Ha annak idején esetleg nem követtétek volna a Trabant-kalandot, bármikor bepótolhatjátok az elejétől a végéig, méghozzá ide kattintva!

Cikk: Bense Róbert

Képek: Matyi-Szabó Csenge

The post 2 éve ért véget a Trabant-kaland appeared first on Retrovasak.hu.

Aki kíváncsi a tavalyi Trabi-túránkra, annak ajánlom az alábbi linket, ebben a cikkben viszont nem közvetlenül az utazás alatti főbb élményeket, hanem inkább az autóval kapcsolatos emlékeimet idézném fel. A fotókról annyit megjegyeznék, hogy egy 30 fokos júniusi napon készültek (szándékosan még a szponzori matricák felrakása előtt vittem ki fényképezni), kinn az alföldi pusztán, ahol a ciripelő tücskökön kívül más társaságom nemigen volt. Úgy éreztem, hogy kigurultam a világból.

’89-es „évjáratúként” még bőven vannak emlékeim a keleti autók „uralkodásának” utolsó éveiről. Közelről láttam embereket örülni olyan járgányoknak, melyek korábban még elérhetetlennek számítottak Magyarországon, és láttam kert végében elsorvadt Trabantokat, Wartburgokat, Skodákat. A hétköznapokból ezek az autók – talán a Ladákat kivéve – jóformán kihaltak, hogy aztán édeskés nosztalgiával visszatérjenek. Megértem azokat, akik szerint eljárt az idő azon négykerekűek felett, melyekre annak idején éveket kellett várni, és azokat is, akik jóformán fanatikusként rajonganak ezekért az autókért.

A józan ész teljes joggal diktálja azt, hogy inkább üljek egy újabb autóba a Trabant helyett, ám ha az érzelmi oldalát nézzük, nagyon boldog vagyok, hogy még maradt belőlük néhány, és a tulajdonosok örülnek egymásnak, találkozókra járnak, hobbiszinten életben tartják a járműkultúra ezen formáját. Ebbe magam is szerettem volna belekóstolni, és mivel mással kezdhettem volna, mint egy Trabanttal. Hiszen akit a két ütem képes egyszerre elkapni, az sosem szabadul meg a kis keletnémet „gyösz” emlékétől.

Nem mennék bele mélyebben abba, hogy milyen módon lehet ma Magyarországon épkézláb, rendezett papíros, ne adj’ Isten műszakis 601-est beszerezni. Bármilyen hihetetlen, az árak elszálltak, és vannak bőven buktatók is, úgyhogy a vásárlást tényleg csak megszállottaknak javaslom. Kósza ábrándból nem lesz vidám Trabantozás, arról nem is beszélve, hogy jó néhány alkatrészt, utastéri elemet (pl. szakadásmentes ülést) úgy kell vadászni, és nem ám internetről, hanem szájhagyomány alapján, innen-onnan kapott telefonszámokon próbálkozva. A tapasztalatokat viszont ezek a fel/megismerések is bővítik, sőt, ennél a pontnál kerül bele az ember abba a Trabis körforgásba, ahol egyébként sok rendes és segítőkész tulajdonossal és rajongóval lehet megismerkedni.

A mi, 1990-ből származó 601-esünknek is voltak hasfájásai, de szerencsére mindenre találtunk megoldást, és a túra alatt mindössze a gyertyákat, illetve az elég rossz állapotban lévő, végül magát teljesen megadó kipufogódobot kellett kicserélni.

De vissza a kezdetekhez, sosem fogom elfelejteni az első közös métereket, hogy mennyire butának éreztem magam a kormányváltó mögött, és milyen nehezen hajtogattam be magam a hátsó ülésre. Arról nem is szólva, hogy a Trabantos-kiképzés bizony nem öt perc, bármennyire is egyszerű autónak tűnik, vannak bőven titkai, és meg kell tanulni néhány praktikát, nem elég a bólogatós kutyát felpattintani a kalaptartóra. Persze nem akarok feleslegesen okoskodni, a magam nagyjából 3000 kilométerét tartóstesztnek sem nevezném. Ilyesmikkel még véletlenül sem szeretném azokat magamra haragítani, akik az elmúlt évtizedekben százezer kilométereket tekertek bele Trabantjaikba, sőt, leszögezném, hogy minden tiszteletem ezeké az embereké.

Azt viszont megtanultam, hogy indítani, sebességet váltani, a pedálokat kezelni csakis érzékkel lehet (az elején fulladtam le a város közepén is), ám onnantól kezdve, hogy az ember keze/lába rááll, már minden magától értetődőnek tűnik. Őszintén szólva imádtam az apró kis gegeket is, mint a motorháztető trükkös, csavarhúzó segítségével történő kinyitása, amit el is próbáltunk debreceni barátainkkal, hátha egyszer szükség lesz rá a bowden szakadása miatt (nem lett). De szerettem a nap végén elégedetten visszaakasztani a helyére a biztonsági övet, és egy idő után már az is természetessé vált, hogy az indexkapcsoló nem fog magától a helyére kattanni. A benzincsapról már nem is beszélve, előfordult, hogy többszöri ellenőrzés után is kételyeim merültek fel az elzárásával kapcsolatosan, és persze amikor biztos voltam benne, hogy elfordítottam, általában akkor hagytam úgy!

