Citroën 100 – a kényelem útján – III. rész

A „kényelem útján” cikksorozat harmadik része az egyes modellek utazási minőségének magas szintjéről, a praktikus kialakításra való törekvésről, valamint a kezelőszervek és a műszeregységek innovációjáról szól. Az előző két részt itt és itt érhetitek el!

Kényelmes fotelek

Még a márka hagyományosabb modelljei is olyan ülésekkel voltak felszerelve, amelyek valamilyen pluszt kínálnak a versenytársakhoz képest: az ülések puhábbak, mégis megfelelő oldaltartást biztosítanak, hogy a hosszú utazások során ne fájduljon meg az utasok háta.

Az 1920-as évek Citroënjei már olyan ülésekkel rendelkeztek, amelyek akkoriban kivételesnek számítottak. Később, az 1934-es Traction Avant számos újításának egyike egy újfajta ülésváz és ülőlap kidolgozására irányult. A 2CV a függőágy-szerű, kényelmes és kivehető üléseivel a maga nemében premiernek számított.

A DS modellen a Citroën tovább növelte a gördülési kényelmet. Ezt olyan speciális üléspárnák kifejlesztésével érte el, melyeknek Dunlopillo habszivacs borítása úgy lett kialakítva, hogy összhangban legyen a felfüggesztéssel.

A gondosan kialakított Dunlopillo üléseket a későbbi modelleken is alkalmazták, mint például a GS, CX, SM és BX: ezek rendkívül kényelmes ülések voltak, puha párnázással, comb- és lábtámasszal, valamint deréktámasszal. A Citroën ezeket a modelleket saját speciális „Jersey” anyagával kárpitozta, amely nagyobb kényelmet biztosított, és új anyagok bevezetését jelentette a tömeg-autógyártásban. Ezeknek az üléseknek olyan kényelmes volt az ülőlapjuk, ahogy azt a megjelenésük is sugallta.

A hátul ülő utasok lábterének kialakítását tekintve a CX Prestige volt az első Citroën, amelybe hátul – a magánrepülők világából ihletet merítve – szalonhangulatot idéző, fotelszerű üléseket szereltek be, optimális kényelmet biztosító emelt lábtartóval. Az SM, nagy túraautó bőr kagylóülésekkel büszkélkedett, amelyeket úgy terveztek, hogy még a leghosszabb utakon is kiváló kényelmet és megfelelő tartást biztosítson az utasoknak.

A Citroën folyamatosan azon dolgozott, hogy a puha kényelmet és a megfelelő oldaltartást ötvöző üléseket tervezzen, és azokat különleges kivitelekben, egyedülálló funkciókkal, valamint nagyobb biztonságot nyújtó részletekkel lássa el, mint például állítható deréktámasz, elektromos működtetésű masszázs funkció, elektromosan állítható lábtartó, hogy a legnagyobb utazási kényelmet biztosítsa az utasoknak.

Praktikus utastér

A DS, a CX-hez hasonlóan kombi karosszériával is készült, amely az ülések ötletes elrendezésének köszönhetően maximális utazási kényelmet biztosított, jóval a hat- vagy hétüléses autók legújabb trendje előtt. A CX családi autó változata kategóriájában egyedülálló volt, és a versenytársaknak évekbe telt, amíg felzárkóztak.

A Citroën egy sor egyedi tanulmányautót is gyártott, melyeket az autószalonok alkalmával mutatott be. Ezek megalkotásánál a tervezők az utazási kényelemre összpontosítottak. Tökéletes példaként szolgál erre az 1980-as Citroën Karin. A piramis formájú, háromüléses, kompozit anyagokból készült modell új rakodóhely kialakítási ötleteket mutatott be, öntött ülésekkel volt felszerelve, és a vezérlőgombok a műszercsoport körül és a kormányon, a vezető keze ügyében voltak elhelyezve. Számtalan ötlet, melyeket ma már általánosan alkalmaznak a Citroën gyártmányú autókban.

Műszerek és innováció

A GS, a GSA, a CX és a BX modellek forradalmian új, ergonomikus és a kormányról könnyen elérhető kezelőszervekkel voltak ellátva. A GSA és a Visa későbbi modelljein vezették be a többfunkciós bajuszkapcsolót, amelyen a legfontosabb vezérlőgombok egy helyre csoportosítva kaptak helyet a vezető keze ügyében, lehetővé téve számára, hogy a vezetésre koncentráljon, és ne engedje el a kormányt.

A CX-ben használtak először fröccsöntött műanyagokat a műszerfal, a konzol és az ajtóburkolatok egységes megjelenése érdekében. Egy igen meglepő, repülő csészealj formájú Lunulán, félhold alakban helyezték el a vezérlőgombokat a kormány körül. A teljesen egyedülálló Lunulát Michel Harmand, szobrász, formatervező és művész tervezte, aki az 1960-as évektől az 1980-as évekig meghatározó szerepet játszott a Citroën design kialakításában. Abban az időben ez a használati kényelem csúcsát jelentette. A Citroën más modelljeiben is alkalmazott innovációt több autógyártó is utánozta. Az 1980-as és 1990-es években az új műanyag fröccsöntési technológiák bevezetésével számos változtatást hajtottak végre a műszerfalakon.

Emellett a CX egy egyedülálló, tárcsás kivitelű, világító sebességmérővel volt felszerelve, amely a vezetővel szemben lévő ablakban, nagyítva mutatta az autó sebességét. Így, a vezető könnyebben és gyorsabban tudta leolvasni a haladási sebességét, anélkül, hogy egy hagyományos mutatónak végig kellett volna haladnia egy műszerlapon.

Az 1982-ben piacra dobott BX új állomást jelentett a design tekintetében, ami az autó belső és külső megjelenésében egyaránt megmutatkozott. A BX karosszériájának csaknem 20%-a műanyagból készült, és az utastér fröccsöntött műanyagból volt kialakítva, jól kézre eső vezérlőgombokkal és karokkal. 1985-ben a Citroën a BX Digittel vezette be az első digitális kijelzővel ellátott műszerfalat. Valójában ez volt az első modell a világon, amely digitális műszerekkel rendelkezett. A kényelem növelésére szolgáló BX Digit a mai digitális műszerfalak igazi előfutára volt.