Minden tavaly ősszel kezdődött, amikor megszületett a túra ötlete, melyet aztán hosszú hónapokig finomítottuk, csiszoltuk, hogy aztán márciusban végre egészen biztossá váljon: a Trabant-kaland megvalósul! Májustól folyamatosan csepegtettük az információkat a retrovasak.hu-n, szerepeltünk a tévében, riportot adtunk több rádiónak, majd június 22-én elindultunk, hogy három héten és 2664 kilométeren keresztül Trabantozzunk Magyarországon. Rengeteg élmény van a hátunk mögött, érdemes elolvasni a beszámolóinkat, hiszen ez valóban egy kaland volt!

A túra végeztével azonban nem állt meg a munka, a Bátor Tábor részére 50.000 forint támogatói összeget tudtunk átutalni, ehhez nagyban hozzájárultatok ti is, köszönjük! Július 17-én, az esti órákban megejtett sorsolást követően pedig kiderült az is, hogy – több száz játékos közül – Honffy Dániel nyerte meg a Trabantot. A kiértesítés után Ifj. Kánya Zolival – aki a Trabant-kaland szolnoki napján szervezett nekünk egy remek programsorozatot – átbeszéltük az átadás részleteit, szerencsére Daninak is megfelelő volt augusztus 7-e, így biztossá vált, hogy a 4. Szocijármű Kiállításon cserél gazdát a Trabi.

Végül elérkezett a búcsú napja, vasárnap délelőtt elindultam Szolnokra, a 45 kilométeres úton felidéztem magamban a Trabant-kaland emlékezetes pillanatait, a találkozó helyszínén pedig már várt a Lada 2104-esével a retrovasak.hu tulajdonosa, Kajári Zoltán, aki széles mosollyal gurult be a Trabival megannyi keleti járgány közé. Akaratlanul is büszkeség tölti el olyankor az embert, amikor felismerik az autóját, és bizony a 601-esünket nagyon sokan megbámulták, odajöttek hozzánk, barátságos hangulat alakult ki a kis kétütemű körül. Dani és édesapja már vártak minket, széles mosollyal nézték át a nyereményautót, igyekeztünk minden lényeges tudnivalót elmondani róla.

Ezt követően a tartottunk egy 20 perces, nyilvános beszámolót a túráról, melynek végén Danit is a „színpadra” hívtuk, és hivatalosan is átadtuk a járgány kulcsait. Ezúton is köszönjük a lehetőséget, nagyon örültünk, hogy olyan sokan odajöttetek hozzánk, a hangulatos sztorizgatás stílusos zárása volt a Trabant-kalandnak! Danival mentünk még pár közös kört, lévén azért a Trabit szokni kell, majd elbúcsúztunk, de abban biztosak vagyunk, hogy találkozunk még, hamarosan azt is megtudhatjátok, hogy hol és mikor kerítünk erre alkalmat.

A kaland véget ért, de már most készülünk a következőre, sokat tanultunk és rengeteg kellemes percet éltünk át. Szeretnénk megköszönni nektek, a főszponzorunknak /Fábián Kft./, támogatóinknak /Andó Művek Kft., PRk Store Áruház, Roncsautó Kft., Fortuna Bt., Motorolajat.hu webáruház, Retro-Auto Kft./, a szállásadóinknak, és mindenki másnak a támogatást, azoknak is, akik akár csak egy mosollyal, vagy egy kedves mondattal ajándékoztak meg minket! 2017-ben folytatjuk!

Bense Róbert

The post Trabant-kaland – az utolsó fejezet appeared first on Retrovasak.hu.

Mátó Zoli kérdezte tőlem még a debreceni kalandozásunk alatt, hogy izgultam-e akkor, amikor június 22-én elindult az országjáró körút. Nem tudtam épkézláb választ adni a kérdésére, mivel egyrészt még nagyon az elején voltunk, másrészt magam sem tudtam, hogy izgalom, várakozás, vagy inkább a kettő együtt kavargott bennem az első napon. Ha ezt a kérdést az utolsó napon, és azzal kapcsolatosan kapom meg, akkor rávágtam volna, hogy „igen, izgultam, nagyon is, mert a végén kellett a legjobban koncentrálni”. Viszont a sorsolás előtt meg sem kellett volna kérdezni, hiszen kiült az ábrázatomra a feszültség, mert ugyan elég nagy felelősség 2664 kilométeren át kormányozni egy Trabit, de még nagyobb kisorsolni azt! Egyfelől több mint 230 kérdőívet kellett átbogarásznom, kiszűrni a hibásakat, majd a korrekteket összepárosítani az utalási adatokkal, végezetül mindent alaposan átnézni, hogy aztán sorsolhassak, másik oldaláról tekintve pedig nyilván kíváncsian vártam, hogy Fortuna Istennő kit szemelt ki magának. Úgy érzem, hogy Honffy Dániel személyében jó gazdája lesz a Trabinak, és bár az egyeztetések még hátravannak, remélhetőleg az átadás is keleti vasak között fog zajlani!

A fotópályázat képeit a túrát követően szépen összegyűjtöttem, majd átküldtem Csengének zsűrizésre, ő pedig hosszas gondolkodás után az alábbi három fotót választotta ki. Köszönjük mindenkinek a részvételt, a többi pályamunkát rövidesen egy galéria keretében mutatjuk meg nektek.

