Lada-kaland – 13.|14. nap – Csopak | Balatonfűzfő | Székesfehérvár

Ne feledjétek, hogy a túra támogatásával esélyt teremtetek magatoknak arra, hogy megnyerjétek a Lada 1200s-t, nem mellesleg ezzel egy jó célt is támogathattok, a részleteket itt olvashatjátok: retrovasak.hu/nyerd-meg-a-ladat/

Ott hagytam abba legutóbb, hogy egy kis lazítás is belefért a péntek esténkbe. Ahogy kiment az esti összefoglaló, indultunk is Balatonkenesére, oda-vissza esőben jöttünk, szerencsénkre viszont a koncert alatt éppen csak csepegett. A történethez hozzátartozik az is, hogy a Reckless Roses sajnos csak egy rövidke időre tudta átadni a Guns N’ Roses hangulatot, ráadásul visszafelé már az eső is szakadni kezdett, de sebaj, legalább dolgozott egy kicsit végre az ablaktörlő is, ettől még patent kis este volt!

Hajnalig kopogott az eső az ablakon, reggel viszont már szikrázó napsütésre ébredtünk. Ha már lazítás, a balatonfüredi Felkelő Nap Háza minden szempontból az egyik legideálisabb szállásunk volt. A gyönyörű panoráma reggel és este is elvarázsolt minket, és az sem volt utolsó szempont, hogy végre rendezni tudtuk a sorainkat, hiszen három estét töltöttünk el itt. A néhány adag mosást és a pakolászást elégedett hátradőlés követte, jó volt kicsit kiszakadni a napról-napra történő málházásból, és a zacskós leves által nyújtotta instant „örömökből”.

Szombat délután a közeli Csopak volt az első megállónk, azon belül is a vasútállomás, ahol a 375.008 pályaszámú gőzös mellé gurultunk be, Schmid Kornél 2104-esével együtt. Többen is összesereglettünk, Srágli Istvánnak konkrétan nem tudtam újat mondani, kente-vágta a kaland történetét. Nem ez az első ilyen eset, időnként belekezdek az általam legjobbnak vélt sztorik mesélésébe, majd megértő ábrázattal szólnak közbe, hogy „tudom, olvastam”. Nagyon jóleső érzés ez, köszönöm, hogy ilyen sokan követitek a mi kis kalandozásainkat, és külön hála, hogy ennyire képben vagytok!

Este öt körül értünk Balatonfűzfő kikötőjébe, ahol már várt minket Fejes Károly és Huzsvár Zoltán, akik beavattak minket a Balatonfűzfői Kreitli Ferenc Veterán Autós és Motoros Egyesület mindennapjaiba. Megtudhattuk többek között azt is, hogy augusztus 6-án ismét megrendezik az immár hagyománnyá érett veterán jármű találkozót, ahol hetedik alkalommal gyűlnek össze az érdeklődők, kiállítók, és a baráti klubok tagjai. Közös túra, konvojozás, faros Ikarus-körutak is gazdagítják a programot, amit hamarosan a retrovasak.hu-n is megosztunk, az érdeklődőknek érdemes az alábbi eseményhez csatlakozni.

Már a kikötőben találkoztunk Skoda S100-assal, felújított, mindössze 2700 kilométert futott Kraz-zal, de az igazi meglepetések még csak ezután jöttek! Kreitli Ferenc a helyi veteránozás egyik legfontosabb alakja volt, emlékének tiszteletet állítva vette fel az egyesület a nevét, örökségét pedig mi magunk is láthattuk, két csodálatos Csepel motorkerékpár formájában. Kreitli úr számos kétkerekűt újított fel, méghozzá aprólékosan, rengeteg munkát belefektetve formálta tökéletessé a végeredményt, ezzel mintegy utat mutatva a klub jelenlegi tagjainak.

Utolsó állomásunk egy védett, lezárt, ám a múlt emlékeit makacsul őrző, bezárt gyártelepre vezetett – megnevezést, pontos címet szándékosan nem írok, maradjon ez most a mi kis titkunk. Az elmúlt hetek legélénkebb, legmúltidézőbb pillanatait éltük itt át, lehetetlen leírni a Csepel 450-es billencs, vagy a mindössze 51 kilométerrel az órájában leállított, gazzal benőtt 131-es ZiL látványát a mementóként magasodó, hatalmas betonváz előtt, de akár említhetném a magára hagyott 1300-as múló idővel folytatott küzdelmét. És akkor a garázsban lapuló, a jugoszláv nagykövetség által egykoron birtokolt Volgáról még nem is beszéltünk, ami poros mivolta ellenére szép állapotban várja a jobb sorsot.

Károly sietve intett, és már nyitotta is a következő ajtót, ahol a saját maga által felújított, szebbnél-szebb kétkerekűek sorakoztak, többek között 1957-es Pannonia TLT, 1959-es Danuvia, valamint egy fellelt állapotú P10-es első tulajdonostól. Végül azzal búcsúztunk el, hogy ide még vissza kell jönnünk, mert ezekre a különlegességekre nemhogy néhány óra, de még egy nap sem lenne elég. Hatalmas élményt kaptunk tőletek, igazán büszkék vagyunk a találkozásra, és remélhetőleg augusztusban is összefutunk majd!

Reggel ismét megtöltöttük Ladánk csomagtartóját, és Székesfehérvár felé vettük az irány, a Budai Vendégházban foglaltuk el a szobánkat, majd egyből a Városház térre mentünk, ahol a macskaköves sétálóutcában és az 1943-ban állított Országalmánál tettünk látogatást.

Sok időnk nem maradt a városnézésre, hiszen délután háromkor már egy jó 20-30 fős csoport várt ránk a Lada Siposnál. A parkolóban sorakozott kombi ezerkettes, szépséges ezeröcsik, de még egy Skoda is. A tesztautók sem pihentek, hiszen a 4×4 és a Vesta is folyamatosan rótták a köröket. A helyi Ladás közösséggel összebarátkozva megegyeztünk, hogy igyekszünk részt venni a hozzájuk is kapcsolódó találkozókon, illetve természetesen a srácok is kaptak tőlünk meghívást a szeptemberi, II. RetróVasak találkozóra. Már bőven elmúlt 6, mikor vitorlát bontottunk, holnap Perkátát és Dunaújvárost célozza meg a Lada-kaland, megkezdődik az utolsó hét!

A Lada-kaland következő (nyilvános) állomáspontja hétfőn, Dunaújvárosban, a Dunai Vasműnél lesz 15:30 – 17 óra között. A további programokért katt ide: https://retrovasak.hu/lada-kaland-helyszinek-programok/

A túráról kétnaponta fogunk bővebb helyzetjelentést adni a retrovasak.hu-n, de az összefoglalók mellett érdemes elnézni Instagram-oldalunkra is, ott szintén nyomon követhetitek az utunkat, és az éppen aktuális programokat, megállókat!

A Lada-kaland támogatói: Lada Hungary, Forex Kft., Retro-Auto Kft., Groho Team Kft., Fortuna Bt., Vacer Trade Kft.

Bense Róbert