Van már némi tapasztalatunk az autós túrák szervezésében, de eddig külföldre még csak éppen átléptünk – tavaly a Ladával -, így most a lehető legkörültekintőbb módon kellett megszerveznünk a Mladá Boleslavba vezető utat. Arról nem is szólva, hogy ez az oda-vissza kb. 1200 km (plusz a hazai 300) gyakorlatilag az 1979-es 105S-ünk főpróbája volt. Így hát volt is bennünk egy kis izgalom, mint utóbb kiderült, teljesen alaptalanul. Bár apróbb hiányosságokat még pótolnunk kell a nyári túráig, a közel 40 éves járgány lényegében elkészült, de azért egy esetleges probléma esetére a Duna Autó Zrt. bebiztosította az utunkat egy Škoda Superb kísérőautóval, amit ezúton is köszönünk!

Szombat délelőtt végre elérkezett az indulás pillanata, Biatobágyról startoltunk, és egészen Párkányig Dani is elkísért minket a Trabantjával. Onnantól két autóval mentünk tovább, a pályáról, részben a D1-en folyó felújítási munkálatok miatt viszont lemondtunk, ám a plusz 2 óra útért cserébe kárpótolt minket a gyönyörű táj. Szlovákián keresztülvágtatva végül Holicsnál léptük át a cseh határt. Mindössze két szakaszon kellett komolyabb hegymenettel megküzdeni, ám a 105S minden akadályt hibátlanul vett, a Mladá Boleslavba vezető utunk mondhatni tökéletesen sikerült, este 8-kor már a szálláson voltunk.

Másnap reggel a Superbbel indultunk Prágába, inkább elkerültük a konvojozást, lévén a fővárosi forgalom (főképp a központi részeken) korántsem egyszerű. A Trabant Múzeumban kezdtünk, aki a közelben jár, és szereti a kis NDK-s füstgombócot, mindenképp keresse fel a kiállítást! Már a kerthelyiségben is sorakoztak az autók, a kutas-kombis installáció meg egyszerűen remek, a szemfülesebbek pedig a parkolóban még az utolsó, limitált szériás, arany “einer von 444” plakettel ellátott kombit is felfedezhetik.

Az épület zsúfolásig telített Trabis (helyenként Wartburgos) ereklyékkel, legyen szó makettekről, vagy épp gyári kézikönyvekről. De kialakítottak egy komplett műhelyrészletet, sőt, egy félbevágott 601-essel még a “vezetést” is kipróbálhatjuk. Ha mindez nem lenne elég meggyőző, a Kübel és az AWZ P70-es már biztos az, de a Trabantos falfestmény is igazán látványos. Összességében nem túl nagy, ám annál tartalmasabb a kiállítás, az átszámítva nagyjából 1200 forintos belépőt bőven megéri.

Ezt követően az óváros felé vettük az irányt, hosszú korzózást követően egy parkolóházban sikerült helyet vadászni, 60 korona/óráért, cserébe karnyújtásnyira volt a Mánes-híd, ahonnan pazar kilátás nyílt a száztornyú városra. A macskaköves sétálóutcák tömve voltak turistákkal, a hídtorony aljánál szintén hömpölygött a tömeg. Végül kerestünk, és találtunk is egy nyugis, barátságos árakkal csalogató éttermet.

Visszafelé még beugrottunk a Cseh Légierő ingyenesen látogatható repülőmúzeumába, ahová már csak ezért a parkolóban látott, gyönyörű, korai 120-as miatt is megérte betérnünk.

Másnap reggel aztán jöhetett az, amiért végül is ennyit utaztunk, azaz a Škoda Múzeum! A parkolóba való diadalittas megérkezést némileg árnyalta, hogy Balázzsal legalább 5 percig keresgéltük, hogy hol is tudunk bejutni oda, a csehek ugyanis imádják a sorompóval lezárt bejáratokat. Így az oldalsó kapu helyett jóformán csak hátulról lehetett behajtani, egy ellenőrzőponton keresztül, ahol a biztonság kedvéért megkérdezték, hogy hova is jöttünk. Talán nálunk ez a szokásosnál is egyértelműbb volt. A helyünkre beállva pedig egyből feltűnést keltettünk, többen fotózni is kezdték a 105S-ünket.

A néhány évvel ezelőtt felújított, közvetlenül a gyár mellett található múzeum népszerű turistacsalogató, ottjártunkkor is több buszos csoport érkezett. Nem is csoda, hogy ennyire látogatott, a 70 koronás belépő több, mint kellemes, ráadásul jó néhány órás aktív programot kínál a tárlat.

Már a bejáratnál egy valódi Škoda-legendába botlottunk, az 1969-es 1100 MBX szuperritka típus, mindössze 1114 példányt gyártottak belőle. Gyorsan megjegyezném, hogy a „fogadó standnál”, csakúgy, mint a múzeum többi pontján, időnként cserélgetik a különböző modelleket, így hát ne csodálkozzatok, ha a látogatásotokkor esetleg már kissé más lesz a felhozatal.

Szintén érdemes megjegyezni, hogy fotós állvány és külső vaku nem használható fényképezésnél, vagy csak előzetes engedélykérést követően! Videózni viszont lehet, és lesz is még egy részletesebb cikk a Škoda Múzeumról, ahol közzétesszük a már megvágott felvételeinket (illetve még egy jó nagy adag képet).

De menjünk tovább a tárlaton, melynek összesen öt főbb pontja van, a Laurin & Klement féle régmúltat egy fázisaira bontott restaurálási folyamat idézi meg, a rozsdás alkatrészektől, autótorzóktól, egészen a csillogó, 1929-es Škoda 110-esig.

