Dodge Viper – a legendás vörös vipera

A nyolcvanas évek végén meglehetősen kevés sikerélmény érte a Chryslert, ezért gondoltak egy nagyot és belefogtak egy hamisíthatatlan amerikai izomautó tervezésébe, kivitelezésébe. Caroll Shelby szakértelmét segítségül hívva 1989 decemberére már készen is lett a prototípus, egy évvel később pedig döntöttek a sorozatgyártásról. 1992-ben a Detroiti autószalonon hivatalosan is bemutatták a Vipert, a többi pedig már történelem.

A kezdetben csak piros színben kapható Viper 8 literes V10-es motorral büszkélkedhetett, amit egy az egyben a Dodge Ramból emeltek át.  Igazuk lett a marketingeseknek is, hiszen a sportautó népszerűsége gyorsan nőtt, az eladások igazolták a tényt: Amerikának szüksége volt egy „megfizethető” (50.000 dollár), modern hatású sportautóra.

Azonban a kezdeti öröm után sokaknak inkább teher lett a Viper. A vezethetőségével voltak problémák, hiszen hozzá nem értő kezekben könnyen elszabadult a 400 lóerős motor. Aki azonban tisztában volt azzal, hogy nem bevásárlókocsinak szánták az RT/10-est, annak sok örömöt tudott okozni a hatsebességes, 264 km/órás végsebességű „szörnyeteg”. Tudni kellett azt ám is a Viperről, hogy igen nagy volt az étvágya, 100 kilométer alatt bőven elfogyasztott 25 liter benzint. A kétajtós roadster első generációját egészen 1995-ig gyártották, a siker egyértelmű volt. Egy évvel később a második generáció már erősebb, 450 lóerős motorral, továbbfejlesztett felfüggesztéssel, kisebb súllyal jött ki, és az európai piacot is megcélozták vele.

Bár számos verzió készült belőle, a Viperhez képest magas árak az elmúlt években már igencsak meglátszódtak az eladási adatokon is, emiatt a Chrysler 2013-ban úgy döntött, hogy kevesebbet gyárt majd a legendás sportautóból. Tavaly pedig a végleges leállítást is bejelentette, így 2017-ben el kell búcsúznunk a típustól. Egy biztos, lehet, hogy a Viper kissé zabolátlan, sokat eszik és nem olcsó, de hiányozni fog a palettáról az a kegyetlen őserő, amit mindig is képviselt.

Bense Róbert