Volkswagen T1 (1959) – új esély
Ma már aranyat érő kincsnek számít egy T1, mi pedig abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egy Magyarországon megújult példányt mutathatunk meg nektek. Mielőtt belevágnánk a történetbe, tekintsünk egy kicsit vissza a Transporter születésére, mely lényegében egy véletlennek köszönhető, hiszen ha 70 évvel ezelőtt, 1947 tavaszán Ben Ponnak nem kelti fel az érdeklődését egy a Volkswagen wolfsburgi gyáránál látott, teljesen puritán, farmotoros, platós jármű, akkor talán ma nem ismerhetnénk a Transporter-sorozatot.
Innen jött ugyanis az ötlet, hogy esetleg többet is ki lehetne hozni egy hasonló felépítésű négykerekűből. A világháború után eleve szükség volt a hasznos, pakolós, de gazdaságos fenntartású kisteherautókra, Ben Pon pedig nem is teketóriázott, lerajzolta a fejében már létező vázlatokat, és még ugyanebben az évben megmutatta azokat a gyár fejeseinek, akik hasonlóan lelkesek lettek, mint az ötletgazda.
A T1 gyártása végül néhány évre rá, 1950-ben kezdődött, március 8-án gurult le a sorról az első példány. A Bogár alapjaira épülő Volkswagenből számos variáns jelent meg, és egyre népszerűbb lett, ezért a gyártási kapacitást növelendő 1956-ban megnyitották a hannoveri üzemet is. Ennek köszönhetően egyre több T1 készült, 1962-ben már több mint 60 ezer Transportert gyártottak. A T1 végül 1967-ben adta át a helyét a következő generációnak (igaz Brazíliában még további 8 évig piacon volt), de ez már egy másik történet lesz, a cikk végén meg is tudjátok, hogy hogy miért írom ezt.
1959-ben összesen 39.600 T1-et gyártottak, ebből egy szerencsés darab 58 évvel a születése után kapta meg a második esélyét, hosszú évtizedek hánykolódása után. A képeken látható Transportert eredetileg az osztrák piacra szánták, és egészen 1976-ig rendelkezett műszaki vizsgával, utána viszont több tulajdonos kezein keresztül is átvándorolt, hogy aztán végül egy „gyűjtögetőhöz” kerüljön, ahol ilyen állapotba került:
2015-ben jött el számára a megváltás, ekkor pakolták ugyanis egy Magyarországra tartó trélerre a szinte ronccsá amortizálódott kisbuszt, amely az ezt követő két évben teljesen megújult! A munka oroszlánrésze tavaly májusban kezdődött, darabokra kapták a T1-et, hogy aztán a menthetetlen részeket kivéve újra összerakják a ráncba szedett karosszériát. Amit itt mi egy mondatban elintéztünk, az valójában 5 hónap aprólékos és minden részletre kiterjedő folyamata volt, a lakatosmunkától kezdve, egészen a fényezésig.
Ezzel párhuzamosan zajlott a műszaki restaurálás is, a főegységeket megtartották, természetesen az alkatrészek jelentős részének cseréje mellett – de komplett csere nem történt. A futómű után a váltó, majd a motor következett, az 1.2-es, 34 lóerős benzines blokk felújításában a Fortuna Bt. csapata nyújtott komoly és alapos segítséget.
Bár a fő cél a gyári jelleg megtartása volt, a beltér kialakításánál azért belefért némi módosítás, méghozzá a kárpitoknál, mely esetében a külső színvilágot idézték meg, igazán kellemes módon. Kisebb-nagyobb megszakításokkal, ám sok-sok munkaóra után végül nyárra készült el a T1.
A műhelyben pedig jelenleg már egy T2-es épül-szépül (mi már láttuk is), ami ugyan egy kicsit megvadítottabb lett, de nem kevésbé látványos megújuláson ment keresztül, tehát biztosak lehettek benne, hogy róla is lesz egy beszámolónk!
Bense Róbert