A tankolás is külön rituálévá vált, a skálázott mérőpálcának megvolt a maga helye, szakszerű mérés után pedig fejben ki kellett számolni, hogy mikor kell legközelebb meglátogatni a kutat, és ha az egyenletbe valamilyen véletlen folytán hiba csúszott, még mindig ott volt a tízliteres, töltött kanna a csomagtartóban. A tankolása ráadásul kicsit olyan, mint a Forma-1-ben a kerékcsere, szinte méred a másodperceket magadban, hogy mennyi idő alatt nyitod ki a motorháztetőt, majd szeded elő és öntöd ki a 2T olajat, hogy aztán pontosan annyit tölts a tankba, amennyit kell. A kútkezelők közül az idősebbek megértő mosollyal nyugtázták munkálkodásomat, a fiataloknál volt rá példa, hogy odajöttek felajánlani a tankolást, de látva az őszinte meglepődöttséget az arcukon, inkább a „köszi, intézem” választ alkalmaztam.

A túra 22 napja alatt összesen 2664 kilométert tettünk meg, így aztán volt időm kitapasztalni a 601-es főbb tulajdonságait. A Trabant türelemre tanítja az embert, nem fogsz vele gyorsan hajtani, sem meggondolatlanul előzgetni (amúgy sem kell), méghozzá azért, mert nem tudsz. A 26 lóerős, 595,5 köbcentis kétütemű motor erre elég, ezt el kell fogadni, azért hozzátenném, hogy a szükséges tapasztalat megszerzését követően egész jól lehet vele tartani a forgalom ritmusát. Ennek is köszönhető, hogy soha senki nem dudált le, nem akartak az árokba nyomni, morcos arcok helyett pedig őszinte mosolyokat és hüvelykujjakat láttam az oldalsó ablakból, mikor épp megelőztek. Ami egyébként elég gyakran meg is történt, kivétel nélkül kulturált módon.

Sokan mondogatták a túra előtt, hogy hosszabb távon kényelmetlennek és kicsinek fogom tartani a Trabantot, ám pont ebben az oldalában csalódtam a legkellemesebbet. Nem tudnék olyan esetet mondani, amikor megfáradva szálltam volna ki a járgányból, kedveltem a kurta-furcsa üléseket, ráadásul a lábamnak is bőven volt hely, a kis tárolópolcon is minden elfért, amire csak szükség volt. A csomagtartó pedig mai szemmel nézve is kategóriabajnok lenne a maga 415 literes méretével, az összes cuccunkat elnyelte. Volt még valami, amire minden alkalommal rácsodálkoztam, ez pedig a manőverezhetősége. Kevés olyan parkolóhely volt, ahová ne fértem volna be a mindössze 3.55 méter hosszú és 1.5 méter széles 601-essel, amikor pedig tolatásnál hátrafordultam, olyan érzésem volt, mintha a hátsó szélvédő az orrom előtt lett volna.

2016-ban Trabantozni kicsit olyan érzés volt, mintha beültem volna egy időgépbe, körülöttem minden a múltat jelképezte, a maga jellegzetes aromáját árasztó valójában, az autón kívül pedig pezsgett a modern világ. A Trabi ma már nem szükség, és egy mindössze szűk réteg vágyálma csupán, mégis van benne valami igazán emlékezetes és emberi. Unokaöcsém reakciójával tudom ezt a legjobban példázni, hiszen hiába huppan bele szinte minden hazahordott tesztautóba, mégis a több tucatnyi közül csak egyetlen négykerekű nevét jegyezte meg eddig, és folyton felteszi a kérdést: „Hol van a Trabant?”

Bense Róbert

The post Nyári Trabantos emlékek appeared first on Retrovasak.hu.

Minden tavaly ősszel kezdődött, amikor megszületett a túra ötlete, melyet aztán hosszú hónapokig finomítottuk, csiszoltuk, hogy aztán márciusban végre egészen biztossá váljon: a Trabant-kaland megvalósul! Májustól folyamatosan csepegtettük az információkat a retrovasak.hu-n, szerepeltünk a tévében, riportot adtunk több rádiónak, majd június 22-én elindultunk, hogy három héten és 2664 kilométeren keresztül Trabantozzunk Magyarországon. Rengeteg élmény van a hátunk mögött, érdemes elolvasni a beszámolóinkat, hiszen ez valóban egy kaland volt!

A túra végeztével azonban nem állt meg a munka, a Bátor Tábor részére 50.000 forint támogatói összeget tudtunk átutalni, ehhez nagyban hozzájárultatok ti is, köszönjük! Július 17-én, az esti órákban megejtett sorsolást követően pedig kiderült az is, hogy – több száz játékos közül – Honffy Dániel nyerte meg a Trabantot. A kiértesítés után Ifj. Kánya Zolival – aki a Trabant-kaland szolnoki napján szervezett nekünk egy remek programsorozatot – átbeszéltük az átadás részleteit, szerencsére Daninak is megfelelő volt augusztus 7-e, így biztossá vált, hogy a 4. Szocijármű Kiállításon cserél gazdát a Trabi.

Végül elérkezett a búcsú napja, vasárnap délelőtt elindultam Szolnokra, a 45 kilométeres úton felidéztem magamban a Trabant-kaland emlékezetes pillanatait, a találkozó helyszínén pedig már várt a Lada 2104-esével a retrovasak.hu tulajdonosa, Kajári Zoltán, aki széles mosollyal gurult be a Trabival megannyi keleti járgány közé. Akaratlanul is büszkeség tölti el olyankor az embert, amikor felismerik az autóját, és bizony a 601-esünket nagyon sokan megbámulták, odajöttek hozzánk, barátságos hangulat alakult ki a kis kétütemű körül. Dani és édesapja már vártak minket, széles mosollyal nézték át a nyereményautót, igyekeztünk minden lényeges tudnivalót elmondani róla.

