kárpit két évtized után is úgy nézett ki, mintha új lett volna, ez egyébként tipikus japán sajátosság, az örökkévalóságnak készültek ezek a szövetek, legfeljebb a foltosodásra/koszolódásra kell figyelni. A 415 literes csomagtér bővíthető az ülések előredöntésével, és egész szépen pakolható, költöztetni azért nem alkalmas, de néhány nagyobb utazótáskát bőven elnyel.

A kasznija egész jó állapotban volt – ismerve a japán rozsdadémont, ez sajnos kevés hasonló korú példányra igaz – és ugyan egy-két helyen enyhén már beleharapdált az idő vasfoga, de összességében nem volt szétrohadva, az alváz is tökéletesen rendben volt. Annak idején szépen, alaposan megvizsgáltuk alul is, elégedetten konstatáltam, hogy nem fog kilógni a lábam belőle, sehol nem találtunk komolyabb rozsdafoltot, ami nagy megkönnyebbülést jelentett. Évekkel később a küszöb és a hátsó kerékjárati ív javításra szorultak, de időben el lett csípve a korrózió.

Felszereltség szempontjából nem voltak nagy elvárásaim, ami lényeges volt, az a fűtés, utálom, ha egy páragombócban kell ülni, itt azonban ezzel nem volt gond, pillanatok alatt fel lehetett fűteni az utasteret, és az ablakok is néhány perc alatt páramentesek lettek. Ebben a kivitelben szinte semmi extra nincsen, ami számomra inkább előny volt, mint hátrány, mert egy idősödő autónál gyakran ezek mennek tönkre először, és bizony nem olcsó a javításuk sem. Amit azonban szükségesnek tartottam, az a hátsó ködlámpa, ami jó szolgálatot tett esténként a garázsba tolatásnál is.

Friss műszakival, új fékekkel és jó állapotú lengéscsillapítókkal jutottam hozzá, az árkategóriát nézve készültem rejtett hibákra, ám a használat ideje alatt nem találkoztam velük, lényegében csupán a kötelező cserékre kellett kiemelten odafigyelnem. Úgy gondolom, hogy vékonyabb pénztárcával rendelkezőknek, vagy épp első autónak tökéletes választás lehet egy régebbi, de megkímélt Mazda, hiszen egy megbízható, ésszerű kereteken belül fenntartható járgányról van szó, mely – ha volt, és van gazdája – évtizedek távlatából is összeszedett képet mutat.

Adatok:

Márka: Mazda

Típus: 323 Familia

Gyártási év: 1992

Ajtók száma: 5

Szállítható személyek száma: 5

Csomagtartó méret: 415 liter

Kivitel: sedan

Sebességváltó típusa: manuális, 5 fokozatú

Hengerűrtartalom: 1324 cm3

Teljesítmény: 55 kW, 75 LE

Üzemanyag típus: benzin

Üzemanyagtartály térfogata: 50 liter

Saját tömeg: 940 kg

Gumiabroncs méret: 185/65 R14

Bense Róbert