Magyar villanyautó a hatvanas évekből
Az elektromos járművek lehetséges térnyerése régóta fontos kérdéskörként kering az autóipar világában, és bizony hazánkban is voltak különleges próbálkozások a villanyautók meghonosítására. Mai cikkünkben 1968-ig megyünk vissza az időben, egészen pontosan a Budapesti Nemzetközi Vásárra, ahol egy nem mindennapi városi jármű volt az egyik fő attrakció.
A Villamosipari Kutató Intézet standján egy igen szokatlan megjelenésű négykerekűvel szembesülhettek a kiállítás látogatói, mely leginkább egy tető nélküli, négyüléses, apró buszocskára hasonlított. A jelentős részben Denk Rezső gépészmérnök, és dr. Melis János elektromérnök nevéhez, illetve a Félvezető Laboratórium munkatársaihoz kapcsolódó úgynevezett „VKI kocsi”, egyéb esetekben „Tiny I” modellnévvel illetett elektromos kisautót városi használatra szánták. Olyannyira komolyan vették az ötletet, hogy még a jövőbeli sorozatgyártás lehetőségét sem zárták ki – amire sajnos nem került sor.
Az apró, mindössze 1.16×2.22 méteres, héjszerkezetű önhordó karosszériás jármű 250 kilogrammot nyomott, maximális sebességét 35 km/órában határozták meg, terhelhetőségét pedig 250 kilogrammban (2 felnőtt + 100 kg tehet, vagy 2 felnőtt + 2 gyermek – áll a hivatalos leírásban). A VKI-modellt két 2,5 kW-os villanymotorral, illetve négy 12 V-os 110 Ah-s akkumulátorral látták el. 220 voltos hálózatról tölthető akkumulátorainak 8-10 óra kellett a teljes töltöttség eléréséhez, ezt követően akár 160 kilométernyi hatótávot is biztosított.
Az újdonságból bár nem lett sorozatgyártott kivitel, nagy lökést adott a további próbálkozásokhoz. Alig egy esztendővel később Hospedit elnevezéssel egy kórházi betegszállító járművet álmodtak meg, melynek formaterve Cserny Józseftől származik. 1971-ben aztán jött a továbbfejlesztett Tiny 70-es, mely szintén a BNV-n debütált, és amely már üvegszálas karosszériát kapott. A hetvenes évek közepére sem hagyott alább a lendület, elég csak megemlíteni az Elektro Barkast, de ez már egy különálló cikk témája lesz.
Bense Róbert