Az elmúlt napokban sok-sok szál futott össze egy helyre, ami részemről egy kicsit az idei túránk ünnepe is, hiszen ismerősök és veteránok között lehettünk. Már több mint 3000 kilométer van mögöttünk, és egyre szorítóbb érzés, hogy mindjárt vége van annak, amire annyit készültünk, ami miatt olyan sokat tettünk közösen! De nem megyünk haza, most még nem…

Hajdúböszörményben, a MAMRE Szálló melletti templomtorony tövében izzítottuk az autót, készülvén az indulásra. A táborozó gyerekseregből kihallottam egy hangot: „nem indul a Škoda?”. Villámgyorsan letörtem a kissrác érdeklődését, mert harmadjára már lábhoz dörgölőző macskaként dorombolt a 105S, jelezve, hogy készen áll az újabb útra.

Bár még lazíthattunk volna egy kicsit az egyébként idén is szuper szállásunkon (tavaly is ugyanitt laktunk egy napot), de nem bírtuk ki, hogy ne guruljunk ki a közeli Bocskai térre néhány fotóra. Hiába, vannak dolgok, amiket meg kell ismételni.

10-kor találkoztunk Balázzsal, és már indultunk is Hejcére, szűk 130 kilométer következett, de ami ennél érdekesebb volt, hogy ismét mennyire messze kerültünk mindazon helyszínektől, ahol az elmúlt napokat töltöttük. Keresztbe-kasul jártuk az országot, így már nem is tűnt olyan soknak a közeledő 3000 km.

Hejce előtt még volt egy gyors, de annál szebb megállónk Tokajban. A pincesor kihagyhatatlan, voltunk már itt két éve a Trabant-kalanddal, ezúton is üdvözletem Zádori Ágiéknak, és köszönöm, hogy anno megmutatták nekünk a messze földön híres szőlőültetvényeket!

Csoda kis úti élményben volt részünk Hejcére tartva, az ország ezen részén autózni még a nem túl jó utak ellenére is élvezetes. Távoli falvak, fel-felbukkanó hegyek, finoman kanyargó utak, és a Regéci vár kontúrjai öveztek minket célunkig. Hejce aztán még inkább elvarázsolt minket, nem is véletlenül kapta az „Ezer álom faluja” elnevezést.

A mindössze 190 lelket számláló, hegyekkel körülölelt faluba egy út vezet, főutcáját takaros házikók szegélyezik. Itt rendezik meg minden évben, immár tizenharmadik alkalommal a Hejcei Veterán Jármű Találkozót, ami nem csupán egy autós rendezvény, hanem egy egész programsorozat, ami teljes hétvégére szól, családias jellege miatt pedig a falu hangulatához is passzol.

Nem csak ilyenkor érdemes jönni amúgy, hiszen aki egy kis csendre, minőségi pihenésre vágyik, az itt mindent megtalál. Nagyokat lehet sétálni, harapható a hegyi levegő, ráadásul remek szállások vannak, és még a helyi étterem is párját ritkítja!

Este még hivatalosak voltunk a borkóstolásra, kivilágított, takaros pince fogadott minket, megelevenedtek a helyi és a környékbeli történetek. Az éjszakába nyúlva vendéglátónk, Csaba megmutatta nekünk a portájától felvezető út végén található tisztást (vagy ahogyan ő hívta, pástot), ahonnan a Borsó-hegy vonulatai, valamint Kassa fényei is remekül láthatóak, tiszta időben pedig a csillagászok is megtalálhatják itt a számításaikat.

Másnap a bográcsban készülődő ebéd, és a veterános sürgés-forgás jelezte Hejce ébredezését, egy gyors reggeli után pedig mi is útnak eredtünk. Először felmentünk a paintballosokhoz (stílszerűen egy állólámpás Mercivel), majd a helyi mesterségekkel is megismerkedhettünk (csipkeverés, famívelés), nyugodt programok ezek egy szintén nyugodt szombathoz. Délben a Suncity Brass rázta fel az ebédre várókat, remek kis show-t hoztak magukkal!

Eddigre már a veteránok is felvonultak a téren, és hogyan, hogyan nem, de Tóth László 1967-es Cadillac DeVille-jével kerültünk szomszédságba, aminek konkrétan az utasterében elfért volna a Škodánk. Az amerikai hintóról megtudhattuk, hogy reklámautóként kezdte hazai pályafutását, majd nyugdíjazása után felújítás következett, a hétliteres (!) erőforrással szerelt óriás pedig jelenleg is megbecsült esküvői- és hobbiautóként funkcionál!

