Trabantokkal Skandináviába – Retróvasak Finnországban

Hatalmas élményt köszönhetünk az Oulu és környékén élő finnországi magyaroknak. Az történt ugyanis, hogy a Tyrnävä-ban a Hannuksen Piilopirtti birtokon töltött emlékezetes és elvarázsolt éjszakánk után másnap felkerekedtünk Ritával, hogy a vezetésével körbenézzünk Ouluban. Rita, az itteni idegenvezetőnk, egy kedves finnországi magyar lány.

Mit ad a sors, ahogy megálltunk az egyik parkolóban, egy amerikai veterán autó mellé sikerült állni. Mi csodáltuk a hodályt, a gazdája meg minket, hogy majdnemhogy negyedakkorák vagyunk a nagy vashoz képest. Persze, hogy beszélgetni kezdtünk, és rövidesen kiderült, hogy a városban veterán autós találkozó van, éppen ő is oda igyekszik, és invitált minket, hogy menjünk el, nézzünk szét, mert jó lesz.

Belegondoltunk, hogy ha mi beszabadulunk a veterán autók közé, akkor nem érünk Rovaniemibe sosem, pedig ott már vacsorára várt minket a Mojzer család. Elhatároztuk hát, hogy csak’ meg kéne nézni, de úgy éppenhogy meglesni. Hogyne… mert az így szokott lenni. Hát természetesen nem így történt.

Már az odaúton mondhatni egy konvojba sikerült becsatlakozni, előttünk is nagyvasak, mögöttünk is. Sodródtunk tehát a karavánnal egészen a regisztrációs kapuig. Le is esett a szervezők álla, meg úgy mindenkié. Gyorsan beregisztráltunk, Rita segítségével elmagyaráztuk, honnét jöttünk, hová tartunk, milyen komoly túrán vagyunk, így megnyílt előttünk a kapu és bepöfögtünk az oldtimer találkozó kellős közepébe. Rindindindirrin ?

Azt kell mondjam, vittük a prímet! Egy fickó megkérdezte honnan jöttünk, miért vagyunk így felmatricázva, majd nyomban a kocsi farát körbejárva felfedezte, a Debrecen feliratot. Bőszen bólogattam, és elmondtam a rendszámtáblára mutogatva, hogy jól látja, Magyarországról és bizony-bizony Debrecenből jöttünk, onnan indultunk városunkat képviselve, keresztül Skandinávián egy több, mint hétezer kilométeres túrára. Megtudtuk, hogy azért érdeklődött olyan lelkesen, mert annak idején többször is volt kiküldetésen a munkájából adódóan Debrecenben és szép emlékek kötik a városhoz.

Miután elköszöntünk, nekiindultunk, hogy körbejárjuk, felmérjük a terepet és megcsodáljuk nagy vasakat. Meg kell hagyni, csodákat láttunk, én személy szerint nagyon oda vagyok minden régi járműért és az amerikai oldtimereknek is van egy külön hangulata, amit nagyon szeretek.

Mentünk mi is egy tiszteletkört BoLHával és BoDoBáccsal, mert hát miért ne, és annyira jól sikerült, hogy majdnem több képen vagyunk rajta, mint amennyin nem. ? Visszatérve a körözésből újabb bácsika kapcsolt le minket, ahogy leállítottuk a motort. Belecsapott a sztorizásba, hogy neki is volt Trabantja, őrület, hogy éppen itt lát újra Trabantot. Látszott a szemében az a nosztalgikus öröm. Annyira aranyos volt. Ezután pedig jött egy olyan meglepetés, amire egyikünk sem számított. Amíg elmentünk enni egy makkarát, valaki ott járt az autónál. Lehúzva hagytuk a vezető oldali ablakot, és nemhogy elvittek volna valamit, hanem éppen hoztak. Valaki ajándékot hagyott BoLHában. Mégegyszer mondom, egy zömében amerikai oldtimer autókat felvonultató találkozón voltunk. Legnagyobb döbbenetünkre mi mégis egy trabantos kézikönyveket tartalmazó kis szeretetcsomagot kaptunk. Azóta sem tudjuk, kitől.

Valahogy ez a gesztus, így ahogy megtörtént, annyira jellemzi az igazi finn embereket, a kedvességüket, barátságos hozzáállásukat másokhoz. Ennek ellenére mégis kissé távolságtartóak is, nehezen nyílnak meg, feleslegesnek tartják a fecsegést és rendkívül funkcionálisak. Egyszerűen otthagyták az ülésen, és kész.

Ezzel zártuk jelenlétünket a rendezvényen, mert már iszonyú késésben voltunk, és sietnünk kellett, hogy még jó időben érkezzünk meg Rovaniemibe a fogadó magyar család otthonába, Renátáékhoz. Másnap jött az újabb döbbenet, ugyanis a találkozós kiruccanásunk tartogatott még valamit a számunkra.

Üzenetet kaptunk a szervezőktől, amiben a következő állt: ” You guys got an special award! Where can we deliver it?  ” Szóval nagyon jó fejek voltak, és kaptunk egy különdíjat is, és felajánlották, hogy  hazapostázzák Debrecenbe. Mi meg addig  filózhatunk, vajon milyen is az a trófea. ?

Bella

A túrát ide kattintva is nyomon követhetitek (szó szerint, akár élőben is), Instán itt csatlakozhattok!