Ezt követően a tartottunk egy 20 perces, nyilvános beszámolót a túráról, melynek végén Danit is a „színpadra” hívtuk, és hivatalosan is átadtuk a járgány kulcsait. Ezúton is köszönjük a lehetőséget, nagyon örültünk, hogy olyan sokan odajöttetek hozzánk, a hangulatos sztorizgatás stílusos zárása volt a Trabant-kalandnak! Danival mentünk még pár közös kört, lévén azért a Trabit szokni kell, majd elbúcsúztunk, de abban biztosak vagyunk, hogy találkozunk még, hamarosan azt is megtudhatjátok, hogy hol és mikor kerítünk erre alkalmat.

A kaland véget ért, de már most készülünk a következőre, sokat tanultunk és rengeteg kellemes percet éltünk át. Szeretnénk megköszönni nektek, a főszponzorunknak /Fábián Kft./, támogatóinknak /Andó Művek Kft., PRk Store Áruház, Roncsautó Kft., Fortuna Bt., Motorolajat.hu webáruház, Retro-Auto Kft./, a szállásadóinknak, és mindenki másnak a támogatást, azoknak is, akik akár csak egy mosollyal, vagy egy kedves mondattal ajándékoztak meg minket! 2017-ben folytatjuk!

Bense Róbert

The post Trabant-kaland – az utolsó fejezet appeared first on Retrovasak.hu.

Mátó Zoli kérdezte tőlem még a debreceni kalandozásunk alatt, hogy izgultam-e akkor, amikor június 22-én elindult az országjáró körút. Nem tudtam épkézláb választ adni a kérdésére, mivel egyrészt még nagyon az elején voltunk, másrészt magam sem tudtam, hogy izgalom, várakozás, vagy inkább a kettő együtt kavargott bennem az első napon. Ha ezt a kérdést az utolsó napon, és azzal kapcsolatosan kapom meg, akkor rávágtam volna, hogy „igen, izgultam, nagyon is, mert a végén kellett a legjobban koncentrálni”. Viszont a sorsolás előtt meg sem kellett volna kérdezni, hiszen kiült az ábrázatomra a feszültség, mert ugyan elég nagy felelősség 2664 kilométeren át kormányozni egy Trabit, de még nagyobb kisorsolni azt! Egyfelől több mint 230 kérdőívet kellett átbogarásznom, kiszűrni a hibásakat, majd a korrekteket összepárosítani az utalási adatokkal, végezetül mindent alaposan átnézni, hogy aztán sorsolhassak, másik oldaláról tekintve pedig nyilván kíváncsian vártam, hogy Fortuna Istennő kit szemelt ki magának. Úgy érzem, hogy Honffy Dániel személyében jó gazdája lesz a Trabinak, és bár az egyeztetések még hátravannak, remélhetőleg az átadás is keleti vasak között fog zajlani!

A fotópályázat képeit a túrát követően szépen összegyűjtöttem, majd átküldtem Csengének zsűrizésre, ő pedig hosszas gondolkodás után az alábbi három fotót választotta ki. Köszönjük mindenkinek a részvételt, a többi pályamunkát rövidesen egy galéria keretében mutatjuk meg nektek.

1. helyezett: Gáspár Péter

A kép a „Mindegy, hol járunk, barátot találunk” címet viseli, és a nemessándorházi domboknál készült, természetesen egy másik Trabantból. Gratulálunk, nyereményed egy 30.000 forint értékű vásárlási utalvány a motorolajat.hu felajánlásából, valamint egy RetróVasak ajándékcsomag!

2. helyezett: Zádori Ágnes

A tokaji kilátóból lett lekapva a Trabink, miközben a körforgalomba igyekeztünk egy kajakkal a tetőcsomagtartónkon, hasonló gondolatok kavarogtak a fejünkben, mint ami a feliraton olvasható, miután letettük az autót, jöhetett is egy kis borkóstoló. 🙂 Gratulálunk, nyereményed egy 15.000 forint értékű vásárlási utalvány a motorolajat.hu felajánlásából, valamint egy RetróVasak ajándékcsomag!

3. helyzett: Hencs Krisztián

Krisztiánék Vonyarcvashegyen parkoltak be mellénk, hangulatos kép lett ez is, büszkén pózolnak a Trabantok a fotón. Gratulálunk, nyereményed egy RetróVasak ajándékcsomag!

Bense Róbert

The post Trabant-kaland – a sorsolás és a fotópályázat végeredménye appeared first on Retrovasak.hu.

Szándékosan vártam ezzel a cikkel néhány napot, hagytam magamnak időt, hogy valamennyire leülepedjenek az élmények, melyeket az utazásunk alatt gyűjtögettem. Persze még mindig tele van a fejem, de igyekeztem képek formájában összeszedni azokat a pillanatokat, ahol közösen, jókedvűen Trabantoztunk, beszélgettünk olyan emberekkel, akikkel a kalandunk során találkoztunk. Már az indulást megelőzően reménykedtem abban, hogy sok ilyen képet tudok majd nektek mutatni, de most már bevallhatom, hogy még én sem gondoltam volna, hogy ekkora érdeklődés és lelkesedés övezi majd a háromhetes, 2664 kilométeren át tartó országjáró túránkat.