1. helyezett: Gáspár Péter

A kép a „Mindegy, hol járunk, barátot találunk” címet viseli, és a nemessándorházi domboknál készült, természetesen egy másik Trabantból. Gratulálunk, nyereményed egy 30.000 forint értékű vásárlási utalvány a motorolajat.hu felajánlásából, valamint egy RetróVasak ajándékcsomag!

2. helyezett: Zádori Ágnes

A tokaji kilátóból lett lekapva a Trabink, miközben a körforgalomba igyekeztünk egy kajakkal a tetőcsomagtartónkon, hasonló gondolatok kavarogtak a fejünkben, mint ami a feliraton olvasható, miután letettük az autót, jöhetett is egy kis borkóstoló. 🙂 Gratulálunk, nyereményed egy 15.000 forint értékű vásárlási utalvány a motorolajat.hu felajánlásából, valamint egy RetróVasak ajándékcsomag!

3. helyzett: Hencs Krisztián

Krisztiánék Vonyarcvashegyen parkoltak be mellénk, hangulatos kép lett ez is, büszkén pózolnak a Trabantok a fotón. Gratulálunk, nyereményed egy RetróVasak ajándékcsomag!

Bense Róbert

The post Trabant-kaland – a sorsolás és a fotópályázat végeredménye appeared first on Retrovasak.hu.

Szándékosan vártam ezzel a cikkel néhány napot, hagytam magamnak időt, hogy valamennyire leülepedjenek az élmények, melyeket az utazásunk alatt gyűjtögettem. Persze még mindig tele van a fejem, de igyekeztem képek formájában összeszedni azokat a pillanatokat, ahol közösen, jókedvűen Trabantoztunk, beszélgettünk olyan emberekkel, akikkel a kalandunk során találkoztunk. Már az indulást megelőzően reménykedtem abban, hogy sok ilyen képet tudok majd nektek mutatni, de most már bevallhatom, hogy még én sem gondoltam volna, hogy ekkora érdeklődés és lelkesedés övezi majd a háromhetes, 2664 kilométeren át tartó országjáró túránkat.

Csak párat sorolok fel az emlékezetes események közül (különben reggelig a billentyűzetet koptatnám, nektek pedig belefáradna a szemetek az olvasásba), imádtam a szolnoki napunkra összegyűlt csapatot, ahol a Zsiguli, a Mustang, a Tramp és az Alfa Romeo Spider, no meg persze a mi Trabink is a legnagyobb békességben parkoltak egymás mellett. Nyoma sem volt sznobságnak, pénztárcaméregetésnek, okoskodásnak, nagyon megkedveltem a társaságot! Szintén mély nyomot hagytak a gyöngyösi és a zalaegerszegi napok is, amikor négyes, majd ötös konvojban Trabiztunk hegyeken, völgyeken, városokon keresztül, de említhetném a nemessándorházi kitérőnket is, vagy a pécsi délutánunkat, sok helyen szegődött mellénk Trabantos útitárs, a legnagyobb örömünkre.

Sásdon Trike-on utaztunk, Hajdúböszörményben a Keleti Blog csapatával forgattunk, Budapesten az Andó Művek telephelyén tartottunk egy vérbeli „keleti seregszemlét”, Debrecenben és Dunaújvárosban is kedves csapat fogadott minket, de a tokaji kajakos Trabantozás is óriási volt, tényleg nem volt olyan napunk, amikor egyedül éreztük volna magunkat! Szeretnék mindazoknak köszönetet mondani, akik csatlakoztak hozzánk és még színesebbé varázsolták a Trabant-kalandot, veletek lett igazán kerek ez a történet! A felsorolásból nem maradhat ki a SportVerda forgatás sem, ahol egyrészt könnyesre röhögtük a szemeinket, másrészt büszkék voltunk arra, hogy ország-világ előtt bemutatkozhatott a Trabink.

Hatalmas pluszt adtak a járókelők reakciói is, ennyi őszinte mosolyt, felfelé mutató hüvelykujjat ritkán kapni, el sem képzelnétek, mennyire motiválólag hatottak ezek a látszólag apró gesztusok. Elégedetten érkeztünk haza, hiszen Magyarország (a sztereotípiák ellenére) tele van vidám és nyitott emberekkel, csak jó céllal és jó helyeken kell kopogtatni. A Trabant-kaland alatt tapasztalt összetartó erőre mindig szívesen fogok/fogunk visszaemlékezni, öröm volt titeket így látni, a kis 601-esünk pedig megmutatta, hogy milyen egyszerű derűt vinni a hétköznapokba!

A képekért köszönet Csengének, a SportVerdának és a Keleti Blog csapatának!

Bense Róbert

The post Trabant-kaland – a közösség ereje appeared first on Retrovasak.hu.

Visszakanyarodnék még kicsit Kiskunhalashoz, ugyanis alighogy kinyitottuk a szemünket, már mentünk is ki a Sóstó Csárda parkolójához, a Trabink mellé pedig egy 1970-es évjáratú Schwalbe gurult, nyergében Bede Dáviddal.

Legszívesebben a 601-esével jött volna, de épp a napokban lett volna esedékes a műszakiztatása, így végül a kétkerekűjével látogatott meg minket. Ha már összefutottunk, tettünk is közösen egy kört ’halason, nézték is a manapság már szokatlan látványnak számító párost, elöl a Trabi, mögötte a Simson, így mentünk egészen a városból kifelé vezető szakaszig, ahol elváltak útjaink.

