Duna Autó Zrt.

A Dacia-kaland és a mögötte lévő közösségek

Egy kaland mindig úgy a legjobb, ha van kivel megosztanod az élményeidet. Akár írásban, akár szóban, személyesen, olyan emberekkel, akik hasonlóan lelkesek lesznek a terveid hallatán, akárcsak te magad. Azt hiszem sok ilyen pillanat volt a Dacia-kaland alatt, és ismét olyan közösségekkel ismerkedhettünk meg, akik nélkül messze nem lett volna ennyire emlékezetes az idei túránk. A közös találkozásokból emelnék ki most néhány meghatározó alkalmat, és egyben szeretném is megköszönni, hogy részesei voltak a kalandozásainknak!

Haladjunk időrendi sorrendben, hiszen a Dacia-kaland közel 4,5 hónapot ölelt fel, az első nagyobb, tervezett karikáig pedig május közepéig kell visszatekintenünk az időben. Május 11-én két találkozót is beiktattunk, és egyből egy csomó ismerőssel találkoztunk, többek között a tavalyi, Hejcén megismert csapat jelentős részével, Bellával és Makival, akik tavaly Trabantokkal szelték keresztül fél Európát és nagy örömünkre a hajdúböszörményi találkozó után a Retropartyzánokra már Edinával és a Lada-kalandos 1200s-sel konvojoztunk át. Ezen a napon tűnt fel először, hogy a 2019-es túránkat is mennyire sokan követik, ami rengeteg motivációt adott a továbbiakra nézve!

Néhány hétre rá következett a Szatmárnémetiben megtartott Nemzetközi Dacia Találkozó, ahová a Keleti Blog oszlopos tagjával, Kathi Balázzsal közösen látogattunk el. A fogadtatás családias volt, a főszervező személyesen köszönte meg, hogy képviseltük a magyarországi Daciás közösséget. Többen is érdeklődtek mind az autónkról, mind pedig a terveinkről. A felvonuláson sokan mosollyal az arcukon léptek oda a magyar rendszámos 1310-hez, fényképeket készítettek róla és a helyi online médiában is visszaköszönt a járgányunk.

Június végén aztán jött az első nagyobb lélegzetvételű túra, egy többnapos, közép-magyarországi út formájában, a hazai fan club szervezésében. A Dacia rajongói csoport egy szűk, de annál összetartóbb, baráti-családi csapat, unatkozni mellettük-velük szinte lehetetlen, és bármilyen műszaki, vagy egyéb jellegű probléma akadt, mindenki egyből a másik segítségére sietett. A közel egyhetes utazás alatt rengeteg élménnyel lettünk gazdagabbak, legyen szó a visegrádi „Fellegvár” meghódításáról, a közös kompozásról, vagy éppen a bütykölések melletti sztorizgatós percekről. A társaság egy részével a siófoki TWK találkozón is összefutottam, nagyon remélem, hogy a hétvégi RetróVasak Találkozón is viszontláthatom őket!

Júliusban Erdélyt is meghódítottuk az 1310-zel, és a sok-sok emlékezetes program között volt egy, ami a több ezer kilométeres út egyik sarokköve volt: a Kis Szent Teréz Gyermekotthon meglátogatása. A Székelykő és a jellegzetes torockói házak szomszédságában nehéz sorsú gyerekeknek segítenek mind a tanulásban, mind a hétköznapok könnyebbé tételében, áthidalva az utazással és a szervezéssel járó nehézségeket. Nem könnyű feladat ez, de a cél nemes, a természet közelsége és a barátságos légkör pedig rengeteget jelent. Idén a Kis Szent Teréz Gyermekotthonnak gyűjtöttünk, a hozzájuk kapcsolódó alapítványhoz 52.000 forint érkezett be a mai napig, de bárki, bármikor támogathatja őket! Ez azt is jelenti egyben, hogy az elmúlt kalandjaink alatt, veletek is összefogva 300 ezer forint fölötti összeggel támogattunk alapítványokat, köszönjük mindenkinek!

Hogy a Dacia-kaland után mi lesz? Bár rengeteg élményt adott, négy év és négy túra után 2020-ban tartunk egy kis pihenőt, hogy aztán utána újult erővel térhessünk vissza. A terveink már megvannak, bízunk benne, hogy az eddigiekhez hasonló módon sikerül majd megvalósítani azokat.

Bense Róbert

A Dacia-kaland támogatói: Duna Autó Zrt., Motoparts Webáruház, Autotveszek.hu 

Lotus Cleaning retrovasak.hu
Címkék

Kapcsolódó tartalmak