Az innen kivezető folyosón egy Popular 1100, valamint egy ’61-es Felicia látható, az étterem mellett pedig talán a múzeum egyik (számunkra legalábbis) legszebb ékköve, egy jobbkormányos 110 R Coupé állt. Az emeleten is érdemes körülnézni, ott mindenféle Škodás plakát, emléktárgy kapott helyet, valamint régebbi reklámfilmeket vetítenek.

Visszatérve a bejárattal szembeni sorra, itt leginkább legendás, ám időben egymástól elég távol lévő modelleket állítottak párba. Van itt Škoda 645 a harmincas évekből, vagy épp Octavia kombi a hatvanasból, előttük üvegtábla mögött sorakoznak fel a márka logóinak variánsai. A következő sorban ismét egy Popular, illetve egy 125 L állt, kettejüket időben cirka 50 év választja el, utóbbi 1988-ból származik, és nem mellesleg csodásan mutat újkori formájában. Ezt a részt két raligép zárja, az egyedi kiállású 200 RS ’74-ből, és egy Favorit, ’93-ból.

A legnagyobb egység kétségkívül az emeletes csarnok, ahol keveredik a régmúlt a jelennel és a jövővel, hátulról előre haladva. Oldalt még motorokat és metszeteket is láthatunk, sőt, motorkerékpárokból is volt néhány. A fakerekűektől egészen a stílusos luxust képviselő Superb-en át vezetett az utunk az 1000 MB-ig, majd a már modernkort képviselő Favoritig.

Érdekes jelenség volt a terepes Trekka és az ásóval is ellátott Bojovy Tudor, a „polcokon” pedig további tucatnyi gyöngyszem, illetve számos prototípus sorakozott, úgy, mint a Favorit Coupé, a kombi 1000 MB, vagy épp a képen látható takaros kis 976 Karosa.

A főépületen kívül is akad látnivaló, ami azonban sajnos nem szerepel a brosúra térképén, így vélhetően sokan tudtukon kívül kihagyták. Ez nem más, mint a múzeum raktára, ami a bejárattól balra, az egyik hangár felső szintjén található, és tele van érdekesebbnél érdekesebb négykerekűekkel, legyen szó akár a ralivilág fenegyerekeiről, vagy épp az orrmotoros 742 P koncepcióról.

De ott bújtak meg az olyan különleges versenygépek is, mint az 1100 OHC Spider, illetve a Škoda Lucia. Amit viszont semmi pénzért nem hagytunk volna ki, az a Škoda Ferat, a mindössze 1.1 méter magas tanulmány 75 lovas, négyhengeres motort kapott, és nem mellesleg egy film kedvéért még át is építették (amúgy Super Sport 1100 néven született).

Bár a paletta lehetett volna még teljesebb, elégedetten fejeztük be a múzeumtúránkat, mindenkinek csak ajánlani tudjuk a megtekintését, ha esetleg a közelben járna. Bónusz büszkeség, hogy a parkolóban tényleg rengetegen megnézték a mi Škodánkat, főleg, amikor beálltunk pózolni az épület elé.

Mivel a hétfői napunkból még volt jó néhány óra, ezért jöhetett egy kis városnézés, illetve a környéket is bejártuk. Mladá Boleslavban érdekesen keveredik az iparváros és a macskaköves kisutcák bájos képe, utóbbiak igen hálás fotótémát biztosítottak. Csakúgy, mint a Stránovi kastély, ami talán a legszebb állomáspontja volt az utunknak. A középkori épület a 19. század végén újult meg, neoreneszánsz stílusban. Nem kevésbé volt látványos a közelben lévő, 1924-ben épült viadukt sem. A vasúti völgyhíd alatt meg is lehet állni, szóval természetesen itt is lőttünk pár hangulatos fotót.

Ismét este volt, mire visszaértünk a szállásra, Icáék még vállalkoztak egy sétára, és mint utólag kiderült, nagyon jól tették, hiszen így egy kicsit belepillanthattunk a cseh népszokásokba is. Hétfő este, kedd hajnalban hatalmas buli volt Mladá Boleslavban, a koncertek és a kirakodóvásár mellett pedig óriási máglyák égtek szerte a városban. Ennek oka az volt, hogy a május elsejére virradó hajnalon elkergessék a boszorkányokat.

Kedd délelőtt aztán elérkezett a visszaút ideje, hazafelé Balázs vezette a 105S-t, így volt lehetőségem fotózni az anyósülésről. Végig szép útszakaszokon haladtunk, de a Polná előtti dombos-repcés, távoli fákkal tarkított, képeslapra illő úton egyszerűen muszáj volt megállni néhány percre. A Škodánk visszafelé is minden probléma nélkül haladt, számos márkatárssal is találkoztunk az út alatt, mely általában lelkes integetésbe csapott át, ahogy közeledtünk egymás felé.

Este 7 körül léptük át a magyar határt, kevéssel 8 után pedig már Biatorbágyon voltunk, és teljes sikerként könyvelhettük el a Škoda-kaland első etapját. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyi minden belefér mindössze néhány napba, remek élményekkel lettünk gazdagabbak, és külön öröm, hogy hibátlanul teljesítettük a főpróbát a nyári túránk előtt. Lesz még persze addig dolgunk, apróbb finomhangolásokra, néhány kellék beszerzésére, felújítására még szükség van (pl. sárfogó gumik vásárlása, vagy épp a dísztárcsák krómozása), de összességében igazán jól állunk!

Bense Róbert

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!

Csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni a Škoda-kalanddal kapcsolatosan!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft.

The post Škoda-kaland – csehországi élménybeszámoló appeared first on Retrovasak.hu.