Csak párat sorolok fel az emlékezetes események közül (különben reggelig a billentyűzetet koptatnám, nektek pedig belefáradna a szemetek az olvasásba), imádtam a szolnoki napunkra összegyűlt csapatot, ahol a Zsiguli, a Mustang, a Tramp és az Alfa Romeo Spider, no meg persze a mi Trabink is a legnagyobb békességben parkoltak egymás mellett. Nyoma sem volt sznobságnak, pénztárcaméregetésnek, okoskodásnak, nagyon megkedveltem a társaságot! Szintén mély nyomot hagytak a gyöngyösi és a zalaegerszegi napok is, amikor négyes, majd ötös konvojban Trabiztunk hegyeken, völgyeken, városokon keresztül, de említhetném a nemessándorházi kitérőnket is, vagy a pécsi délutánunkat, sok helyen szegődött mellénk Trabantos útitárs, a legnagyobb örömünkre.

Sásdon Trike-on utaztunk, Hajdúböszörményben a Keleti Blog csapatával forgattunk, Budapesten az Andó Művek telephelyén tartottunk egy vérbeli „keleti seregszemlét”, Debrecenben és Dunaújvárosban is kedves csapat fogadott minket, de a tokaji kajakos Trabantozás is óriási volt, tényleg nem volt olyan napunk, amikor egyedül éreztük volna magunkat! Szeretnék mindazoknak köszönetet mondani, akik csatlakoztak hozzánk és még színesebbé varázsolták a Trabant-kalandot, veletek lett igazán kerek ez a történet! A felsorolásból nem maradhat ki a SportVerda forgatás sem, ahol egyrészt könnyesre röhögtük a szemeinket, másrészt büszkék voltunk arra, hogy ország-világ előtt bemutatkozhatott a Trabink.

Hatalmas pluszt adtak a járókelők reakciói is, ennyi őszinte mosolyt, felfelé mutató hüvelykujjat ritkán kapni, el sem képzelnétek, mennyire motiválólag hatottak ezek a látszólag apró gesztusok. Elégedetten érkeztünk haza, hiszen Magyarország (a sztereotípiák ellenére) tele van vidám és nyitott emberekkel, csak jó céllal és jó helyeken kell kopogtatni. A Trabant-kaland alatt tapasztalt összetartó erőre mindig szívesen fogok/fogunk visszaemlékezni, öröm volt titeket így látni, a kis 601-esünk pedig megmutatta, hogy milyen egyszerű derűt vinni a hétköznapokba!

A képekért köszönet Csengének, a SportVerdának és a Keleti Blog csapatának!

Bense Róbert

The post Trabant-kaland – a közösség ereje appeared first on Retrovasak.hu.

Visszakanyarodnék még kicsit Kiskunhalashoz, ugyanis alighogy kinyitottuk a szemünket, már mentünk is ki a Sóstó Csárda parkolójához, a Trabink mellé pedig egy 1970-es évjáratú Schwalbe gurult, nyergében Bede Dáviddal.

Legszívesebben a 601-esével jött volna, de épp a napokban lett volna esedékes a műszakiztatása, így végül a kétkerekűjével látogatott meg minket. Ha már összefutottunk, tettünk is közösen egy kört ’halason, nézték is a manapság már szokatlan látványnak számító párost, elöl a Trabi, mögötte a Simson, így mentünk egészen a városból kifelé vezető szakaszig, ahol elváltak útjaink.

Mi azonban pöfögtünk tovább Magyarország harmadik legnagyobb települése felé, mely méltán viseli a napfény városa nevet, kellemes 36 fokban érkeztünk meg ugyanis Szegedre, a Nexus Apartmanhoz. Nem túlzok, ha azt mondom, talán az egyik legjobban időzített szállásunk volt, őszintén örültünk Csengével a légkondinak, meg úgy összességében az egész apartmanunknak, nagyon jó dolgunk volt, tágas szoba, kellemes kert, csendes környék, még térképet is kaptunk a házigazdáinktól, hogy milyen látványosságokat érdemes megnézni, köszönjük a kedvességet! Rövid hűsölés után a nyakunkba vettük a várost, ellátogattunk a Szent István téren található víztoronyhoz, ezt követően a Kárász utcába, majd a Dómhoz, ahhoz képest, hogy kedd volt, és forróság, meglehetősen sok turistával találkoztunk. Végezetül a Tisza-parton tettünk egy sétát, Szeged ezúttal is csodás volt!

Ma ugyanazzal a kedvvel és lendülettel indultunk neki a hazaútnak, mint ahogyan a Trabant-kalandot elkezdtük, szinte még el sem jutott a tudatunkig, hogy este már otthon alszunk, és másnap nem indulunk neki. Békésig 100 kilométer volt hátra, de – mint ahogyan ezt már sokszor tapasztaltuk – túránknak minden napja tartogatott váratlan pillanatokat, így már meg sem lepődtem raja, hogy a székkutasi benzinkútnál megláttunk egy 600-as Trabit. Abban a percben meg is fordultunk, visszagurultunk a helyszínre, a tulajdonos, Tóth István pedig egyből megismerte az autónkat, lőtt is Csenge pár fotót, majd arrébb álltunk, hogy ne zavarjuk a tankolni érkezőket. Rövid beszélgetés után kiderült, hogy István Trabantjára nem szoborként, hanem minden nap használható kisautóként tekint, ritka az ilyen manapság. Szabadkozott, hogy nem tiszta a járgány, de pont ez adta meg a találkozás hangulatát, óriási lehet egy 1960-as Trabival közlekedni 2016-ban.

