Dacia-kaland – 1-2. nap – Budapest – Szentendre – Neszmély – Tata
Kérjük támogasd a Dacia-kaland kezdeményezésén keresztül a Kis Szent Teréz Gyermekotthont, köszönjük! Részletek, további információk ide kattintva érhetőek el.
Tartalmasan indult a közép-magyarországi országjáró túra, tucatnyi Daciával (illetve egy Renault 12-essel), jó társasággal, kanyargós útvonalakkal, hajón alvással. Kilométerek szempontjából vélhetően az első és az utolsó nap lesz a legmasszívabb, a kettő között barátságos távolságok és sok-sok Daciázás vár ránk. Szokásunkhoz hűen kétnaponta jönnek majd a fotós összefoglalók.
Péntek reggel két autóval indultunk neki az első etapnak, ebben a rövidke konvojban egészen Budapestig utaztunk, az M0-ásig viszonylag egyenletes sebességgel. Ott aztán sajnos a szokásos „lépésben haladós” dugóval szembesültünk, és mivel a városban baleset volt, ezért bárhonnan is közelítettük volna meg úticélunkat, így is, úgy is számolnunk kellett volna a torlódással. Így legalább volt idejük alaposan megnézni a Daciákat a dugóban ücsörgőknek, egy kamionos még képeket is töltött fel egy facebook-csoportba, megörökítve a vonulásunkat.
Mire megérkeztünk a Memento Parkhoz, addigra már szinte a teljes túracsoport jelen volt, illetve egy rég nem látott „kaland-veterán”, Sztanó Peti is csatlakozott hozzánk, egy 1981-es BMW 318i-vel. Lesz majd egyébként teszt is az autójáról, kerültünk vele egy karikát, izgalmas gép!
Zoliék elintézték, hogy ne csak megnézhessük az 1993-ban nyílt, a rendszerváltás után eltávolított köztéri szobrok gyűjtőhelyéül szolgáló parkot, de be is állhassunk az autókkal, így történhetett meg, hogy Osztapenko kapitány egy maréknyi Daciának lengette zászlaját.
Szürreális a helyszín, a háttérben a budafoki víztorony magasodott, előttünk pedig a múlt emlékei, öröknek tűnő, egykoron magasztos pillanataikba ragadva. Aki szeretett volna, a bejáratnál eredeti szovjet képeslapokat is vehetett, és vettek is, rengeteg turista érkezett akkor is, amikor kifele immár egy jóval nagyobb konvojban kezdtük meg közös vonulásunkat. Duplán jól jártak, a szobrok mellett a Daciák is retró látnivalót jelentettek, mosolygó-fotózó emberek sorfala között kezdtük meg az utunkat Szentendre felé.
A Perbál-Piliscsaba-Pomáz útvonal kisebb kerülő volt ugyan, ám a táj szépsége miatt teljességgel megérte erre jönni. Érdekes, hogy a Trabant-kalandot kivéve eddig minden túránkon megtettük ezt az utat, nem lehet megunni!
Szintén ismerős volt a szentendrei állomáspontunk is, a Retro Design Centerben még a Lada-kaland ideje alatt jártunk, de másodjára is maradt felfedezni való, sőt, mintha az autós felhozatal is bővült volna, a piros Taxi-Zastavára legalábbis nem emlékszem.
Innen még egy „laza”, 70 kilométeres út következett Neszmélyig, azért az idézőjel, mert amilyen gyönyörű volt a szerpentinekkel tarkított, Gerecsén átvezető szakasz, legalább annyira kellett figyelni. Ehhez hozzájött mondjuk az is, hogy a fékszervóm elszállt, így kissé jobban tiportam a fékpedált.
Este érkeztünk meg a kikötőbe, a szállásunk egy hajón (!) volt, az 1957-ben gyártott Neszmély (ma már állóhajó) nem csupán skanzenként funkcionál, de kabinokat is lehet foglalni. A Szent Ilona öbölben rádásképp páratlan a kilátás, a műemlékké nyilvánított Neszmély mögött pedig további hajók sorakoznak.
Ezeket viszont már csak a mai napon fedeztük fel, pénteken ugyanis cirka 300 kilométer ment bele a RetróVasak-Daciába, igen aktív nap volt tehát, így az este már a pihenés jegyében telt.
Szombat délelőtt Kiss János várt minket a fedélzeten, közel három évtizedig dolgozott hajón, tengeren is éveket töltött el, kevés hitelesebb személyt lehetett volna kívánni tárlatvezetőnek. Átsétáltunk az 1869-ben épült, Zoltán nevet viselő, oldalkerekes vontatógőzösre. A 2010-ben felújított hajó egyben múzeum is. Többek között a maga idejében méregdrágának számító SMS Szent István csatahajó és az Erzsébet Királyné gőzös szerencsétlen sorsáról, valamint a Duna első gőzhajójáról, a Carolináról is szó esett. Utóbbi érdekessége, hogy teljesítménye miatt vontatóként nem, Pest-Buda átkelőhajóként viszont évekig üzemelt.
Ha erre jártok, érdemes előzetesen lefixálni a látogatás időpontját, hogy még véletlenül se maradjatok le a kiállításról, illetve az ezt övező történetekről. A Zoltán mögött a Balatonra keresztelt, egykori Beloiannisz motorhajó, mellette pedig a Petőfi gőzös látható, előbbire remélhetőleg restaurálás vár. A Petőfivel egy csúnya tűzvész bánt el, fénykoráról ide kattintva láthattok fotókat.
Szombat délután még tettünk egy karikát Tata felé, a várban épp a Víz, Zene, Virág fesztivál zajlik a hétvégén, egy csomó külső programmal egybekötve, többek között egy műrepülő-bemutatót is elkaptunk. Neszmélytől holnap búcsúzunk, Csolnok felé vesszük az irányt.
Vérbeli kalandnap volt az első kettő, és amellett, hogy tartalommal töltöttük meg, jutott idő a lazításra is, bízunk a hasonló folytatásban! Kövessétek a túránkat, és ha van kedvetek, olvassatok bele az előzménycikkekbe is.
Cikk | fotók: Bense Róbert
A Dacia-kaland támogatói: Duna Autó Zrt., Motoparts Webáruház, Autotveszek.hu