Terepre fel! – a Tra-bula története
Egy cimborámmal közösen már régóta foglalkoztatott annak a lehetősége, hogy poénból összehozzunk egy négykerék kormányzású autót. Egy darabig volt is némi lelkesedés bennünk, de a srác elköltözött, így nem került megvalósításra az ötlet. A bogár viszont bennmaradt a kis fejemben. A szomszéd településen évente kétszer rendeztek off-road találkozókat, ezért úgy gondoltam, belevágok. Ennek az lett a következménye, hogy hosszas keresgélés után a legolcsóbb autóra voksolva megvettem egy helybeli ismerősömtől mindkét forgalomból kivont kétütemű Trabantját.
Már a bütykölgetés elején megfogalmazódott bennem, hogy ennek a járgánynak nem csak négykerék kormányzásra, de az eredeti adottságaiból (fronthajtás) kifolyólag négykerék hajtásra is szüksége lesz! Némi gondolkodás után elméletben megszületett a kivitelezés lehető legegyszerűbb formája. Igyekeztem mindent úgy kialakítani, hogy az bármikor szétszerelhető és így könnyebben javítható legyen és csak volt KGST autókból származó alkatrészekből álljon. 15 hónappal később végre eljött a nap és a szerkezet saját „lábán kitipegett” a garázsból, hogy megmutassa magát a friss levegőn. Ekkor jelentkezett egy hiányossága, mégpedig az, hogy a talaj egyenetlenségeinél majdnem mindig elpörög valamelyik kerék. Ezt újabb 6 hónap trükközés és bütykölgetés követte. Most már „minden” működik rajta, mert elláttam a gépet „elektro-hidro-mechanikus” kipörgés gátlóval. (mind a négy keréknél digitális kerékpár km óra, gumi fékcsöveket összenyomó szorító fogók) Most már nem jelent neki akadályt például a siratófal megmászása sem.
Mire elkészült a gép, 40 cm-rel lett rövidebb a gyári kivitelnél. Így enyhén szólva is aránytalan lett a kinézete, ezért az akkor 8 éves fiammal rajzoltattam a gép oldalára egy éticsigán egyensúlyozó kisvakondot. Rá is lett festve. Tulajdonképpen két komplett első futómű került bölcsővel együtt egymásnak háttal a karosszéria alá. A motor beköltözött az „anyós” ülés helyére 90 fokkal elforgatva úgy, hogy a váltó a gép eleje felé néz. A két első bölcsőben csücsül egy-egy váltó, amik Wartburg differenciál fogaskerekeiből kaptak derékszögű lehajtást. Az első lehajtást Trabant féltengely, hátsót pedig P 125 kardán forgatja. Az első lámpákba téli ablakmosó folyadék került, amik persze világítanak is. Természetesen szempillát is kaptak. Így prüttyög-pöfög-pattog a Tra-bula. A belső tér csupán egy személynek biztosít helyet az egyetlen eredeti ülésben. A jobb lábnak nem jutott túl sok hely a Trabant féltengely miatt, ami a gázpedáltól jobbra kb. 10 cm-rel fért csak el. Utazóautónak nem igazán nevezném. Egyrészt mert nagyon lassú a megváltoztatott áttételezés miatt annak ellenére, hogy 9 fokozat szolgál az előre haladásra és 3 pedig a tolatásra, másrészt a csomagtartóban is van egy váltó lehajtással és még az egyetlen kipufogódob is ide került elhelyezésre. A rövid karosszériának és a négykerék kormányzásnak köszönhetően rendkívül kis helyen megfordul.
Mivel a négykerék kormányzás egymástól teljesen független kormánykerékkel lett megvalósítva, ezért az autó kitűnően tud oldalazni. Szlalomnál mindig csak az elejét mutatja a szemben lévőknek. Nagy előnye továbbá, hogy egyedi kialakításának köszönhetően nagyon jó a fűtése. Az üléstől mindössze 20 cm-re van az eredeti 2T motor és a ventillátor pontosan az ülés alá nyomja a motor melegét. Nyáron ez kissé kellemetlen, mert klímaberendezés nem képezi a felszereltség részét. A verdát találkozókra szoktuk vinni, hogy ott egy kicsit megmozgassuk. Mivel a jármű a közúti közlekedésben nem vehet részt, ezért szállításáról minden alkalommal gondoskodni kell. Erre a célra lett felújítva egy Barkas B 1000 HP típusú platós kisteherautó.
Schönberger Zoltán