Ez az apró momentum még szélesebbre húzta a mosolyt az arcunkon az utolsó délutánon is, Békésre megérkezve pedig elég erős deja vu érzéseket is átéltünk, lévén három héttel ezelőtt itt vettem fel Csengét. A főtéren parkoltunk le, mivel jó helyet sikerült találni, ezért azzal lendülettel meg is lett örökítve érkezésünk, majd a Körös partjához gurultunk el, ahol a kikötőt céloztuk meg. A búcsú percei következtek, innentől kezdve már egyedül tettem meg az utolsó 50 kilométert. Nem szóltak ugyan a fanfárok, de még Mezőberényben is megállítottak a kútnál egy fotó erejéig, és úgy gondolom, hogy bőven rászolgált a Trabink a figyelemre, hiszen ebben a történetben ő az igazi hős!

2664 kilométert követően értem haza Mezőtúrra, büszkeséggel kevert megkönnyebbülés lett úrrá rajtam, most már nyugodtan kijelenthetem, hogy életem egyik meghatározó élménye volt a túra, biztos vagyok benne, hogy 2017-ben lesz folytatás! Köszönet mindenkinek, aki bármilyen formában részt vett akár a szervezésben, akár a kalandozásban, külön köszönöm Csengének a sok-sok szép fotót és azt is, hogy bízott az autóban és bennem is, Zolinak pedig ezúton is hatalmas pacsi, amiért végig teljes mellszélességgel állt ki a Trabant-kaland mellett, az ötlettől kezdve egészen a megvalósításig!

A túra a végéhez ért, de a sztori tovább íródik, hátra van még a sorsolás és az átadás, illetve a fotós nyereményjátékunk eredményhirdetése is. Mindenről időben tájékoztatni fogunk titeket, úgyhogy figyelgessétek a retrovasak.hu-t, valamint a facebook-oldalunkat is.

A Trabant-kaland fő támogatója a Fábián Kft.

Bense Róbert

The post Trabant-kaland – 21./22. nap – Szeged / Békés appeared first on Retrovasak.hu.

Egy kaland az elejétől egészen a végéig kaland marad, az utolsó napokat sem szabad félvállról venni, ezt már a túra előtt igyekeztünk magunkba sulykolni, és milyen jól tettük! A Szekszárdra vezető utunk nem volt zökkenőmentes, de 2300 kilométer után már nincs olyan pillanat, amikor elvesztenénk a lélekjelenlétünket!

Szinte már átszellemülten Trabantozunk, minden kilométert élvezünk, minden problémát áthidalunk, énekelgetünk és fütyörészünk, ez már úgymond a jutalomjáték számunkra. Viszont egy korosodó autó, legyen az Trabant, vagy bármilyen más márka szülötte, azért képes néha meglepetést okozni, így hát érdemes mindig résen lenni.

A Mecsek kanyargós útjait már harmadjára másztuk meg, miután Orfűről elindultunk Szekszárd felé, az egyik lejtős szakaszon azonban a Trabi gondolt egyet, és lefulladt. Beröffentettem, mentünk tovább, majd Pécsett eljátszotta ugyanezt, ráadásképp még az első rendszámtábla tartója is letört, szerencsére időben jeleztek a szembejövők, így rögzítettem, mielőtt elhagytuk volna az egész hóbelevancot. Pécsváradnál tankolás, ebéd, gyertyacsere kombó következett, a lefulladás-jelenség megszűnt, menetrend szerint meg is érkeztünk Szekszárdra, a Garay teret jártuk körbe, majd felgurultunk a kilátóhoz, amit vélhetően nem igazán díjazott a Trabantunk. Lefelé készülődtünk, mikor indításnál egy durranás keretei között (az Isolator gyertya nem jött be) a már megviselt hátsó dobon keletkezett egy lyuk, így aztán sportos hanggal gurultunk vissza a szállásunkra.

Gond egy szál sem, tökéletesen jött ki a lépés, hiszen Kiskunhalason pont ma találkoztunk Zolival, aki hozott is magával egy dobot, melyet a Retro-Auto Kft. felajánlásából kaptunk. A történethez hozzátartozik még, hogy aki betér az üzletbe és a retrovasak.hu-ra hivatkozik, komoly kedvezményekkel találhatja szembe magát, szóval hajrá, mi pedig nagyon köszönjük ezt a kedves gesztust!

A gyors csere után gyönyörű hangja lett a Trabinak, ennek örömére körbe is jártuk Kiskunhalast, először a Sáfrik szélmalomhoz gurultunk el, majd a főtéren tettünk látogatást. A Sóstó Csárda árnyas kerthelyiségében megpihenve ebédeltünk egyet, utána pedig a motelben el is foglaltuk a szállásunkat, időközben már vissza-visszatekintettünk Csengével és Zolival a túra eddigi történetére, amely még pontosan két napig íródik, de természetesen az utolsó állomások is tartogatnak váratlan élményeket bőven!