De volt itt Mongóliát megjárt, első szériás Honda Civic (várjuk a történetét, mert sajnos a tulajjal nem találkoztunk – de egy videót legalább találtunk). Lévai Gábor 1974-es Renault 15 TL-jét már láttuk korábban is, ám most végre személyesen is tudtunk néhány szót váltani az 1.3-as, 60 lovas motorral, valamint gyárilag dupla Weberrel ellátott szépségről.

A GAZ-66 volt a legnagyobb, a Ford F-100-as pedig az egyik legegyedibb, de a „Ferraripiros”, fekete tetős Kadett is vonzotta a tekinteteket. Motorral is érkeztek, akadt, aki csak éppen fotózkodni jött, míg más a muzeálisan minősített MZ-jét állította ki!

A veteránok közelében egyszer csak ismerős arc tűnt fel, Sztanó Petivel a túra első napjaiban találkoztam, és megbeszéltük, hogy amennyiben szabadideje engedi, valahol még betársul a túrába. Hárman nekivágtunk Boldogkőváraljának, háttérben a várral időztünk kicsit, majd Arka felé vettük az irányt.

Az út mellett hatalmas sziklafalak magasodtak, egészen apróvá zsugorítva az előttük pózoló Škodánkat. A Gönci járás általam is kevésbé ismert falvai sokkal több meglepetést tartogattak, mint gondoltam, gyertek el erre ti is, megéri! Az meg már csak a hab volta a tortán, hogy visszafelé átléptük a Škoda-kaland 3000. kilométerét is!

Hejcére visszaérve részt vettünk a felújított körszín átadásán, hatalmas munkát végeztek a helyiek, példaértékű, hogy szinte mindenki kivette a részét a munkából, akár csak egy apró gesztussal is. Szeretnénk mi is gratulálni, remek kis közösséget ismerhettünk meg!

Fontos közlemény, hogy holnap az eredeti terv helyett csupán áthaladunk Bodrogkeresztúron, mert a helyi motoros múzeum jelenleg nem látogatható. Azonban a felszabadult időt sem pazaroljuk el, hiszen így lehetőségünk nyílik Miskolcra is benézni. Aki szeretne csatlakozni 14-15 óra körül, az bátran írjon közösségi oldalainkon üzenetet, figyelni fogom!

Cikk: Bense Róbert

Fotók: Bense Róbert, Demencze Ilona

Ha nem tudnátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – 19. | 20. nap – Hejce appeared first on Retrovasak.hu.

Újabb két nap, újabb kalandozások, átlépte a túra az 1000. kilométerét, megfordultunk a keszthelyi Škoda-találkozón is, és vasárnap már robogtunk is tovább Sopron felé. De előtte jöjjön a pénteki/szombati napok összefoglalója!

Lényegében a fővárosi nappal „átvágtunk” az országon, egyrészt szükség volt egy állomáspontra a Keszthely-Sopron-Szombathely háromszög előtt, másrészt Icu is csatlakozott végre a Škoda-kalandhoz! De ne rohanjunk ennyire előre. Hosszú és kissé idegtépő volt az út Budapestre, a 4-es felújításából/bővítéséből adódó dugók, forgalomkorlátozások változatos módon akasztották meg az utat. „Hamarabb forrok föl én, mint a Škoda…” – gondoltam magamban.

A Markó utcai Kresz Géza Mentőmúzeum volt a cél, ahová viszont a Fortuna Bt. egyik céges autójával gurultunk ki, lévén nem mertem volna a Škodában, az utcafronton hagyni az összes cuccomat, és a péntek délutáni csúcsban sem kívántam nyúzni az autónkat. Talán ennyi könnyítés belefért. Mindenesetre a kiállítás szuper volt, érdemes elnézni, azonban két dologra figyeljetek! Egyfelől a parkolás nem egyszerű a környéken, másfelől a veterán gépeket átköltöztették a Mohács utcába. Ezt egyébként éppen Győrfi Páltól és a múzeumos kollégáktól tudtam meg, mindenképp pótoljuk a Veteránbázist, sajnos péntek délután már nem volt lehetőség a bejelentkezésre. Ettől függetlenül a Markó utcai tárlat is tartogat bőséggel látnivalókat, korabeli fotókon, maketteken, modelleken elevenednek meg a régi korok mentőautói, az IFA Garantoktól, a Roburokon át, egészen a Nysákig. A hazai mentéstörténetet változatos installációkon lehet nyomon követni, a segédeszközök mellett a mentőrádiók alkalmazását, illetve a telefonközpont működését is megismerhetjük.

Megjegyezném, hogy a Geocaching rajongóknak is érdemes útba ejteni a múzeumot, meg is találtuk az ott elrejtett ládát, igazán mókás kis „mellékküldetés” volt!

