1 éve indult a Trabant-kaland

Még 2015 nyarán, Csengével éppen az élet jelentős, és kevésbé jelentős dolgairól diskuráltunk, amikor felhozta, hogy milyen jó volna bejárni az országot egy régi autóval, és mennyire hangulatos lenne szép, hazai tájakon gurulni. Jól hangzott, és igazából itt született meg az ötlet. A következő kép már egy őszi sörözés volt, amikor noteszlapokon kezdtük el megálmodni a kis elképzelésünket, és mivel ekkoriban indult a retrovasak.hu, egyből össze is kapcsoltuk a kettőt, hiszen ha már belekezdünk az országjáró túránkba, akkor tudjon róla más is. Itt találtuk ki, hogy a körút alatt egy 601-es Trabi legyen alattunk. Persze még semmi nem volt betonfix, novemberben dőlt el, hogy lesz is a dologból valami, Zolival szakadó esőben autóztunk a pályán, amikor felhoztam neki a dolgot, és az első meglepettséget olyan „miért is ne?” – féle egyetértés követte, így hát belekezdtünk a szervezésbe.

Úgy hiszem, a RetróVasak és a Trabant-kaland kéz a kézben nőttek fel, ezért is annyira kedves nekem ez az egész, ettől függetlenül akadt anno néhány pillanat, ami kicsit elbizonytalanított. Volt, aki nemes egyszerűséggel kinevetett, más megkérdezte, hogy mi értelme van ennek, és volt olyan is, aki azt mondta, hogy egy Trabival a sarokig sem jutunk. Amikor ilyen hozzáállásokkal találkozol, nehéz továbbvinni a kezdeti motivációt, de valahogy mindig sikerült átlendülni a holtpontokon, tavaly tavasszal pedig már azon vettük észre magunkat, hogy meg is van a Trabant, amivel nekiindulunk.

Innentől kezdve nem volt megállás, kidolgoztuk a túra lényegi pontjait, a programokat, a helyszíneket, leszerveztük a szállásokat, a lelkesedés a tetőfokára hágott. Szponzori szerződések, tévészereplés következett, kezdett kiteljesedni a sztori, aztán viharos gyorsasággal elérkezett június 23. napja, és elindultunk Csengével, és a Trabival.

Annyira szürreális volt, és mégis olyan őszinte, már az első napokon rengeteg emberrel ismerkedtünk meg, lényegében reggeltől estig folyamatosan pörögtünk, vagy úton voltunk, vagy dolgoztunk, Csenge fotózott, én írásban rögzítettem a történeteinket. Útszéli kifőzdékben ettünk, szinte minden nap más városban aludtunk, esténként pedig 1-2 sör mellett néztük az EB-t, lazítottunk, próbáltuk feldolgozni az élményeket. Volt belőlük bőven. Tokajban Zádori Ágiék segítségével kajakot tettünk a tetőcsomagtartónkra és úgy mentünk keresztül a városon, Budapesten szociautó-csokorban találtunk magunkat, és megálltunk a „Lantos utca 8.” számnál is, jártunk a Mátránál, „kikötöttünk” a Balaton partján, konvojban közlekedtünk Gyöngyösön és Zalaegerszegen a helyi Trabisokkal.

Sásdon Trike-on vadultunk, Pécsett a TV-toronyból fotózta Csenge az autónkat, Szegeden pedig a Dóm előtt pózoltunk. A Trabant-kaland alatt remek közösségek kovácsolódtak, erről itt írtam bővebben, azt hiszem, ma sem tudnám jobban megfogalmazni az átélteket, a csapatok többségével a Lada-kalandon is találkozunk, a legnagyobb örömünkre.

Egyszeri, és megismételhetetlen volt az a három hét és 2664 kilométer, és ugyan Csenge idén nem tart velünk, de az biztos, hogy barátságunk számos kalandos momentuma közül ez volt a legemlékezetesebb. Nagyon örülök, hogy annak idején előjött az ötlettel, mert enélkül jóval sivárabb és átlagosabb lenne a RetróVasak története! Ami pedig még különlegesebbé teszi a sztorit, hogy épp a Lada-kaland mai napján sikerült összehozni egy közös kört Honffy Danival, aki megnyerte a Trabantunkat, teljes a kör!

Bense Róbert

Fotók: Matyi-Szabó Csenge

A 2016-os Trabant-kaland összes cikke ide kattintva érhető el.