A városban furikázva ugyanis megláttunk egy Multicart, be is parkoltunk mellé egy közös fotó erejéig, szerencsénkre a tulajdonos, Juhász Lajos ezt észre is vette, gyorsan odasietett hozzánk, majd beszélgetésbe elegyedtünk. Hamar kiderült, hogy nem csupán a négykerekűeket szereti, kisvártatva kitolt egy Simsont és egy Schwalbét is a garázsból, előbbi egy idős bácsitól került hozzá, aki, bár gondját viselte, használni már nem volt lehetősége a motort. Utóbbi egy fészerből lett megmentve, évekig állt, de miután leporolták, egyből látszott, hogy szinte gyári állapotában maradt fenn. Néhány fotóra össze is álltunk, így a mai napra is jutott egy apró RetróVasak-találkozó!

Holnap a napfény városát célozzuk meg, ez lesz a túra utolsó teljes napja, szerdán ráfordulunk a célegyenesre, de mint már a bevezetőben írtam, a Trabant-kaland az utolsó pillanatig tart, és az egésze még messze nem ér véget július 13-ával!

A Trabant-kaland fő támogatója a Fábián Kft.

Bense Róbert

The post Trabant-kaland – 19./20. nap – Szekszárd / Kiskunhalas appeared first on Retrovasak.hu.

Hosszú út várt ránk pénteken, mielőtt azonban elindultunk volna Zalaegerszegről, útba ejtettük a Göcseji Skanzent, valamint az Olajipari Múzeumot is, melyek egyébként egy helyen találhatóak. Előbbi Magyarország első, 1968-ban megnyitott szabadtéri tárlata, ahol hangulatos parasztházak, harangláb, de még vízimalom is látható, sajnos a Trabival nem tudtunk bemenni, pedig szívesen lefotóztuk volna az „utcafronton”. Utóbbinál számomra a régi munkagépek voltak a legérdekesebbek, ezekről is találhattok képeket.

11 óra körül „begyújtottuk a rakétákat”, hiszen nagyjából 130 kilométeres utat kellett megtennünk Kaposvárig. Egy gyors ebédet beiktattunk, de 14 órára így is sikerült becsekkolni a Csalogány Panzióba, ahol már vártak minket, és egy rövid eligazítást követően egyből be is laktuk a szobánkat, ezúton is köszönjük a kedves fogadtatást! Kávé, telefonálgatások, szervezgetés/tervezgetés következett, mivel több helyre is hivatalosak voltunk, illetve a Pécsi Veterán Egyesület köréből, leendő Trabis „kalandtársunk”, Brantmüller Zoltán  is csatlakozni kívánt hozzánk a délután folyamán. Még kiugrottunk Csengével a Kossuth térre, ki nem hagynánk egy szép sétálóutcát sem, utána pedig elgurultunk Dr. Presits Pálhoz, aki nagyszerű gépeket épített a saját – és sokak mások – örömére. Három egyedi, vizsgáztatott vas várt minket, Trabi erőforrással ellátott lánctalpas, Csepel-emblémás, Trabant-váltós, Pannonia-motoros platós járgány, és a legkomolyabbat a végére hagytam: egy négykerék-meghajtású, dízelmotoros, Trabant-segédvázas masina is megépült a kezei alatt, mellyel annak idején, a többi résztvevő nem kis meglepetésére egy szlalomversenyt is megnyert. Pálnak a vérében van az építés, fiatalkora óta egyfajta kreatív hobbiként űzi ezt az egyébként igen komoly tevékenységet.

Délután 18 órára érkeztünk meg Sásdra, Hegyi Ferenc már mosolyogva, nyitott kapuval várta érkezésünket. Az udvaron két – nagyon nem szokványos, de szintén vizsgákkal rendelkező – jármű volt felsorakoztatva, az egyik egy ránézésre szimpla kétütemű Trabant kombinak tűnt. De, és ez itt egy jó nagy DE, ez csupán a látszat volt, ugyanis ahogy jobban szemrevételeztük, egy igazi multikulti járgány képe rajzolódott ki előttünk. A motorterében egy 900 köbcentis Fiat 127 erőforrás lapult, mely egy sor egyedi megoldást kívánt. Tanksapkája Daciából, belső ajtónyitója pedig Ladából származott, mégis minden egyensúlyban volt benne, mentünk is vele egy karikát, meggyőző volt az autó teljesítménye. A másik, talán még meglepőbb építése egy úgynevezett Trike volt, mely Trabant alapokra épült, és nem csupán végtelenül stílusosnak, hanem nagyon masszívnak is hatott. Természetesen ezzel is elvitt minket Ferenc egy körre, Csengével konkrétan gyermeki vigyor ült az arcunkra, szinte kézzel fogható volt a szabadságérzet, élményekkel telve búcsúztunk el.

Visszafelé, a Zselic dombjai között pöfögve gondolkodtam el azon, hogy milyen jó, hogy vannak ilyen – pozitív értelemben véve – megszállott emberek, akik szokványos járművekből ennyire különleges közlekedési, vagy akár munkaeszközöket képesek létrehozni. Ez egyfajta művészet, nagyon örültem ezeknek a találkozásoknak, és tényleg büszke vagyok arra, hogy Pállal és Ferenccel is megismerkedhettem a Trabant-kalandnak köszönhetően.

Estére azért alaposan elfáradtunk, de másnap sem volt megállás, délelőtt Orfűre, a családias Nimród Vendégházba pöfögtünk át, ahol retró kólával (a nap végén pedig kékfrankossal vártak minket), a gyönyörű kert, a hangulatos ház és a kedves házigazdák megmutatták, hogy a festői táj mellett miért is érdemes a Baranya megyei községre ellátogatni, csak ajánlani tudjuk nektek is a szálláshelyet és a környéket is, de a szerpentinekre azért érdemes felkészülni.

