Trabant-kaland – 19./20. nap – Szekszárd / Kiskunhalas

Támogassátok a kalandot és nyerjétek meg a Trabantot, a részletekért katt ide!

Egy kaland az elejétől egészen a végéig kaland marad, az utolsó napokat sem szabad félvállról venni, ezt már a túra előtt igyekeztünk magunkba sulykolni, és milyen jól tettük! A Szekszárdra vezető utunk nem volt zökkenőmentes, de 2300 kilométer után már nincs olyan pillanat, amikor elvesztenénk a lélekjelenlétünket!

Szinte már átszellemülten Trabantozunk, minden kilométert élvezünk, minden problémát áthidalunk, énekelgetünk és fütyörészünk, ez már úgymond a jutalomjáték számunkra. Viszont egy korosodó autó, legyen az Trabant, vagy bármilyen más márka szülötte, azért képes néha meglepetést okozni, így hát érdemes mindig résen lenni.

A Mecsek kanyargós útjait már harmadjára másztuk meg, miután Orfűről elindultunk Szekszárd felé, az egyik lejtős szakaszon azonban a Trabi gondolt egyet, és lefulladt. Beröffentettem, mentünk tovább, majd Pécsett eljátszotta ugyanezt, ráadásképp még az első rendszámtábla tartója is letört, szerencsére időben jeleztek a szembejövők, így rögzítettem, mielőtt elhagytuk volna az egész hóbelevancot. Pécsváradnál tankolás, ebéd, gyertyacsere kombó következett, a lefulladás-jelenség megszűnt, menetrend szerint meg is érkeztünk Szekszárdra, a Garay teret jártuk körbe, majd felgurultunk a kilátóhoz, amit vélhetően nem igazán díjazott a Trabantunk. Lefelé készülődtünk, mikor indításnál egy durranás keretei között (az Isolator gyertya nem jött be) a már megviselt hátsó dobon keletkezett egy lyuk, így aztán sportos hanggal gurultunk vissza a szállásunkra.

Gond egy szál sem, tökéletesen jött ki a lépés, hiszen Kiskunhalason pont ma találkoztunk Zolival, aki hozott is magával egy dobot, melyet a Retro-Auto Kft. felajánlásából kaptunk. A történethez hozzátartozik még, hogy aki betér az üzletbe és a retrovasak.hu-ra hivatkozik, komoly kedvezményekkel találhatja szembe magát, szóval hajrá, mi pedig nagyon köszönjük ezt a kedves gesztust!

A gyors csere után gyönyörű hangja lett a Trabinak, ennek örömére körbe is jártuk Kiskunhalast, először a Sáfrik szélmalomhoz gurultunk el, majd a főtéren tettünk látogatást. A Sóstó Csárda árnyas kerthelyiségében megpihenve ebédeltünk egyet, utána pedig a motelben el is foglaltuk a szállásunkat, időközben már vissza-visszatekintettünk Csengével és Zolival a túra eddigi történetére, amely még pontosan két napig íródik, de természetesen az utolsó állomások is tartogatnak váratlan élményeket bőven!

A városban furikázva ugyanis megláttunk egy Multicart, be is parkoltunk mellé egy közös fotó erejéig, szerencsénkre a tulajdonos, Juhász Lajos ezt észre is vette, gyorsan odasietett hozzánk, majd beszélgetésbe elegyedtünk. Hamar kiderült, hogy nem csupán a négykerekűeket szereti, kisvártatva kitolt egy Simsont és egy Schwalbét is a garázsból, előbbi egy idős bácsitól került hozzá, aki, bár gondját viselte, használni már nem volt lehetősége a motort. Utóbbi egy fészerből lett megmentve, évekig állt, de miután leporolták, egyből látszott, hogy szinte gyári állapotában maradt fenn. Néhány fotóra össze is álltunk, így a mai napra is jutott egy apró RetróVasak-találkozó!

Holnap a napfény városát célozzuk meg, ez lesz a túra utolsó teljes napja, szerdán ráfordulunk a célegyenesre, de mint már a bevezetőben írtam, a Trabant-kaland az utolsó pillanatig tart, és az egésze még messze nem ér véget július 13-ával!

A Trabant-kaland fő támogatója a Fábián Kft.

Bense Róbert