Mi azonban pöfögtünk tovább Magyarország harmadik legnagyobb települése felé, mely méltán viseli a napfény városa nevet, kellemes 36 fokban érkeztünk meg ugyanis Szegedre, a Nexus Apartmanhoz. Nem túlzok, ha azt mondom, talán az egyik legjobban időzített szállásunk volt, őszintén örültünk Csengével a légkondinak, meg úgy összességében az egész apartmanunknak, nagyon jó dolgunk volt, tágas szoba, kellemes kert, csendes környék, még térképet is kaptunk a házigazdáinktól, hogy milyen látványosságokat érdemes megnézni, köszönjük a kedvességet! Rövid hűsölés után a nyakunkba vettük a várost, ellátogattunk a Szent István téren található víztoronyhoz, ezt követően a Kárász utcába, majd a Dómhoz, ahhoz képest, hogy kedd volt, és forróság, meglehetősen sok turistával találkoztunk. Végezetül a Tisza-parton tettünk egy sétát, Szeged ezúttal is csodás volt!

Ma ugyanazzal a kedvvel és lendülettel indultunk neki a hazaútnak, mint ahogyan a Trabant-kalandot elkezdtük, szinte még el sem jutott a tudatunkig, hogy este már otthon alszunk, és másnap nem indulunk neki. Békésig 100 kilométer volt hátra, de – mint ahogyan ezt már sokszor tapasztaltuk – túránknak minden napja tartogatott váratlan pillanatokat, így már meg sem lepődtem raja, hogy a székkutasi benzinkútnál megláttunk egy 600-as Trabit. Abban a percben meg is fordultunk, visszagurultunk a helyszínre, a tulajdonos, Tóth István pedig egyből megismerte az autónkat, lőtt is Csenge pár fotót, majd arrébb álltunk, hogy ne zavarjuk a tankolni érkezőket. Rövid beszélgetés után kiderült, hogy István Trabantjára nem szoborként, hanem minden nap használható kisautóként tekint, ritka az ilyen manapság. Szabadkozott, hogy nem tiszta a járgány, de pont ez adta meg a találkozás hangulatát, óriási lehet egy 1960-as Trabival közlekedni 2016-ban.

Ez az apró momentum még szélesebbre húzta a mosolyt az arcunkon az utolsó délutánon is, Békésre megérkezve pedig elég erős deja vu érzéseket is átéltünk, lévén három héttel ezelőtt itt vettem fel Csengét. A főtéren parkoltunk le, mivel jó helyet sikerült találni, ezért azzal lendülettel meg is lett örökítve érkezésünk, majd a Körös partjához gurultunk el, ahol a kikötőt céloztuk meg. A búcsú percei következtek, innentől kezdve már egyedül tettem meg az utolsó 50 kilométert. Nem szóltak ugyan a fanfárok, de még Mezőberényben is megállítottak a kútnál egy fotó erejéig, és úgy gondolom, hogy bőven rászolgált a Trabink a figyelemre, hiszen ebben a történetben ő az igazi hős!

2664 kilométert követően értem haza Mezőtúrra, büszkeséggel kevert megkönnyebbülés lett úrrá rajtam, most már nyugodtan kijelenthetem, hogy életem egyik meghatározó élménye volt a túra, biztos vagyok benne, hogy 2017-ben lesz folytatás! Köszönet mindenkinek, aki bármilyen formában részt vett akár a szervezésben, akár a kalandozásban, külön köszönöm Csengének a sok-sok szép fotót és azt is, hogy bízott az autóban és bennem is, Zolinak pedig ezúton is hatalmas pacsi, amiért végig teljes mellszélességgel állt ki a Trabant-kaland mellett, az ötlettől kezdve egészen a megvalósításig!

A túra a végéhez ért, de a sztori tovább íródik, hátra van még a sorsolás és az átadás, illetve a fotós nyereményjátékunk eredményhirdetése is. Mindenről időben tájékoztatni fogunk titeket, úgyhogy figyelgessétek a retrovasak.hu-t, valamint a facebook-oldalunkat is.

A Trabant-kaland fő támogatója a Fábián Kft.

Bense Róbert

The post Trabant-kaland – 21./22. nap – Szeged / Békés appeared first on Retrovasak.hu.

Egy kaland az elejétől egészen a végéig kaland marad, az utolsó napokat sem szabad félvállról venni, ezt már a túra előtt igyekeztünk magunkba sulykolni, és milyen jól tettük! A Szekszárdra vezető utunk nem volt zökkenőmentes, de 2300 kilométer után már nincs olyan pillanat, amikor elvesztenénk a lélekjelenlétünket!

Szinte már átszellemülten Trabantozunk, minden kilométert élvezünk, minden problémát áthidalunk, énekelgetünk és fütyörészünk, ez már úgymond a jutalomjáték számunkra. Viszont egy korosodó autó, legyen az Trabant, vagy bármilyen más márka szülötte, azért képes néha meglepetést okozni, így hát érdemes mindig résen lenni.

A Mecsek kanyargós útjait már harmadjára másztuk meg, miután Orfűről elindultunk Szekszárd felé, az egyik lejtős szakaszon azonban a Trabi gondolt egyet, és lefulladt. Beröffentettem, mentünk tovább, majd Pécsett eljátszotta ugyanezt, ráadásképp még az első rendszámtábla tartója is letört, szerencsére időben jeleztek a szembejövők, így rögzítettem, mielőtt elhagytuk volna az egész hóbelevancot. Pécsváradnál tankolás, ebéd, gyertyacsere kombó következett, a lefulladás-jelenség megszűnt, menetrend szerint meg is érkeztünk Szekszárdra, a Garay teret jártuk körbe, majd felgurultunk a kilátóhoz, amit vélhetően nem igazán díjazott a Trabantunk. Lefelé készülődtünk, mikor indításnál egy durranás keretei között (az Isolator gyertya nem jött be) a már megviselt hátsó dobon keletkezett egy lyuk, így aztán sportos hanggal gurultunk vissza a szállásunkra.