Pécs felé már Zolival és családjával Trabantoztunk tovább, a Niké-szobornál pedig Schván Jánossal és fiával is találkoztunk, (akik eredetileg egy Trabant P500-assal érkeztek volna, azonban sajnos hajtókarcsapágyas lett az autó) ők vezettek fel minket a Tv-toronyhoz, 72 méteres magasságba vitt minket a lift, a nagy szél ellenére a kilátás mindenért kárpótolt minket, ráadásul Csenge még a Trabikat is le tudta fotózni fentről.

Ebéd után lejjebb ereszkedtünk, Pécs belvárosa még mindig varázslatos, bár nehéz volt olyan képet készíteni, ahol a Trabi is főszerepet vállalhatott, de azért a dzsáminál sikerült lekapni. A Széchenyi téren tettünk egy sétát, utána a Victor Vasarely Múzeumban szívtuk magunkba az op-art stílus hamisíthatatlan jegyeit. Végezetül a Zsolnay-negyedet látogattuk meg, majd a Mecsek kacskaringós útjain keresztül visszaindultunk Orfűre, ahol a tónál készült néhány hangulatos Trabis-kép.

Mai összefoglalónkat ezzel a fotóval zárom, még Kaposváron átlépte a túra a 2000. kilométerét, minden dicséretet megérdemel a Trabink. Holnapután már 20. napja leszünk úton, közeleg a kaland vége, úgyhogy ha szeretnétek megnyerni a 601-est, ne várjatok sokáig, július 13-án éjfélkor ugyanis a játék véget ér!

A Trabant-kaland fő támogatója a Fábián Kft.

Bense Róbert

The post Trabant-kaland – 17./18. nap – Kaposvár / Sásd / Pécs appeared first on Retrovasak.hu.

Arra már rájöttem az elmúlt nyarak során, hogy a Balaton környéke nem az a hely, ahol unatkozik az ember, mindig történik valami, mindig akad egy be nem tervezett program, egy hirtelen jött ötlet. Ez most sem volt másképp, kicsit megvariáltuk az elmúlt napokat, kaland is volt bőven!

Hétfő délelőtt elhagytuk balatongyöröki szállásunkat, és elindultunk a büdöskúti vadászházhoz, ahol a következő két estét terveztük eltölteni. Azért csak terveztük, mert – gyorsan lelövöm a poént – végül visszatértünk ’györökre. A hegyen lévő lak gyönyörű és kívánni sem lehetne nyugodtabb helyet, ám (bár többször is jártam arra más autóval) sajnos az odáig vezető utat nem a Trabinknak találták ki, kicsit le is sápadtam párszor, miközben a lyukakat kerülgettem. Gyors matekozás után rájöttünk, hogy a három-négy oda-vissza út nem igazán tenne jót a kis pöfögőnknek, ezért némi morfondírozást követően úgy döntöttünk, hogy visszapakolunk előző két esténk helyszínére. Persze azért készítettünk fenn néhány képet, mert a vadászház előtt elterülő, zöld, lankás tisztásnál szebbet keveset látni, ha terepképes(ebb) autóval vagytok, vagy bringáztok/gyalogtúráztok, mindenképp tegyetek arra egy sétát, nem fogtok csalódni a látványban!

Amint visszaértünk, csak éppen kiraktuk a csomagjainkat, már indultunk is találkozni Krisztiánnal és kisfiával, akik egy Trabival „kergettek” minket már az előző nap, Keszthelyen is, ám nem sikerült összefutni, hála a közösségi média bajos üzenettovábbításának. Most áthidaltuk a problémát, telefonon tartottuk a kapcsolatot, de még így is sikerült elkalandoznom, így Vonyarcvashegy helyett végül Balatongyörökön találkoztunk, itt is elnézést kérek, hogy annyit kavarogtam. Igaz így a két Trabi egymás mögött gurult át Vonyarcvashegyre, ahol végül Csenge is talált jó fotós helyszínt. Krisztián 1987-es kétüteműjével még találkozhattok nálunk mostanában, pazar kisautó egyébként, kívül-belül teljesen rendben van.

Ma is a közelben kezdtük a napot, a gyenesdiási Festetics Imre Állatparkban kipihentük az elmúlt napok nyüzsgését, hiányzott már egy kis hamisíthatatlan vidéki hangulat. Őshonos magyar állatfajták – nagyon kellemes körülmények között, 4.2 hektáros területen – várják a látogatókat. Ha már erre jártunk, nem hagyhattuk ki a Természet Háza látogatóközpontot sem, ahol a Keszthelyi-hegység élővilágával lehet megismerkedni. Gyenesdiásra tehát mindenképp megéri ellátogatni, ha a Balaton környékén vagytok, számomra az egyik legkedvesebb település az országban.

