Land Rover – elpusztíthatatlan

A háború utáni időkben a brit autóiparnak mély gödörből kellett kimásznia, alkatrészek, gyárak, pénz hiányában nem sok mozgástere volt a korábban népszerű márkáknak. A Land Rover (ekkor még nem különálló márkaként) mintegy megmentőként, elképesztő gyorsasággal robbant be a piacra, olyan járművet kínálva, melyekre akkoriban nagyon nagy szükség volt.

Egyszerű, strapabíró, sokoldalú. Ezek a célok vezették a Land Rover tervezőit a negyvenes évek végén, stratégiájuk pedig olyannyira bevált, hogy modelljeik az autóipar meghatározó tényezőivé nőtték ki magukat.

1947-től indultak be az események, ekkor kezdtek el kiszivárogni az első hírek a prototípusról, amely a P3-tól is kapott alkatrészeket, többek között a motort és a váltót is. Ezek után felgyorsultak a munkálatok, és a következő évben kiállítottak két prototípust Amszterdami Motor Show-n. Az embereknek tetszett a forma és a puritánság, a sajtó is jó véleménnyel volt a járműről. A közúton és a bajosabb terepeken is boldoguló, masszív gépezet speciális karosszériaelemeket kapott, az alumínium és magnézium ötvözete könnyű volt, és ami talán még fontosabb, ellenálló a rozsdával szemben.

Az ötvenes és hatvanas években számos nagyobb és apróbb finomítást végeztek a Land Rover első szériáján, többek között nagyobb erőforrás kapott, növelték a stabilitást, ezáltal kanyarokban magabiztosabbá vált a terepjáró. 1958-ban mutatták be a Series II-t, ezen típusok között szerepelt a kerekített oldalú verzió is. Időközben egyre többeknek tűnt fel, hogy a Land Rovernek kevés természetes ellensége van, rengeteg területen kezdték el alkalmazni, hiszen szinte minden terepen elboldogult. A hatvanas évek elején megjelent a 12 üléses Station Wagon, és még ebben az évtizedben bevezették a Series IIA egytonnás típusát.

A sikerek arra ösztönözték a gyártót, hogy nyisson a magasabb kategóriák felé is, ezért 1970-ben bemutatták a Range Rovert, amely a klasszikus Land Rover összes hasznos tulajdonságával rendelkezett, ám komfortja és megjelenése lényegesen magasabb szintet képviselt. A következő évben megérkezett a Series III, amely már teljesen szinkronizált váltót kapott. 1976-ban készült el az egymilliomodik Land Rover, ezek után ismét a fejlesztéseké volt a főszerep, három évre rá a Series III-at már V8-as motorokkal szerelték.

A nyolcvanas években a Series III-at a 90-es és a 110-es modell követte, mely teljesen új külsőt kapott, ám csak pár évig viselték nevüket, 1990-től már Defender néven árusították ezeket a típusokat. Ekkor jelent meg a Discovery is, amely a családi 4×4-es szerepét kívánta betölteni. Ezekben az időkben tulajdonosváltások nehezítették meg a cég dolgát, 1996-ban megszűntették a Range Rover MkI gyártását (természetesen az újabb Range Rovert életben hagyva), helyet adva ezzel a később sztármodellé váló Freelandernek. De ez már egy másik történet…

Bense Róbert