Skoda 120L – megőrizve az utókornak

Tulajdonképpen az autó a nagyapámé, de mivel ő már nem nagyon vezet, ezért én viselem gondját a Skodának, de nem feltételen ezért, ugyanis én amióta az eszemet tudom, mindig az autó közelében voltam, állandóan körülötte sertepertéltem.

A Skodri nagyapám második családi autójaként került újonnan a Merkur telepről 1983.05.11-én a garázsunkba! ’83-ban Nyíregyházán meg még pár helyen lehetett Dinitrol alváz- és üregvédelemmel ellátni az autókat. Nagyapám ’83-tól kezdve ’86-ig garanciális időszakos átvizsgálásra visszavitte és meg is kapta a többszörös alvázvédelmet.

Én személy szerint 2014.01.11-én vehettem ténylegesen a birtokomba. Immáron idén másodjára jártam meg vele a hejcei veteránjármű találkozót, első alkalommal átmentünk Kassára is vele. Az autóról annyit tudok elmondani, hogy kb. 200 ezer kilométernél kicsivel több van benne (az óra sajnos régóta nem mér), ezen sok km ellenére a motorblokk bontatlan, eredeti gyári, nem volt felújítva, és azt kell mondanom, hogy még mindig jó erőnek örvend.

A képeken látni fogjátok a hátfalat, ami nem gyári, (ez „vasaló”lámpásan jött ki a gyárból), ám sajnos egy terepjáró beletolatott és nagyapámnak akkoriban ez a hátfal meg lámpafajta tetszett, ami most rajtra van ezért így van már 25 éve. A bal első sárvédő szintén nem az eredeti ,mert papa kifordult véletlenség egy Ifa elé és épphogy sikerült elkerülni a nagy bajt, viszont annyi lett, hogy mikor fékezett az Ifa ugye bólogatott, és megnyomta a sárvédőt. A fényezés 80%-ban gyári ezektől az elemcseréktől eltekintve.

Utólag lett felszerelve egy fordulatszámmérő és egy motorteszter, azon kívül a belseje is eredeti, nagyon szép állapotban maradt meg, vigyázva volt rá mindig, üléshuzat volt rajta, árnyékban állt az autó ha szabadban is volt, a nagyszüleim ugyanis sokat jártak vele kempingezni, még édesapámmal is akkoriban, Bulgáriába, Romániába, és a Balatonhoz is.

Molnár Dániel