Trabant-kaland – a nagypapa 601-ese
2016-ban már egyáltalán nem könnyű megfelelő állapotú és árú Trabantot találni, ezt az állítást az elmúlt hónapok lázas keresgélése mindennél jobban bizonyította. Tudtuk, hogy nem lesz egyszerű dolgunk, ezért időben elkezdtük bújni a hirdetéseket, március elején pedig meg is találtuk a mi Trabinkat. De ne szaladjunk ennyire előre. Sokan mondták nekem, hogy biztosan gyorsan találunk megfelelő autót a túrához, csak azt felejtették el, hogy a 601-es már más státuszban tetszeleg, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt.
A kis kétütemű ma már hobbiautónak számít, nem maradt belőlük túl sok, így az sem meglepő, hogy szépen elkezdett felfelé kúszni az áruk. Rengeteg papír nélküli, vagy forgalomból kivont példánnyal találkoztam, de bontásra ítéltből is sok volt, a műszakis Trabantok egy része pedig több százezer forintért volt hirdetve, 200 körül már akadtak szép darabok, de ennek az árnak a duplájáért is árultak párat. Néha felment bennem a pumpa, hiszen a valóban megvigyázott, jogosan drága Trabik mellett sokan a lerobbant állapotúakért is horror összegeket kértek, és repedt karosszériaelemekkel, korrodált küszöbökkel is gyáriként/újszerűként hirdették. Sok-sok böngészéssel és telefonálással, nézelődéssel eltöltött nap után azonban végre ránk mosolygott a szerencse.
Vasárnap este láttam meg a hirdetést, másnap telefon, majd személyes találka lebeszélése, így keveredtünk már hétfő délután Pálosvörösmartra, egy Heves megyei kistelepülésre, ahol várt minket a Trabantunk. Valéria és édesapja fogadott minket, elmesélték az autó történetét, megtudtuk, hogy a nagypapáé volt, aki mindig gondját viselte a Trabantjának, ez látszott is, hiszen a 26 éves 601-es szép állapotban maradt meg. Valéria pár évig használta, szerette volna, ha jó kezekbe kerül, azon pedig maga is meglepődött, hogy egy nap leforgása alatt négyen érdeklődtek a kocsi felől. Biztos vagyok benne, hogy ha pár órával később telefonáltunk volna, ma másé lenne, de szerencsére mi voltunk a leggyorsabbak. Átnéztük, beültünk, mosolyogva meglapogattuk, szerelem volt ez, méghozzá első látásra. Próbakörök, sztorizgatás, óvatos alku, majd jöhetett a kötelező papírmunka, közben elárultuk, hogy nyáron egy országos túrára visszük a Trabit. Valéria láthatóan elérzékenyült kicsit, egy családi autót elengedni nem könnyű dolog, de szeretnénk megköszönni, hogy a papájával együtt így vigyáztak a Trabantra, erről az autóról süt, hogy sok szeretetet kapott, azon leszünk, hogy ez a jövőben is így legyen!
Egy hét múlva túránk főszereplőjének részletes állapotáról is beszámolunk, ha még nem olvastátok volna el az előző heti beharangozót, tegyétek meg, hiszen azzal együtt lesz teljes a kép: retrovasak.hu/a-retrovasak-hu-bemutatja-trabant-kaland-2016/
Bense Róbert