Gond egy szál sem, tökéletesen jött ki a lépés, hiszen Kiskunhalason pont ma találkoztunk Zolival, aki hozott is magával egy dobot, melyet a Retro-Auto Kft. felajánlásából kaptunk. A történethez hozzátartozik még, hogy aki betér az üzletbe és a retrovasak.hu-ra hivatkozik, komoly kedvezményekkel találhatja szembe magát, szóval hajrá, mi pedig nagyon köszönjük ezt a kedves gesztust!

A gyors csere után gyönyörű hangja lett a Trabinak, ennek örömére körbe is jártuk Kiskunhalast, először a Sáfrik szélmalomhoz gurultunk el, majd a főtéren tettünk látogatást. A Sóstó Csárda árnyas kerthelyiségében megpihenve ebédeltünk egyet, utána pedig a motelben el is foglaltuk a szállásunkat, időközben már vissza-visszatekintettünk Csengével és Zolival a túra eddigi történetére, amely még pontosan két napig íródik, de természetesen az utolsó állomások is tartogatnak váratlan élményeket bőven!

A városban furikázva ugyanis megláttunk egy Multicart, be is parkoltunk mellé egy közös fotó erejéig, szerencsénkre a tulajdonos, Juhász Lajos ezt észre is vette, gyorsan odasietett hozzánk, majd beszélgetésbe elegyedtünk. Hamar kiderült, hogy nem csupán a négykerekűeket szereti, kisvártatva kitolt egy Simsont és egy Schwalbét is a garázsból, előbbi egy idős bácsitól került hozzá, aki, bár gondját viselte, használni már nem volt lehetősége a motort. Utóbbi egy fészerből lett megmentve, évekig állt, de miután leporolták, egyből látszott, hogy szinte gyári állapotában maradt fenn. Néhány fotóra össze is álltunk, így a mai napra is jutott egy apró RetróVasak-találkozó!

Holnap a napfény városát célozzuk meg, ez lesz a túra utolsó teljes napja, szerdán ráfordulunk a célegyenesre, de mint már a bevezetőben írtam, a Trabant-kaland az utolsó pillanatig tart, és az egésze még messze nem ér véget július 13-ával!

A Trabant-kaland fő támogatója a Fábián Kft.

Bense Róbert

The post Trabant-kaland – 19./20. nap – Szekszárd / Kiskunhalas appeared first on Retrovasak.hu.

Hosszú út várt ránk pénteken, mielőtt azonban elindultunk volna Zalaegerszegről, útba ejtettük a Göcseji Skanzent, valamint az Olajipari Múzeumot is, melyek egyébként egy helyen találhatóak. Előbbi Magyarország első, 1968-ban megnyitott szabadtéri tárlata, ahol hangulatos parasztházak, harangláb, de még vízimalom is látható, sajnos a Trabival nem tudtunk bemenni, pedig szívesen lefotóztuk volna az „utcafronton”. Utóbbinál számomra a régi munkagépek voltak a legérdekesebbek, ezekről is találhattok képeket.

11 óra körül „begyújtottuk a rakétákat”, hiszen nagyjából 130 kilométeres utat kellett megtennünk Kaposvárig. Egy gyors ebédet beiktattunk, de 14 órára így is sikerült becsekkolni a Csalogány Panzióba, ahol már vártak minket, és egy rövid eligazítást követően egyből be is laktuk a szobánkat, ezúton is köszönjük a kedves fogadtatást! Kávé, telefonálgatások, szervezgetés/tervezgetés következett, mivel több helyre is hivatalosak voltunk, illetve a Pécsi Veterán Egyesület köréből, leendő Trabis „kalandtársunk”, Brantmüller Zoltán  is csatlakozni kívánt hozzánk a délután folyamán. Még kiugrottunk Csengével a Kossuth térre, ki nem hagynánk egy szép sétálóutcát sem, utána pedig elgurultunk Dr. Presits Pálhoz, aki nagyszerű gépeket épített a saját – és sokak mások – örömére. Három egyedi, vizsgáztatott vas várt minket, Trabi erőforrással ellátott lánctalpas, Csepel-emblémás, Trabant-váltós, Pannonia-motoros platós járgány, és a legkomolyabbat a végére hagytam: egy négykerék-meghajtású, dízelmotoros, Trabant-segédvázas masina is megépült a kezei alatt, mellyel annak idején, a többi résztvevő nem kis meglepetésére egy szlalomversenyt is megnyert. Pálnak a vérében van az építés, fiatalkora óta egyfajta kreatív hobbiként űzi ezt az egyébként igen komoly tevékenységet.

Délután 18 órára érkeztünk meg Sásdra, Hegyi Ferenc már mosolyogva, nyitott kapuval várta érkezésünket. Az udvaron két – nagyon nem szokványos, de szintén vizsgákkal rendelkező – jármű volt felsorakoztatva, az egyik egy ránézésre szimpla kétütemű Trabant kombinak tűnt. De, és ez itt egy jó nagy DE, ez csupán a látszat volt, ugyanis ahogy jobban szemrevételeztük, egy igazi multikulti járgány képe rajzolódott ki előttünk. A motorterében egy 900 köbcentis Fiat 127 erőforrás lapult, mely egy sor egyedi megoldást kívánt. Tanksapkája Daciából, belső ajtónyitója pedig Ladából származott, mégis minden egyensúlyban volt benne, mentünk is vele egy karikát, meggyőző volt az autó teljesítménye. A másik, talán még meglepőbb építése egy úgynevezett Trike volt, mely Trabant alapokra épült, és nem csupán végtelenül stílusosnak, hanem nagyon masszívnak is hatott. Természetesen ezzel is elvitt minket Ferenc egy körre, Csengével konkrétan gyermeki vigyor ült az arcunkra, szinte kézzel fogható volt a szabadságérzet, élményekkel telve búcsúztunk el.

