Volkswagen Nardo – beteljesületlen álom
Aki már hallott erről a különleges modellről, vélhetően sajnálja, hogy nem került sorozatgyártásba. A Nardo – melynek rövid, de annál velősebb pályafutása még W12 névvel indult – veszte leginkább a magas előállítási költségeknek volt köszönhető.
1997 környékén jött az ötlet a Volkswagen részéről, hogy ideje lenne egy igazán ütős középmotoros sportautót összerakni, melyet a VW Syncro négykerékhajtással párosítanának. Hatalmas lendülettel kezdődött meg a munka, a karosszériát az Italdesign álmodta meg, az erőforrás megtervezése természetesen a Volkswagen feladata volt. Olyannyira gyorsan sikerült a átültetni a valóságba az elképzeléseket, hogy a 97-es tokiói autószalonon be is mutatták a W12 Coupé nevet viselő, hirtelensárga, spártai felszereltségű, ám annál minőségibb négykerekűt, mely 420 lóerejével és 5.6 literes motorjával meglehetősen nagy elismerést váltott ki. A sikereken felbuzdulva a következő évben a genfi autókiállításon is megmutatták az immár hátsókerék hajtású W12 Roadstert, ezúttal piros fényezéssel.
Ezt követően három év szünet következett, de a projekt nem állt le, sőt a sorozatgyártás lehetőségét sem zárták ki a Volkswagennél. 2001-ben minden addiginál nagyobb felhajtás volt a modell körül, melyet átkereszteltek Nardo-ra. Ezúttal is Tokió volt a nagy leleplezés helyszíne, a várva várt Nardonál ismét visszatértek a Syncro-hajtáshoz, azonban ezúttal már egy jóval bikább, 591 lovas W12-es motorral lett ellátva, melynek köszönhetően 3.5 másodperc alatt százon volt és 357 km/órás végsebességet produkált. Több sem kellett, 2002-ben a Volkswagen épített egy speciális, szénszálas karosszériájú darabot, majd a Nardo Ringen 24 órán keresztül száguldottak vele, 322 km/órás átlagtempóval nem kevesebb, mint 7740 kilométert tettek meg vele, ez egyébként világcsúcsnak számított.
Célként évi 150 darab előállítását tűzte ki a Volkswagen, ám az előállítási költségek hatalmas összegeket emésztettek volna fel, valamint a célközönség sem volt teljesen egyértelmű, ráadásul a konkurens, sőt, sportautó terén nagyobb nevű márkák is hasonló szupergépekkel készültek. Sajnos a Nardo rosszkor volt rossz helyen, hiába az éveken át felé irányuló figyelem, a legfontosabb pillanatokban megingott a Volkswagen bizalma a szériagyártásban, persze erről nem az autó tehetett. Bár a Nardo sorsa eldőlt, nem érdemli meg a feledést, hiszen nagyszerű fejlesztés volt.
Bense Róbert