Zsinóros álomautók

Világít, dudál, gurul, kívülről és belülről is úgy néz ki, mint amivel a papa még 35 év után is olyan óvatosan szokott beállni a garázsba. A nyolcvanas években a keleti blokk autós arzenálja a gyerekszobákat is meghódította, kellemes és nosztalgikus emlékeket hagyva maga után.

Mai cikkünk kissé rendhagyó lesz, persze azért a fő témától, az autók iránti rajongástól nem térünk el, csupán más szemszögből járjuk körbe azt. Mivel a régi játékok felé mutató érdeklődés töretlen, úgy döntöttünk, hogy utánanézünk a nyolcvanas években oly népszerű zsinóros távirányítós autóknak. Nem is kellett sokat keresgélnünk, webszerte számos helyen büszkélkednek gazdáik a régiségnek számító járgányokkal.

Nagyon-nagyon sok menő dolog létezett egy gyerek számára 20-30 évvel ezelőtt, sokkal több, mint manapság. Ezek közé tartoztak az úgynevezett „zsinóros” távirányítós autók is, melyek megszólalásig hasonlítottak nagyobb testvéreikre. Talán ez is volt a siker fő kulcsa, mert egyébként maga a működési elv és kivitelezés már a nyolcvanas években elavultnak számított. Ezek a játékok még nem pisztoly távirányítóval voltak ellátva, sőt egy kábellel volt összekötve az autó a kontrollerével. Persze ekkoriban már léteztek modernebb megoldások is, ám azok jóval többe kerültek volna, ezért esett végül a zsinóros megoldásra a választás, de végtére is pont ez adta meg a hangulatát az egésznek.

A Wartburg 353-as távosát a hatvanas évek végétől egészen 1986-ig gyártották, volt belőle utcai változat, de rendőrautó is, a gyártás évei alatt mindössze apró módosítások voltak, a lényeg ugyanaz maradt. Mint ahogy a többinél is, létezett Polski Fiat, Skoda 110R, Lada Niva, sőt még Tatra is. A keletnémet Anker-Piko viszont a nyugat felé is kacsintgatott, a Fiat 124 Coupé is azonos elv alapján működött, mint “keleti társai”, csak a karosszéria volt más. Kicsit feltűnőbb volt a De Tomaso Mangusta, mely a gyár egyik legszebben sikerült produktumának tekinthető, meglepően szépen adta vissza a sportos vonalakat. Nyugodtan mondható, hogy a kidolgozások többnyire jól sikerültek, bár a külső és belső alkatrészek elég könnyedén törtek, repedtek.

Éppen ezért elég kevés példány maradt meg tökéletes állapotban, néhányan persze megúszták a viharos gyerekkort, esetleg egy doboz mélyén pihentek évtizedeket. Ami bizonyos, hogy egytől-egyig szerencsés kisautóknak érezhetik magukat, mivel ma már hatalmas becsben vannak tartva. Napjainkban már nem gyerekek, hanem gyűjtők között cserélnek gazdát és nem ritkán 30-40 ezer forintot is elkérnek egy-egy különleges, korábbi szériás vagy tökéletes állapotú zsinóros távosért.

A képekért köszönet: www.retronom.hu

Bense Róbert