Ahol a Datsunok újjászületnek

Néhány héttel ezelőtt egy nagyon különleges fővárosi műhelybe nyertünk bebocsátást, és szinte elakadt a szavunk, mikor megláttuk a benn sorakozó Datsunokat, melyek épp új életükre készültek, méghozzá a Diamond Cars munkatársainak hathatós közreműködésével.

A RetróVasak facebookján több alkalommal is találkoztam egy szépséges Datsun 240Z-vel, méghozzá képes hozzászólás formájában, mely egyenesen a Kultmobil oldalától érkezett. Rajongásom odáig „fajult”, hogy felvettem velük a kapcsolatot, miszerint szívesen bemutatnánk kommentjük tárgyát oldalunkon. Ezúton is szeretném köszönetet mondani Felkai Gábornak az egyeztetésekért és a visszajelzésekért, hiszen néhány napon belül már a Diamond Cars-nál találtuk magunkat, ahol a műhely megálmodója és tulajdonosa, Oplasznik Gusztáv fogadott minket, akitől rengeteg érdekes részletet megtudhattunk a Datsunokkal kapcsolatosan.

Mikor begurultunk a parkolóba, még nem sejtettük, hogy mi vár ránk, igaz egy szépen felújított Skoda már jelezte, hogy itt bizony autókedvelők mozgolódnak a mindennapokban. Aztán ahogy kipattantunk aktuális tesztautónkból, onnantól kezdve egy egészen másik dimenzióba kerültünk. Képzeljétek el életetek műhelyét, ahol Lauda és Hunt figyel a falról, ahol mindennek megvan a helye, ahol konkrétan enni lehetne a padlóról és olyan dizájnmegoldások figyelnek rád minden sarokból, hogy órákig lehetne nézelődni még külső szemlélőként is. Most képzeljétek el, hogy mindez létezik.

Első kérdésünk nem is lehetett más, mint hogy miért pont a Datsun? Gusztáv elárulta nekünk, hogy megfordult már jó néhány jármű nála, ezek inkább „kész” autók voltak (Jaguar, Mercedes), mígnem 2006-ban vásárolt egy 260Z-t, az okmányirodában pedig csak kamilláztak, mivel ő volt az első, aki üzembe helyezett egy ilyen gépet Magyarországon. Az 1976-os, 2.6-os motorral szerelt autó Németországból érkezett, ám sajnos hiába volt gyönyörű, ezer sebből vérzett, ezért nekiállt restaurálni. A Datsun-vonal viszont annyira bejött számára, hogy az első felújítás után jött a következő, mostanra pedig már évi 5-6 autóval is elkészülnek a hangulatos műhelyben.

Persze rengeteg munka van velük, mire a képeken látható állapotot elérik, de tegyük hozzá, hogy az alázat és a szakértelem mellett a jó alapokra is szükség van. Éppen ezért már a beszerzésnél nagy figyelmet fordítanak arra, hogy ne tákolmányokat hozzanak át az Egyesült Államokból. Természetesen a vásárlás előtt is már nagyjából képben vannak a kiszemelt vas aktuális rigolyáival kapcsolatosan, aztán itthon jön a minden részletre kiterjedő állapotfelmérés, ezzel párhuzamosan a dokumentálás is folyik, majd jöhet a varázslat. A hosszú hónapokig elhúzódó munka aprólékos, és nagy odafigyelést igényel, de a végeredmény minden esetben meggyőző. Úgy gondolom, a képek magukért beszélnek.

A piros 240Z lakatolt, persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy romosként érkezett – törött autókat egyébként sem hoznak be -, egyszerűen csak többet kellett foglalkozni a karosszériájával. A narancssárga viszont nem látott hegesztőt a felújítás során, igaz az drágább beszerzés is volt. A 2.4-es motorok bár autentikusak, nem teljesen gyáriak, a karburátorok ki vannak cserélve (három van a kettő japán helyett), így 10-25 lovat hozzá lehet még számolni a 150 lóerős alapteljesítményhez. Nem árt megjegyezni azt sem, hogy a hátsókerekes járgányok műszaki szempontból is jól eltalált, minőségi autók, melyek ésszerű felépítésűek, jól karbantarthatóak, a műszaki megoldások pedig nem lettek túlbonyolítva. Emellett jellemzőjük a jó manőverezhetőség, annak idején a nagy amerikai óriások között végtelenül fürgének hatottak. A beltér szintén nincs túlgondolva, klasszikus műszeregységekkel rendelkeznek, felesleges ketyeréktől teljesen mentesek. Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy a hetvenes években várólistás volt a modell, melyhez nyilván hozzájárult a 4000 dollár körüli ár is, amivel bőven ütötték a konkurenseket.

Megtudhattuk még, hogy műszakilag rendben lévő, jó állapotú, nem felújítandó amerikai importokkal is foglalkoznak, ezek közül főleg a 77-78-as évjáratú 280-asok mennek. Gusztáv gyorsan hozzá is tette, hogy ezek a modellek kicsit finomabbak, jobb a menetteljesítményük, egyszóval átgondoltabb konstrukciók, és bár a megerősített kaszni kinézetre szinte ugyanaz, értékük az évjáratuk miatt alacsonyabb. Itt meg is jegyeznénk, hogy a 280Z-nek a használati értéke nagyobb, 240Z-nek pedig inkább a gyűjtői értéke.

Végezetül szeretnénk megköszönni a szíves vendéglátást és a műhelytitkokat, számunkra valóban felemelő érzés volt ilyen autócsodák között lenni, a hely miliője magával ragadó volt! Úgy búcsúztunk el akkor, hogy „reméljük, még összefutunk”, most sem tudnánk mást mondani.

Bense Róbert