Visszafelé, a Zselic dombjai között pöfögve gondolkodtam el azon, hogy milyen jó, hogy vannak ilyen – pozitív értelemben véve – megszállott emberek, akik szokványos járművekből ennyire különleges közlekedési, vagy akár munkaeszközöket képesek létrehozni. Ez egyfajta művészet, nagyon örültem ezeknek a találkozásoknak, és tényleg büszke vagyok arra, hogy Pállal és Ferenccel is megismerkedhettem a Trabant-kalandnak köszönhetően.

Estére azért alaposan elfáradtunk, de másnap sem volt megállás, délelőtt Orfűre, a családias Nimród Vendégházba pöfögtünk át, ahol retró kólával (a nap végén pedig kékfrankossal vártak minket), a gyönyörű kert, a hangulatos ház és a kedves házigazdák megmutatták, hogy a festői táj mellett miért is érdemes a Baranya megyei községre ellátogatni, csak ajánlani tudjuk nektek is a szálláshelyet és a környéket is, de a szerpentinekre azért érdemes felkészülni.

Pécs felé már Zolival és családjával Trabantoztunk tovább, a Niké-szobornál pedig Schván Jánossal és fiával is találkoztunk, (akik eredetileg egy Trabant P500-assal érkeztek volna, azonban sajnos hajtókarcsapágyas lett az autó) ők vezettek fel minket a Tv-toronyhoz, 72 méteres magasságba vitt minket a lift, a nagy szél ellenére a kilátás mindenért kárpótolt minket, ráadásul Csenge még a Trabikat is le tudta fotózni fentről.

Ebéd után lejjebb ereszkedtünk, Pécs belvárosa még mindig varázslatos, bár nehéz volt olyan képet készíteni, ahol a Trabi is főszerepet vállalhatott, de azért a dzsáminál sikerült lekapni. A Széchenyi téren tettünk egy sétát, utána a Victor Vasarely Múzeumban szívtuk magunkba az op-art stílus hamisíthatatlan jegyeit. Végezetül a Zsolnay-negyedet látogattuk meg, majd a Mecsek kacskaringós útjain keresztül visszaindultunk Orfűre, ahol a tónál készült néhány hangulatos Trabis-kép.

Mai összefoglalónkat ezzel a fotóval zárom, még Kaposváron átlépte a túra a 2000. kilométerét, minden dicséretet megérdemel a Trabink. Holnapután már 20. napja leszünk úton, közeleg a kaland vége, úgyhogy ha szeretnétek megnyerni a 601-est, ne várjatok sokáig, július 13-án éjfélkor ugyanis a játék véget ér!

A Trabant-kaland fő támogatója a Fábián Kft.

Bense Róbert

The post Trabant-kaland – 17./18. nap – Kaposvár / Sásd / Pécs appeared first on Retrovasak.hu.

A Balatont magunk mögött hagyva továbbra is csodás tájakon keresztül pöfögtünk tovább, Nagykanizsán Ladás, Nemessándorházán és Zalaegerszegen pedig Trabantos társasággal találkoztunk, emellett persze a nevezetességeket sem hagyhattuk ki.

Sokáig nem szomorkodtunk amiatt, hogy el kellett búcsúznunk a Balatontól, hiszen a Zalai-dombság is gyönyörű helyeket tartogatott számunkra. Nagykanizsáig 70 kilométert tettünk meg, a kanizsai Várkapunál kezdtük a délutánt, remekül mutatott előtte a Trabi. Ezt követően az Erzsébet térre gurultunk, a Magyar Plakát Ház helyén jelenleg más kiállítás nyílt, de azért a Kiskastély udvarát alaposan körbejártuk- és fotóztuk. A slusszpoén persze még ezek után következett, egy 2105-ös szegődött mellénk, amikor a szálláshely felé közeledtünk, Krisztián és Bence bevallottan minket kerestek, sztorizgattunk a megmentett Ladájukról és persze a Trabant-kalandról, mindent kentek-vágtak a túra történetéről a srácok.

Ezúttal a Nyírfás Campingben aludtunk egy éjszakát, le a kalappal a házigazdák előtt, nagyon kedves volt a fogadtatás, mindenben segítettek nekünk, a szoba is komfortos volt. Ráadásul igazán idilli volt a helyszín, szépen gondozott kert, pacik és – nem meglepő módon – nyírfák fogadtak minket, aki Nagykanizsán jár, és szeretne megpihenni, annak csak ajánlani tudjuk a helyet. Hozzátartozik még a napunkhoz az esti felhőszakadás, nincsen kaland elázás nélkül, ezúttal a Vulkanfiber bőröndünk bánta az esőt, kicsit be is ázott, ám talán még jobb formába is került, mint előtte volt, sajnos viszont az egyik kazettám, név szerint a Guns N’ Roses – The Spaghetti Incident? borítója is kapott egy kis vizet, zabos is voltam, hogy miért nem kaptam le időben a koffert, szerencsére azonban minden szépen megszáradt.

