Trabant-kaland – 17./18. nap – Kaposvár / Sásd / Pécs

Támogassátok a kalandot és nyerjétek meg a Trabantot, a részletekért katt ide!

Hosszú út várt ránk pénteken, mielőtt azonban elindultunk volna Zalaegerszegről, útba ejtettük a Göcseji Skanzent, valamint az Olajipari Múzeumot is, melyek egyébként egy helyen találhatóak. Előbbi Magyarország első, 1968-ban megnyitott szabadtéri tárlata, ahol hangulatos parasztházak, harangláb, de még vízimalom is látható, sajnos a Trabival nem tudtunk bemenni, pedig szívesen lefotóztuk volna az „utcafronton”. Utóbbinál számomra a régi munkagépek voltak a legérdekesebbek, ezekről is találhattok képeket.

11 óra körül „begyújtottuk a rakétákat”, hiszen nagyjából 130 kilométeres utat kellett megtennünk Kaposvárig. Egy gyors ebédet beiktattunk, de 14 órára így is sikerült becsekkolni a Csalogány Panzióba, ahol már vártak minket, és egy rövid eligazítást követően egyből be is laktuk a szobánkat, ezúton is köszönjük a kedves fogadtatást! Kávé, telefonálgatások, szervezgetés/tervezgetés következett, mivel több helyre is hivatalosak voltunk, illetve a Pécsi Veterán Egyesület köréből, leendő Trabis „kalandtársunk”, Brantmüller Zoltán  is csatlakozni kívánt hozzánk a délután folyamán. Még kiugrottunk Csengével a Kossuth térre, ki nem hagynánk egy szép sétálóutcát sem, utána pedig elgurultunk Dr. Presits Pálhoz, aki nagyszerű gépeket épített a saját – és sokak mások – örömére. Három egyedi, vizsgáztatott vas várt minket, Trabi erőforrással ellátott lánctalpas, Csepel-emblémás, Trabant-váltós, Pannonia-motoros platós járgány, és a legkomolyabbat a végére hagytam: egy négykerék-meghajtású, dízelmotoros, Trabant-segédvázas masina is megépült a kezei alatt, mellyel annak idején, a többi résztvevő nem kis meglepetésére egy szlalomversenyt is megnyert. Pálnak a vérében van az építés, fiatalkora óta egyfajta kreatív hobbiként űzi ezt az egyébként igen komoly tevékenységet.

Délután 18 órára érkeztünk meg Sásdra, Hegyi Ferenc már mosolyogva, nyitott kapuval várta érkezésünket. Az udvaron két – nagyon nem szokványos, de szintén vizsgákkal rendelkező – jármű volt felsorakoztatva, az egyik egy ránézésre szimpla kétütemű Trabant kombinak tűnt. De, és ez itt egy jó nagy DE, ez csupán a látszat volt, ugyanis ahogy jobban szemrevételeztük, egy igazi multikulti járgány képe rajzolódott ki előttünk. A motorterében egy 900 köbcentis Fiat 127 erőforrás lapult, mely egy sor egyedi megoldást kívánt. Tanksapkája Daciából, belső ajtónyitója pedig Ladából származott, mégis minden egyensúlyban volt benne, mentünk is vele egy karikát, meggyőző volt az autó teljesítménye. A másik, talán még meglepőbb építése egy úgynevezett Trike volt, mely Trabant alapokra épült, és nem csupán végtelenül stílusosnak, hanem nagyon masszívnak is hatott. Természetesen ezzel is elvitt minket Ferenc egy körre, Csengével konkrétan gyermeki vigyor ült az arcunkra, szinte kézzel fogható volt a szabadságérzet, élményekkel telve búcsúztunk el.

Visszafelé, a Zselic dombjai között pöfögve gondolkodtam el azon, hogy milyen jó, hogy vannak ilyen – pozitív értelemben véve – megszállott emberek, akik szokványos járművekből ennyire különleges közlekedési, vagy akár munkaeszközöket képesek létrehozni. Ez egyfajta művészet, nagyon örültem ezeknek a találkozásoknak, és tényleg büszke vagyok arra, hogy Pállal és Ferenccel is megismerkedhettem a Trabant-kalandnak köszönhetően.

Estére azért alaposan elfáradtunk, de másnap sem volt megállás, délelőtt Orfűre, a családias Nimród Vendégházba pöfögtünk át, ahol retró kólával (a nap végén pedig kékfrankossal vártak minket), a gyönyörű kert, a hangulatos ház és a kedves házigazdák megmutatták, hogy a festői táj mellett miért is érdemes a Baranya megyei községre ellátogatni, csak ajánlani tudjuk nektek is a szálláshelyet és a környéket is, de a szerpentinekre azért érdemes felkészülni.

Pécs felé már Zolival és családjával Trabantoztunk tovább, a Niké-szobornál pedig Schván Jánossal és fiával is találkoztunk, (akik eredetileg egy Trabant P500-assal érkeztek volna, azonban sajnos hajtókarcsapágyas lett az autó) ők vezettek fel minket a Tv-toronyhoz, 72 méteres magasságba vitt minket a lift, a nagy szél ellenére a kilátás mindenért kárpótolt minket, ráadásul Csenge még a Trabikat is le tudta fotózni fentről.

Ebéd után lejjebb ereszkedtünk, Pécs belvárosa még mindig varázslatos, bár nehéz volt olyan képet készíteni, ahol a Trabi is főszerepet vállalhatott, de azért a dzsáminál sikerült lekapni. A Széchenyi téren tettünk egy sétát, utána a Victor Vasarely Múzeumban szívtuk magunkba az op-art stílus hamisíthatatlan jegyeit. Végezetül a Zsolnay-negyedet látogattuk meg, majd a Mecsek kacskaringós útjain keresztül visszaindultunk Orfűre, ahol a tónál készült néhány hangulatos Trabis-kép.

Mai összefoglalónkat ezzel a fotóval zárom, még Kaposváron átlépte a túra a 2000. kilométerét, minden dicséretet megérdemel a Trabink. Holnapután már 20. napja leszünk úton, közeleg a kaland vége, úgyhogy ha szeretnétek megnyerni a 601-est, ne várjatok sokáig, július 13-án éjfélkor ugyanis a játék véget ér!

A Trabant-kaland fő támogatója a Fábián Kft.

Bense Róbert