Egy gyors ebédet követően Zánkára indultunk, nagyon kíváncsiak voltunk az egykori úttörő, ma már ifjúsági táborra. Naiv módon azt hittük, hogy fátyolos nosztalgiával fogadják majd kétütemű Trabinkat, ám sajnos kocsival nem mehettünk be, mert nem volt sajtóengedélyünk (!), de még az épületről készült képeket is kitöröltették velünk, mintha legalább az 51-es körzetben próbáltunk volna fotózni. Bár a biztonsági személyzet nagyon kedvesen és sajnálkozva reagálta le a helyzetet, főleg, mikor meglátták, hogy milyen járgánnyal érkeztünk. Ettől függetlenül minden érkező/távozó vendég mosolyogva lépett oda a Trabihoz, hogy jobban megnézze magának, ez nagyon jól esett, és ehhez még sajtóengedély sem kellett! A tábor mellett lévő Haditechnikai Park viszont megérte az utat, rengeteg érdekes katonai járművet lehetett lencsevégre kapni, sőt egy Mi-8 még nyitva is állt, a pilótafülkébe is beléphettem. Visszafele még Révfülöpnél is megálltunk egy kicsit a Balatonnál, majd a badacsonyi kikötőhöz is kisétáltunk, végül egy jól megérdemelt lángossal zártuk a délutánt.

Este még sétálunk egyet a Vonyarcvashegyi mólónál, holnap délelőtt pedig búcsút veszünk a magyar tengertől, négy, kisebb-nagyobb kalandokkal tűzdelt napot töltöttünk el a környéken, szeretnénk mindazoknak köszönetet mondani, akik integettek, mosolyogtak, egy-két kedves szóval konstatálták, hogy egy Trabival túrázunk a Balatonnál! Nagyon jóleső pillanatok voltak ezek, sokat jelent nekünk, hogy ilyen szeretet övezi a Trabant-kalandot.

Holnap ráfordulunk a túra utolsó hetére, Nagykanizsára indulunk, egyébként pedig frissült a részletes programtervezetünk, ide kattintva a heti bontást is megnézhetitek.

A Trabant-kaland fő támogatója a Fábián Kft.

A Trabant-kaland támogatója a PRk Store Áruház

Bense Róbert

The post Trabant-kaland – 13./14. nap – Vonyarcvashegy / Gyenesdiás / Zánka appeared first on Retrovasak.hu.

Mivel ekkor már benne voltunk a délutánban, elnéztünk a Palacsintaházba, ahol jobbnál-jobb édes/sós finomságokat lehetett kérni, mi pedig éltünk is az étvágyunk adta lehetőségekkel. Utána a Dobó István téren sétáltunk egyet a kellemes nyári időben, elnyaltam egy pisztácia-csokoládé fagyit, előbbiből már csak nagyon kevés volt, de még szerencsére nem fogyott ki, csokoládénak meg nem is kellett volna lennie. A Beatles múzeumot is beterveztük, jó ötlet volt, igazi kincseket rejtett a tárlat, ráadásul remek zenék szóltak, ezen felbuzdulva a Trabihoz visszaérve meg is hallgattuk az 1967-ben kiadott Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band albumot. 17 órakor indultunk Vécsre, édesapámék már vártak minket, mi pedig kicsit rendeztük a sorainkat, mosás, pakolás, Trabi-porszívózás, takarítás.

Másnap délután Gyöngyösre indultunk, 15 órára voltunk hivatalosak a MaxiRádióhoz, csak úgy záporoztak Mikola Ferenc kérdései a Trabant-kalanddal kapcsolatosan, rövidesen azt is megtudjuk, mikor kerül adásba az anyag. Személy szerint nagyon élveztem az ott eltöltött közel két órát, igazán kötetlen beszélgetés alakul ki, remélem nem csak én éreztem ezt a mikrofon mögött. Miután végeztünk, Valaska Valéria – tőle vásároltuk a kis pöfögőnket – és párja már vártak minket a parkolónál, őszintén örültem, hogy találkozhattak a Trabijukkal, mert bizony valahol, a motorja legmélyén mindig is az ő autójuk marad, nagyon kedves pillanatok voltak ezek!

Pár órával korábban egyébként a testvérével, Imrével is összefutottunk Gyöngyösön, ott szintén ledobtam az ékszíjat, hiszen nem kommunikáltuk kifelé, hogy épp hol és pontosan mikor fogunk leparkolni a kocsival, így ez is lényegében egy spontán helyzet volt, csakúgy, mint pár nappal ezelőtt Hajdúböszörményben. Hiába, a sors is egyengeti a Trabant-kalandot!

Pörögtünk tovább, mint a búgócsiga, Gáspár Anita és a Hatvan és Környékbeli Trabantosok csapata is csatlakozott hozzánk két négyüteművel és egy kétüteművel, így négyes konvojban gurultunk Gyöngyösről egészen Kisnánáig, ahol a várnál álltunk „csatasorba”, fotózgattunk, beszélgettünk, igazán közvetlen volt a társaság, köszönöm, hogy jöttetek, ráadásul Csenge is olyan fotókat lőtt a négy Trabiról, hogy csak na!

Este 8 óra után futottunk be Vécsre, holnap irány Budapest, 12-13 óra körül Gazdagréten a Csíkihegyek utcában leszünk, ha a címről nem ugrott volna be, a Szomszédok hangulatát igyekszünk majd megidézni, amennyire csak lehet.

Az első hét ezzel véget is ért, 912 kilométer van mögöttünk, és gyanús, hogy az előzetesen tervezett 2000 bőven meglesz a Trabant-kaland végéig, hiszen egészen július 13-ig úton leszünk!

Támogassátok a kalandot és nyerjétek meg a Trabantot, a részletekért katt ide!

A Trabant-kaland fő támogatója a Fábián Kft.

Bense Róbert

The post Trabant-kaland – 7./8. nap – Eger / Gyöngyös appeared first on Retrovasak.hu.