Másnap már verőfényes napsütésben indultunk tovább Zalaegerszegre, de előtte tettünk egy kis kitérőt Nemessándorházára, a gyönyörű, 300 lelkes ökofaluban – ahol az egy főre eső Trabik száma igen magas – Gáspár Péter és felesége, Szabina vártak minket palacsintával, házi lekvárral és bodzaszörppel, na és persze egy szép kis Trabanttal. Közösen felpöfögtünk a hegyre, ott csatlakozott hozzánk egy négyütemű is, Csenge pedig egyből be is izzította a fényképezőgépét.

Péteréktől csak rövid időre búcsúztunk el, hiszen Zalaegerszegen újból találkoztunk, de előtte még befészkeltünk aktuális lakhelyünkre, a Jánkahegyi Gyuri Vendégházba, ami egyben csárda és is, így egyből egy ízletes ebéddel kezdtünk, majd egy kis csendes pihenő következett a nem kevésbé színvonalas szobánkban. A skanzenről lecsúsztunk, 16 óráig volt nyitva, de holnap reggel bepótoljuk a programot, délután a TV toronyhoz gurultunk fel, ahonnan páratlan panoráma tárult a szemünk elé, nehezen tudtunk szabadulni a látványtól, de muszáj volt elindulni, mivel Péter és Trabis barátai már vártak minket a vendégház parkolójában. A visszaúton összefutottunk egy 601-essel, „kergetőztünk” kicsit a városban, aztán rájöttem, hogy egymást kerestük, így végül Zsolttal is megismerkedtünk, aki már 14 éve Trabantozik, tehát van „némi” tapasztalata, többen is összegyűltünk időközben, kellemes kis beszélgetés alakult ki. Mire a parkolóba értünk, már több Trabi is várt minket, végül ötfősre duzzadt a mezőny, konvojban jártuk végig Zalaegerszeg utcáit, remek történetek bontakoztak ki, gyönyörű járgányokkal és kedves emberekkel alkothattunk egy csapatot pár óráig, élmény volt, köszönet minden résztvevőnek, biztos vagyok benne, hogy összefutunk a jövőben is!

Csenge ismét kitett magáért, rengeteg fotó készült, a legjobbakat ezúttal is beválogattam. Holnap Kaposváron leszünk, addig pedig élvezzük a jánkahegyi kilátást, ti is tegyetek így, ha erre jártok.

Utóirat: holnap estére vélhetően már 2000 kilométer lesz mögöttünk!

A Trabant-kaland fő támogatója a Fábián Kft.

A Trabant-kaland támogatója a PRk Store Áruház

Bense Róbert

The post Trabant-kaland – 15./16. nap – Nagykanizsa / Zalaegerszeg appeared first on Retrovasak.hu.

Arra már rájöttem az elmúlt nyarak során, hogy a Balaton környéke nem az a hely, ahol unatkozik az ember, mindig történik valami, mindig akad egy be nem tervezett program, egy hirtelen jött ötlet. Ez most sem volt másképp, kicsit megvariáltuk az elmúlt napokat, kaland is volt bőven!

Hétfő délelőtt elhagytuk balatongyöröki szállásunkat, és elindultunk a büdöskúti vadászházhoz, ahol a következő két estét terveztük eltölteni. Azért csak terveztük, mert – gyorsan lelövöm a poént – végül visszatértünk ’györökre. A hegyen lévő lak gyönyörű és kívánni sem lehetne nyugodtabb helyet, ám (bár többször is jártam arra más autóval) sajnos az odáig vezető utat nem a Trabinknak találták ki, kicsit le is sápadtam párszor, miközben a lyukakat kerülgettem. Gyors matekozás után rájöttünk, hogy a három-négy oda-vissza út nem igazán tenne jót a kis pöfögőnknek, ezért némi morfondírozást követően úgy döntöttünk, hogy visszapakolunk előző két esténk helyszínére. Persze azért készítettünk fenn néhány képet, mert a vadászház előtt elterülő, zöld, lankás tisztásnál szebbet keveset látni, ha terepképes(ebb) autóval vagytok, vagy bringáztok/gyalogtúráztok, mindenképp tegyetek arra egy sétát, nem fogtok csalódni a látványban!

Amint visszaértünk, csak éppen kiraktuk a csomagjainkat, már indultunk is találkozni Krisztiánnal és kisfiával, akik egy Trabival „kergettek” minket már az előző nap, Keszthelyen is, ám nem sikerült összefutni, hála a közösségi média bajos üzenettovábbításának. Most áthidaltuk a problémát, telefonon tartottuk a kapcsolatot, de még így is sikerült elkalandoznom, így Vonyarcvashegy helyett végül Balatongyörökön találkoztunk, itt is elnézést kérek, hogy annyit kavarogtam. Igaz így a két Trabi egymás mögött gurult át Vonyarcvashegyre, ahol végül Csenge is talált jó fotós helyszínt. Krisztián 1987-es kétüteműjével még találkozhattok nálunk mostanában, pazar kisautó egyébként, kívül-belül teljesen rendben van.

Ma is a közelben kezdtük a napot, a gyenesdiási Festetics Imre Állatparkban kipihentük az elmúlt napok nyüzsgését, hiányzott már egy kis hamisíthatatlan vidéki hangulat. Őshonos magyar állatfajták – nagyon kellemes körülmények között, 4.2 hektáros területen – várják a látogatókat. Ha már erre jártunk, nem hagyhattuk ki a Természet Háza látogatóközpontot sem, ahol a Keszthelyi-hegység élővilágával lehet megismerkedni. Gyenesdiásra tehát mindenképp megéri ellátogatni, ha a Balaton környékén vagytok, számomra az egyik legkedvesebb település az országban.

