A Dacia, ami Renault akar lenni

Az autót édesapám hozta ki még új korában a temesvári lerakatból, az unokatestvéremnek vette nagybátyám. Nem tudom pontosan hány évig használta unokatestvérem az autót, mert én abban az időben csak tologattam, vagy madzagon húztam a játékautókat. Majd utána az autó kétszer gazdát cserélt. 1997-ben édesapám véletlenül ráakadt és megvette. Nagyon lerobbant állapotban volt, a motort a csomagtartóban találtuk meg. Én akkor voltam katona, öcsém pedig egy autószerelő műhelyben dolgozott. A kollégáival gyorsan kipofozták egy kicsit és mehetett a ,,feszítés”. Majd 2002-ben komplett felújításon esett át a régi Dacia.

Ekkor kapott Renault 12-es cuccokat is. Volt a városunkban egy 1300-as Dacia, (de az már csak volt) amelyiken volt R 12-es hűtőrács. Nagyon megtetszett és akkor jött az ötlet hogy Renault 12-es külleme lesz. A közelünkben volt egy autóbontó, Szlovákiából hozták a Dáciákat., Renault-kat bontásra, onnan szereztem be az alkatrészeket.

Előtte is, utána is napi használatban volt az autó. 2006-ban eladtam az autót egy haveromnak, ugyanis ő is ismerte minden porcikáját mert együtt bütyköltük, együtt jártunk csavarogni vele. De a sors megint úgy akarta, hogy az autó visszatérjen a családba. A haver jogsi nélkül maradt, 2007-ben visszavásároltam tőle az autót. Most már tényleg hogy családtag marad. Jelenleg is komplett karosszéria felújításon esik át az autó.

1.4-es Renault 21-es motor és Renault Fuego váltó lesz benne. Időben ez egy hosszabb projekt, ugyanis a szakmám miatt nem nagyon van időm rá. (kamionos vagyok). De mint tudjuk, jó munkához idő kell.

Fehér Róbert