Duna Autó Zrt.

A Ford, ami hazatért a családjához

A veteránok nem csupán gépezetek, hiszen sok ember érzelmileg is kötődik hozzájuk – különösen akkor, ha a szóban forgó autó hosszú időn át szolgálta a családjukat. Frederik T. Frey is így érzett, amikor a nagypapája és a nagymamája halála után nekilátott felkutatni egy elveszett családtagot: nagyszülei egykori autóját.

Néhány évvel az ezredforduló után történt, hogy Frederik T. Frey családja megörökölte a nagypapa autógyűjteményét, amit aztán gyorsan ki is árusítottak. Köztük volt Charles nagyapa vasárnapi autója is, amivel reggelenként elgurult a pékségbe egy pitéért, miközben csendesen beszélgetett a mellette ülő nagymamával. Ez az autó volt a Ford 17M RS P7b, amit első ránézésre sokan összetévesztenek a Ford Taunussal.

A Taunus jelzés azonban nem csupán egy modellt takar: a második világháború után évtizedekig csak ilyen névvel gyártott autókat a Ford kölni leányvállalata, párhuzamosan két kategóriában. A névvel a második világháború hajnalán, 1939-ben találkozhatott először a közönség. A ma csak Buckel-Taunusnak (Buckel = púpos) hívott autót a háború után újra gyártották, finomított változatban. Helyére 1952-ben érkezett az első 12M jelzésű (G13 gyári kódú) modell, amely óriási előrelépés volt a formavilág tekintetében: a harmincas években született bogárhátú felépítményt modern pontonkaroszszéria váltotta fel, amelynek elején a sorozat védjegyévé vált földgömb díszelgett.

1954-ben kijött a kívülről csupán néhány részletében különböző 15M típus 1498 köbcentis, felülszelepelt, 55 lóerős, soros négyhengeres motorral, három évvel később pedig egy osztállyal feljebb is megjelent a német Ford: piacra dobta az amerikai vonalakat követő P2 17M-et, a “barokk Taunust”, 1,7 literes motorral ellátva. E típussal kezdve a P betű utáni szám jelölte a sorozatot. A nagyobbik kategóriában a “fürdőkád” P3-as, azután a P5-ös, majd a P7a, végül a P7b képviselte 17M, 20M és 26M jelzéssel a Fordot, 1971-ig.

Ezen sorozat 17M P7b modelljének különleges RS változata volt Fredrik nagyapjáé. – “A nagyapám autói közül ez a Ford hagyta bennem a legmélyebb emlékeket,” mondta el Frederik T. Frey. “Nagy kár, hogy eladtuk.”

Az 1968-as 2 ajtós coupe 4 sebességes váltóval, hátsókerék hajtással és 2.0 literes 111 lóerős motorral volt szerelve és a korát messze meghaladó 160 kilométer/órás maximális sebességre volt képes.

Frederik éveken át figyelte a hasonló autókat, és különféle Facebook-csoportokhoz csatlakozott, de eredménytelenül – míg egy napon ráakadt egy nyomra, ami közelebb vitte őt álma megvalósításához, hogy nagyapja öreg Fordja újra a család tagja lehessen.

“Egyik nap szólt egy jó barátom, hogy látott egy Ford 17M RS P7b modellt, ami hasonló a nagyapáméhoz,” mesélte Frederik. “Rákattintottam a hirdetésre, és máris megjelent előttem egy autó, ami pont olyan volt, mint amit kerestem.

Frederik, aki nem akart hinni a szemének, gyorsan felhívta az eladót, aki már ismerte az autó történetét. Nem sokkal később Frederik már neki is vágott, hogy átszelje az országot, és közelebbről is megnézze a kocsit, kevéssel utána pedig hazaindult – immár a Ford 17M RS P7b volánja mögött ülve.

A Ford még mindig szép darab, bár az idő nem múlt el fölötte nyomtalanul. Frederik T. Frey azt tervezi, hogy restaurálja az autót, hogy ugyanolyan gyönyörű legyen, mint amikor a nagyapja vasárnaponként elindult vele a pékségbe. – “Boldog vagyok, hogy végül meglett a Ford,” mondta Frederik. “Most megpróbálom általa megőrizni a nagyapám emlékét és szellemiségét.”

Lotus Cleaning retrovasak.hu
Címkék

Kapcsolódó tartalmak

Back to top button
Close