Egy gyors ebédet követően Zánkára indultunk, nagyon kíváncsiak voltunk az egykori úttörő, ma már ifjúsági táborra. Naiv módon azt hittük, hogy fátyolos nosztalgiával fogadják majd kétütemű Trabinkat, ám sajnos kocsival nem mehettünk be, mert nem volt sajtóengedélyünk (!), de még az épületről készült képeket is kitöröltették velünk, mintha legalább az 51-es körzetben próbáltunk volna fotózni. Bár a biztonsági személyzet nagyon kedvesen és sajnálkozva reagálta le a helyzetet, főleg, mikor meglátták, hogy milyen járgánnyal érkeztünk. Ettől függetlenül minden érkező/távozó vendég mosolyogva lépett oda a Trabihoz, hogy jobban megnézze magának, ez nagyon jól esett, és ehhez még sajtóengedély sem kellett! A tábor mellett lévő Haditechnikai Park viszont megérte az utat, rengeteg érdekes katonai járművet lehetett lencsevégre kapni, sőt egy Mi-8 még nyitva is állt, a pilótafülkébe is beléphettem. Visszafele még Révfülöpnél is megálltunk egy kicsit a Balatonnál, majd a badacsonyi kikötőhöz is kisétáltunk, végül egy jól megérdemelt lángossal zártuk a délutánt.

Este még sétálunk egyet a Vonyarcvashegyi mólónál, holnap délelőtt pedig búcsút veszünk a magyar tengertől, négy, kisebb-nagyobb kalandokkal tűzdelt napot töltöttünk el a környéken, szeretnénk mindazoknak köszönetet mondani, akik integettek, mosolyogtak, egy-két kedves szóval konstatálták, hogy egy Trabival túrázunk a Balatonnál! Nagyon jóleső pillanatok voltak ezek, sokat jelent nekünk, hogy ilyen szeretet övezi a Trabant-kalandot.

Holnap ráfordulunk a túra utolsó hetére, Nagykanizsára indulunk, egyébként pedig frissült a részletes programtervezetünk, ide kattintva a heti bontást is megnézhetitek.

A Trabant-kaland fő támogatója a Fábián Kft.

A Trabant-kaland támogatója a PRk Store Áruház

Bense Róbert

The post Trabant-kaland – 13./14. nap – Vonyarcvashegy / Gyenesdiás / Zánka appeared first on Retrovasak.hu.

Elértük a magyar tengert, tegnap 165 kilométeres utat tettünk meg Dunaújvárostól, hogy estére Balatongyörökre, aktuális „otthonunkba” érkezzünk. A mai napunk kissé lazulósabbra sikerült, ez is volt a terv a Balaton közelében, 1400 kilométer után kellett egy kis pihenés, de persze azért nem maradtunk programok nélkül!

De ne rohanjunk ennyire előre, hiszen tegnap még volt előttünk egy igen masszív, klasszikus „utazós” délután. Enyingen megebédeltünk, majd Balatonlellén próbáltunk némi parkolóhelyet találni, nem sok sikerrel, ugyanis rendesen megtelt a kisváros a hétvégére, ami nem csoda, hiszen igazi nyári idő várta a strandolni vágyókat. Így aztán Fonyód felé vettük az irányt, útközben pedig egyre több idős autóval találkoztunk, sokan kimozdították a koros vasakat, hogy menjenek vele egy karikát a környéken, Trabantokkal, Wartburgokkal, de még egy kék Skoda Octavia kombival is összefutottunk. Fonyódon végre sikerült egy nyugodt partszakaszt találni, ahol alaposan körbefotózhatta Csenge a Trabinkat, nagyon jól állt neki a Balaton is, szó se róla. Este 7 óra volt, mire megérkeztünk a szállásunkra, ahonnan pompás kilátás nyílt Közép-Európa legnagyobb tavára, méghozzá egy szőlősoron keresztül.

Ma Keszthelyen kezdtük a napot, elég morcos volt az idő, de talán az elmúlt hetek hősége után kellett is egy kis felfrissülés. A Lakoma étteremben ebédeltünk, céllal mentünk oda, ugyanis a Magyar Feltalálók Múzeuma is ott található meg, így két fogás között újra meggyőződhettünk arról, hogy milyen sok honfitársunkra lehetünk büszkék, és mennyi mindent adtak a magyarok a világnak! Ezt követően a közeli Cadillac kiállításhoz sétáltunk, ahol kis híján leesett az állunk, és bár „csak” 13 autót láthatnak a látogatók, mégis sokáig lehet bámulni az amerikai óriásokat, melyek között igazi gyöngyszemek is vannak. Személyes kedvencem az 59-es Sixty-Two Coupé lett, de a legnagyobb sztár a 32-es LaSalle 345B volt, a kiállított példány szerepelt a Keresztapa című legendás filmben is. Külön öröm volt számomra, hogy az 1932-es Phaeton Convertible modellt be is indították.

Keszthely után ismét Fonyódot céloztuk meg, szerettünk volna a kikötő környékén is szétnézni, haragos volt a Balaton, zölden hullámzott, de épp ez adta meg a látogatás különlegességét. A strand környékén is időztünk kicsit, nem meglepő módon teljesen üres volt, a tegnapi naphoz képest szinte kongott. Késő délután értünk vissza a szállásra, mellettünk a Balaton, előttünk egy pohár finom bor, közben pedig a holnapot tervezgetjük, a környéken maradunk, Vonyarcvashegyen a kikötőhöz látogatunk, majd Zánkára, az ifjúsági táborhoz is elgurulunk!

