fbpx

Simson Star 1967 – Solti Tamás

Az én történetem már gyerekkoromban elkezdődött. Gyerekkoromat Jawa Babetta, és egy 1973-as Simson Star társaságában töltöttem. Édesapámmal sokszor beszélgettük, hogy majd egyszer lemegyünk a Simsonnal a Balatonhoz… Telt, múlt az idő, a Star szét lett szedve restaurálás céljából ( ez még jelenleg is folyamatban van ) én pedig el kezdtem motoros pályafutásomat Babettán, Rigán, majd hozzájutottam egy 1967-es Simson Starhoz. Sok probléma volt vele, szép lassan vettem hozzá alkatrészeket, a blokkját kicseréltem a már említett 73-val ( mivel az övé elég csapágyas volt, a 73-as meg tökéletes volt motorikusan ) A zöld alkatrészeket lefényeztettük, ülést megvarrattuk, 1- kiegészítőt újra cseréltük. Innentől kezdve ez a motor lett a napi használós járművem. Ezzel jártam a zeneiskolába, ezzel jártam a gimnáziumba, és ki mertem vele merészkedni a szomszéd falu után is ( Budapest külkerületében lakok ).

Nagyon sokat motoroztam vele, és tankoláson, évenkénti gyertyacserén semmit nem csináltam rajta ( gyári gyújtás, minden gyári ) Közben nagyon sokan meséltek a régmúltról, amikor még 2 személlyel mentek a Balcsihoz Starral, Schwalbeval, a bátrabbak NDK-ból is ezzel jöttek hozzánk a „pláttenzéhez”.

Egyik nap kitaláltam: Az én Staromnak is el kell jutni a magyar tengerhez. Mikor indulok? Holnap!

Felhívtam egy barátomat, aki szintén csatlakozott az „őrültséghez”. ( utólag visszaszívta )  Kimentem a garázsba, egy táskába becsomagoltam némi alkatrészt ( most lelövöm a poént, de teljesen feleslegesen tettem mind ezt ) Másnap reggel 6-kor indultunk.

Én imádom a retro minden formáját, pedig 1995-ben születtem, gyakorlatilag fogalmam sem lehetne róla. Mellette elég erős képzelőerőm van, és amikor pöfögtünk a ” régi balatoni úton ” folyamatosan arra gondoltam, hogy ezen az úton 40 évvel ezelőtt hány hozzám hasonló motoros utazott a Simsonnal a Balaton fele…

Azt már tudtam, hogy 40-50km-ig garantáltan jó a motor. A Velencei tavat 2x megjártam már vele, de a Balaton az más. És ez érezhető volt a karomban, a fenekemben, a lábamban. Mikor elhagytuk Székesfehérvárt, kényelmesnek már egyáltalán nem volt mondható az utazás. De a motornak egy hangja nem volt… Végig 50-es tempóval mentem, ezt szerette a legjobban. A kis lánckerék a több fogasra volt cserélve, ezért nem pörgött túl a motor. Az idő sem volt a leghűvösebb, plusz még rajtam volt egy bőrkabát, amit édesapámtól kaptam ( 1986-ban csináltatta magának a motorozáshoz! ). A kismotor vágtatott a cél felé, majd aztán elértük Siofókot, Balatonszéplak-alsót, a strandot. Itt aztán mindenki megcsodált, ahogy végigpöfögtem a strandon. Letámasztottuk a motort, és irány a hűsítő víz. Itt kezdtem felfogni nagyjából mi is történt. Az álmom vált valóra…és a kismotorom úgy teljesítette ezt a távot, hogy egy rossz pöffenése nem volt, ez hatalmas szó egy ilyen öreg motortól.

Az utazás, csak lefele 3, 3,5 órát igénybe vett, 50-es tempóval, megállókkal. A főúton a forgalom egyáltalán nem zavarmentes, arról nem is beszélve, hogy a 7-es főút néhol katasztrofális állapotban van, Városban azonban teljesen megfelel a 45-50-es tempó. Az út során Siófokon kellet teletankolni, ami hazáig elég volt, így 1 tank üzemanyagot használtunk el, durván 220km-en. Hazafele ugyanilyen zökkenőmentesen ment minden. Néhol a 60km/h-s sebességbe is beleszaladtunk.

A Simson azóta darabokra lett szedve, éppen az 1967-es állapotok visszaállítása zajlik. A blokk már készen van, valamint sok kurrens alkarészt is sikerült már hozzá beszerezni. Terveim szerint ilyen nagy túrákat már nem szeretnék vele csinálni ( főleg, hogy a nagymotor jogosítvány megszerzése után, ez a táv gyorsabban is kivitelezhető ).

Ha autóalkatrész kell, www.zparts.hu

ecotrex

Kapcsolódó tartalmak

'Fel a tetejéhez' gomb