Budapesten sem maradtunk azért veterános látnivaló nélkül, a Nádor utcában egy szépséges Opel Rekord C-be futottunk bele, csak nézzétek meg azt a hajlított hátsó lámpát, egészen kivételes (és kívánatos) megoldás!

Miután kicsit csendesedett a csúcs, keresztülvágtattam a Škodával Budapesten, végül pedig Biatorbágyon kötöttem ki, itt volt az aznapi szállásunk. Ennek apropójából a Viadukt alatt még készítettem néhány képet.

Másnap reggel, immár Icuval kiegészülve, Keszthely felé vettük az irányt. Laza 180 kilométer következett, szitáló esővel és egészen hűvös széllel párosítva. Az Inotal Erőműnél megálltunk néhány hangulatos fotóra, aztán a szélben „vitorlázgatva”, egész jó tempóban haladtunk a célunk felé.

Nagyjából fél egy körül már meg is érkeztünk Keszthelyre, illetve a Škoda-találkozó helyszínére, a Zala Kempingbe. Legnagyobb örömünkre ez egy családias, kedves hangulatú összejövetel, és még az előző esti/reggeli eső sem riasztotta el a márkatársakat. Nyoma sem mutatkozott zsúfoltságnak, a Balaton pedig karnyújtásnyira volt a Škodáktól, ennél jobb párosítást nehezen lehetett volna elképzelni. Ami nagy öröm volt számunkra, hogy nagyon sokan felismerték az autónkat, sokakkal beszéltünk néhány percet, elmeséltük az addigi élményeinket, illetve beszélgettünk a további tervekről. Remek délután volt, és egy igazán összetartó, kedves közösséget ismerhettünk meg.

Arról nem is beszélve, hogy a márka felhozatala igen színes volt, a teljesség igénye nélkül, 100-asok, 105-ösök, 120-asok, de még egy 130 RS és egy Octavia kombi is tiszteletét tette a rendezvényen. Közülük jó néhány autóval és tulajdonosaival egyébként találkoztunk már korábban, de akadtak határon túli látogatók is. Természetesen mi is beálltunk a dupla/szimpla kereklámpás és kockalámpás sorba, ha valamire, hát erre nagyon büszkék voltunk, jó érzés volt ennyi testvére között látni a tavaly ilyenkor még egy garázsban búslakodó 105S-ünket.

Az esti szállásunkkal kapcsolatosan akadt egy kis kalamajka, lényegében a foglalás nem volt rögzítve, és közben teltház lett. Azonnal a segítségünkre sietett Perger Zoli, ám minden igyekezetünk ellenére nem sikerült a környéken kiadó szobát találni. Mivel egyébként is találkoztunk volna Zolival (és fogunk is még 12-én), ezért aztán végül a lakókocsijukban sikerült berendezkedni, ezúton is hálás köszönetünk a szíves vendéglátásért! Találkozásunk oka eredetileg az lett volna, hogy 1-2 apróságot megnézzünk aknában a Škodán, lévén az 5 nap / 1000 km nem éppen kímélő használat, így egy-két helyen megcsöppent az olaj és a víz. Bilincsek és csavarok lazulhatnak meg a rezonanciától, és ez is volt a probléma, bár mint utóbb kiderült, másnap reggel is rá kellett még néznie Zolinak, de erről már a következő összefoglalóban.

A késő délután további részei sem múltak el kalandok nélkül, Zoli elvitt minket az Y házakhoz, amelyek közül az egyikbe fel is mehettünk, az épület tetejéről pedig páratlan kilátás nyílt a Tapolcai-medencére! A naplemente előtti arany órában csodás képeket lőhettünk.

Ezt követően Páhli Zoli bácsihoz vezetett az utunk, aki épp egy 9 napos németországi MZ túrára készül motoros társaival. Miután megmutatta otthoni gyűjteményét (többek között egy második világháborút is megjárt DKW 200-at – fogjátok majd látni), átgurultunk egy zárt telephelyre, ahol további kétkerekűek és néhány Trabi is megbújt (többek között egy épített Tramp).

Amilyen kétségbeejtően kezdődött a késő délutánunk a szálláshellyel kapcsolatos kavarás miatt, olyannyira remekül záródott az este. A napunk teljesen elment, valamikor 9 környékén kerültünk asztalhoz, így a tegnapi összefoglaló ezért tolódott mára, de azt hiszem, így is bőven megérte az élményekért cserébe!

Ha még nem tudjátok, hogy mi is az a Škoda-kaland, nézzétek végig a már eddig megjelent cikkeinket, és csatlakozzatok hozzánk Instagramon is, ha naprakészek szeretnétek maradni!

Cikk: Bense Róbert

Fotók: Bense Róbert, Demencze Ilona

Támogasd a túrát, nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – 5. | 6. nap – Budapest, Keszthely appeared first on Retrovasak.hu.