Bense Róbert

A cikkben található bögrét és kulcstartót a PRK Store biztosította, ha szeretnétek magatoknak is egyet, akkor játsszatok velünk, vagy ide kattintva meg is rendelhetitek, kedvezményt is kaphattok!

A Trabant-kaland fő támogatója a Fábián Kft.

The post Trabant-kaland – 11./12. nap – Balatonlelle / Keszthely / Fonyód appeared first on Retrovasak.hu.

Mert ugye ő is imád Trabantozni, ez nem is lehet meglepő, így aztán néhány óra erejéig autót cseréltünk, ami nagyon mulatságos volt, lévén annyira megszoktam már a kis pöfögőnket, hogy az 1-es BMW, ami ideiglenesen alám került, maga az ismeretlenség volt számomra, pedig a tesztelok.hu révén új/újabb autók is jutnak a szerkesztőségünkbe bőven. A lényeg az, hogy a szituáció a BMW-ben olyan volt, mint amire számítottam, több mint egy hét Trabantozás után már bizony kellett némi idő, hogy visszaszokjak a modern ketyerékhez. De ez csak egy kósza mellékszál, hiszen budapesti napunk egyik lényege a Csíkihegyek utcai fotózás volt, ahol már várt ránk két Trabantos, sajnos az egyikkel pont az utcába menet találkoztunk, el kellett indulnia, de azért megdicsérte a túrát és az ötletet, ezúton is köszönjük! A másik 601-es azonban csatlakozott hozzánk, egészen a nap végéig, a volán mögött Bajáki Péter ült, aki egy gyönyörű hatvoltos tulajdonosa. A Szomszédok-hangulatot így duplán sikerült megidézni, többen nosztalgikus mosollyal haladtak el a Trabik és a legendássá vált épület előtt, mi pedig elképzeltük, ahogy Taki bácsi piros Ladája, vagy a Nagy Fehér kétüteműje odagurul mellénk.

A fotózás után az Andó Művek telephelyét látogattuk meg, ennél a pontnál kicsit csavartunk a programon, ugyanis az Álomautó múzeumot sajnos bezárták, Warvasovszky János autócsodáit pedig egy másik időpontban mutatjuk majd be a retrovasak.hu-n. Azonban az Andó Művek kitűnő választás volt, Andó Mihály stílusosan egy Barkasszal vitt el minket az igazi keleti gyöngyszemeket rejtő garázsához. Leesett az állunk a látványtól, a Zuktól az UAZ-on át, egészen a Kispókig minden megtalálható volt, többségét pedig ki is hozta nekünk a telep udvarába, ahol egy nagy placcon félkörívbe sorakoztattuk a járgányokat. Két Trabant is előkerült a garázsból, illetve Péter és a mi 601-esünk is beállt természetesen a többi kocsi közé. Csenge remek fotókat lőtt, még egy mozgatható állványra is felmászott, így magasabb pozícióból is készülhetett pár kép. Igazi élmény volt, ti se hagyjátok ki, hiszen retróvezetés címszó alatt ki lehet próbálni a járműpark tagjainak többségét!

Másnap reggel 8 környékén egy gyors kávé/melegszendvics kombináció után tovább is indultunk Dunaújváros felé, útközben akadt egy kis kényszerszünet, néhányszor ugyanis megállt alattunk a Trabi, méghozzá akkor, mikor fel volt kapcsolva a világítása. Nem vacakoltunk, mert kicsit késésben voltunk, gyertyacsere következett (egy kukoricatábla tőszomszédságában), az előző garnitúra már eléggé feketéllett, így időszerű volt a dolog, minden problémánk meg is oldódott egyből, tovább is suhantunk a Szalki-sziget kempingjébe, ahová már Bús Csabával érkeztünk meg, aki egy 1996-os – az utolsó hazai szállítmányok egyikéből származó -, pompás állapotban lévő Lada 1500S-sel csatlakozott hozzánk, majd Schnell Ferenc is begurult Trabant kombijával. Időközben a kempingben már gyűltek a gall vasak, a hétvégi Liberté Francia Autós találkozóra, nézzetek ki ti is, ha arra jártok, különleges négykerekűekkel is találkozhattok! Mindeközben Csabával körbejártuk Dunaújvárost, a garázssorokon, valamint a Dunai Vasmű főbejáratánál is bőven lőtt képeket Csenge, a városi legendák előttünk keltek újra életre, nagyon „hangulatba jöttünk”, végül a Duna partján is tettünk egy kis kitérőt. Rengeteg fotós téma lett volna még, azonban el kellet foglalnunk a szállásunkat, ahova természetesen azóta már meg is érkeztünk, ez a cikk is épp ott íródik.

Holnap ráfordulunk a magyar tenger felé vezető útra, Balatonlellére, majd Vonyarcvashegyre gurulunk tovább, hosszú út következik, így a program képlékeny, az biztos, hogy néhány fotó készül majd a cirka 160 kilométeres út alatt!

Támogassátok a kalandot és nyerjétek meg a Trabantot, a részletekért katt ide!

A Trabant-kaland fő támogatója a Fábián Kft.

Bense Róbert

The post Trabant-kaland – 9./10. nap – Budapest / Dunaújváros appeared first on Retrovasak.hu.