fbpx

Újabb próbán a Babetták – Moped Rally 2018

Az elmúlt hétvégén (május 19.) –  még szinte ki se pihenve a Börzsöny gyönyörű tájain történt Babettázást, amit a Budapesti Babetta Love csapat tagjaival együtt tettünk meg ,- hatalmas erőpróbára tettük kicsinyke motorjainkat.

Ezek a gépek nem a nagy túráinkon megszokott járművek , hisz a kihívás jellege is teljesen eltérő az eddig megszokott aszfaltfalásoktól. De miért kellett ehhez új motorokat építenünk? Nos, ez a hihetetlen kaland a Moped Rally! Terep  ez kérem a javából, ember és gép a talpán aki ezt végigcsinálja! Mindhárman küzdöttünk, hogy a szabadidőnkben elkészítsük, átalakíthassuk a széria Babettáinkat, hogy minél jobban bírja a terepet.  Nem sok Babetta offroad tapasztalattal rendelkeztünk , de voltak elképzeléseink, hogyan is lenne a legideálisabb a felkészítés.A navigációs felkészülés az utolsó napok munkái után az esti órákban volt, hogy éjfél utánig is eltartott.

A 2018 május 19-ei, reggel fél nyolcas rajt Dunavarsány közelében, egy dűlőút mellől vette kezdetét. Mi csapatnevezést tettünk (minimum 4 fő) egy Babettás márkatársunkkal, együtt akivel kiegészülve lett teljes a csapat.

Moped Rally 2018

A versenytáv 205 km – 12 óra limitidőn belül teljesítve. Mintegy 20 méter után el is hagytuk a poros utat és számunkra hihetetlen árkon-bokron keresztül feszegettük a saját és gépjeink határait. A versenytáv során az értékelésbe beletartozott bizonyos pontok felkutatása, az ott lévő jelek regisztrálása a menetlevélbe pontokért.

A közel 200 induló elég nagy káoszt teremtett a verseny első szakaszában ami később csillapodott a motorok teljesítménykülönbségei jóvoltából. A helyes GPS nyomvonalon igyekeztünk haladni  és elrettentésként az út szélein egyre több javítást, szerelést láttunk. Összeszorult szívvel babusgattuk – vigyáztuk vékony vázú motorjainkat. Vajon ők kibírják e ezt a rettentő nagy terhet?

A legnagyobb igyekezet ellenére is sok esetben elkerülhetetlen volt a kisebb nagyobb „megrázkódtatás” a gyökereken, tuskókon, gyepek ravasz kátyúin való áthajtáskor. Sajnos a túláradó laza, homokos talaj a röpsúllyal hajtó erőforrást két vállra fektette és jónéhány alkalommal tolni kellett a masinákat. Ha meg a tempót tartottuk, akkor nagy volt a veszélye, hogy kicsámpázik alólunk a motor. A hatalmas, minden pillanatos küzdésben meg is történt az, amit legjobban nem szerettünk volna: a bukás.

A négyfős csapatból hárman estünk viszonylag nagyobbat. Azokat nem számolom, amikor lépésben eldől az ember .Mindezek mellett navigálni kellett és persze megörökíteni néhány felejthetetlen pillanatot. A táv harmadánál úgy döntöttünk, hogy csak a könnyebben elérhető jelekkel foglalkozunk, és próbálunk inkább haladni a kb. 20 km/h -s átlagunkkal. A Szabadszállási út  melletti benzinkút (bepecsételős hely) jó pihenőt adott, itt ettünk, ittunk, tisztálkodtunk, és persze defektet és egyéb apróságokat javítottunk. A háromnegyed órás pihenő csak szusszanásnak tűnt, mikor menni kellett tovább.

Az újabb szakaszok már láb- és kézizom görcsökkel teltek. Nem jól terveztünk, amikor szélesebb ülésekre cseréltük a gyári pamlagot. A nagy terpeszben folyamatosan a földön támaszkodó lépkedő lábak hatalmas erőfeszítésnek voltak kitéve és nem lehetett lazítani egy pillanatra sem ha haladni akartunk. Fejünkön a sisak folyton az ágakat bokrokat verdeste, még ha lehajoltunk előlük, akkor is . És eközben szinte már rendszeresen az út széli szerelő-javító társakkal találkoztunk .

Nem  mondanánk sem vetélytársaknak, sem ellenfeleknek őket hisz ez a küzdelem szinte a túlélésről szólt, főleg nekünk, gyenge motorokkal indulóknak. A Kiskőrös melletti Kaskantyú aztán meghozta a megváltást! Betonra értünk és Soltvadkertig (ahol a fagyizónál bepecsételős hely is volt)  meg sem álltunk! De jó volt egy kis lazítás…

Jócskán a délutánba nyúlva számolni kezdtünk, hol is tartunk, mi van még hátra, és azt határoztuk – mivel nem volt kötelező minden pontot érinteni – mi azt tartjuk a legfontosabbnak, hogy a limitált időn belül beérkezzünk, nehogy elveszítsük az egész napi teljesítményünket.

Babetta

Jó döntés volt mert az egyik kis huncutka nem jól muzsikált, hiába is szerelgettük útközben. Egyre lassult és rút hangokat hallatott. A Bordány -Sziksósfürdő közötti úton már csak úgy 25 km/h-val haladtunk, minduntalan az órát nézve. A  beérkezés jól sikerült, érvényesek voltak a menetleveleink, és mindössze 21 perccel az idő lejárta előtt futottunk be.

Nagy öröm volt számunkra az elismerés a már ott időző, beérkezett motorosoktól és a rendezőktől. Ebben a kategóriában (pedálos) az évek során csapat még nem érkezett be együtt, így ez a megtiszteltetés minket illett meg.

Az ” Adria Túrás ” csapat  tagjai: Barta Zsolt , Gál Péter , Farkas Gábor mellett a marosvásárhelyi  Molnár Gábor érdemeli meg az elismerést kitartásból emberségből egyaránt. Szívesen látnánk a legközelebbi gigantikus 2018 Június 28 – Július 15 ig tartó  BABETTA BALTI TENGER TÚRA társként  magunk mellett ! Ez itt a reklám volt!

Végül éremmel, oklevéllel, jó néhány plezúrral, de nagyon boldogan tértünk haza lelkünkben élményekkel és tervekkel feltöltődve, amihez a rendezőség által biztosított bográcsos vacsora is hozzásegített.

Farkas Gábor

ecotrex

Kapcsolódó tartalmak

'Fel a tetejéhez' gomb