A kaland, és ami mögötte van
Egy pillanatra elidőztem ezen a címen, elég Frei Tamásosra sikerült, pedig semmi csavar nincs benne, csak egy nagyon egyszerű dologra szeretnék rávilágítani vele. Mégpedig arra, hogy miért is fontos nekünk az, hogy évről-évre útra keljünk egy korosodó négykerekűvel, és meghódítsuk vele az országot, illetve az idei túránkkal együtt már négy országot is. Minden évben születik egy hasonló hangvételű cikk, aminek az a lényege, hogy kiemeljük az események sokaságából azokat a közösségeket, akikkel szorosabb ismeretségeket kötöttünk az utazásunk alatt.
Idén sem magunknak akartuk a főszerepet, nem öncélú autókázásról volt szó, ilyen téren inkább a tavaszi, csehországi utunk volt az erősebb. Persze azért a nyári túra alatt is gyűjtöttünk élményeket bőséggel, amiről örömmel számoltunk be, de másik oldaláról nézve a Škoda inkább egy összekötő kapocs volt az online tér és a valóság között, vagyis a retrovasak.hu és köztetek. Hányan integettek mosolyogva a járdaszigetről, hányan jöttek oda akár csak egy fotóra, hány Škoda-kalandos matricát osztottunk ki lelkes gyerkőcöknek. Talán mindenkinek adtunk egy falat rajongást, vagy egy pillanatnyi vidámságot.
Rengeteg esetet kiemelhetnék, amiből akár már csak egyetlen is elég lett volna, hogy azt mondhassuk: idén is megérte beletenni a munkát a kalandba! A 2018-as túránkból négy olyan alkalmat szeretnék egy kicsit jobban körbejárni, melyek számunkra is rengeteg motivációt adtak a folytatáshoz, és aminek köszönhetően a kaland lényegében elérte egyik nagyon fontos célját: a valós kapcsolatteremtést.
Szombathely:
Idén is folytattuk azon hagyományunkat, hogy találkozzunk olyan egyesületekkel, akik a helyi veterános körforgás szerves részét képezik, aktívak, és szívesen bemutatják a munkásságukat. Zsombori Norberttel vettem fel a kapcsolatot, akivel egy délutáni időpontot kerestünk, bízva a kellemes időjárásban. Minden klappolt, így 5 óra körül neki is indultunk, hogy találkozzunk a klubtagokkal. Ami itt ért minket, az egy nagyon megtisztelő dolog volt, gyakorlatilag bebocsátást nyertünk az egyesület életébe, soron következő gyűlésüket pedig a mi érkezésünkre időzítették. Tucatnyi autóval vártak minket, a parkolótól nem messze lévő törzshelyükön megvendégeltek minket, majd a túráról, a szombathelyi veterános életről beszélgettünk, ami persze aztán átment a nosztalgia irányába, személyes történetek mesélésébe. A nap végeztével körbeálltuk Norbert Feliciáját és a 105S-ünket, és megegyeztünk abban, hogy távolság ide, távolság oda, tartani fogjuk a kapcsolatot a Vasi Veterán – Oldtimer Autó-Motor Club tagjaival. Ezúton is köszönjük a barátságos fogadtatást!
Tapolca:
Tapolcát kétszer is meglátogattuk a túra alatt, először „csak” megszálltunk (persze még az is kalandosra sikerült), másodjára pedig egy kis találkozót is összehoztunk a város központjában. Pontosabban Perger Zoli hozta nekünk össze, illetve egy olyan egész délutános programot, amit sokáig emlegetni fogunk még, érdemes elolvasni az ehhez kapcsolódó összefoglalót. Szóval Tapolcán amellett, hogy remek csapat gyűlt össze, a városvezetés is magáénak érezte a retró szellemiséget, Dobó Zoltán polgármester úr nemes egyszerűséggel, félredobva a zakót, beült kicsit a Škoda vezetőülésére. Ennél a jelenetnél talán már csak az volt meghökkentőbb, amikor tréleren hoztak a tiszteletünkre egy éppen „röpképtelen”, de annál patinásabb Feliciát. Aztán mialatt épp egymás mellé rendezgettük az idei, és a jövő évi túraautónkat (egy Dacia 1310-est), egyszer csak „én ezt a Škodát ismerem” kiáltással szaladt oda egy 5 éves forma kissrác a járgányunkhoz. Azt hiszem, valahol itt kezdődik az autóimádat…
Hajdúböszörmény:
’böszörménybe hazajárunk! Találkozók, túrák, a Keleti Blog főhadiszállása, tavaly a Ladánk átadása…ezer szállal kötődünk ide. Csakúgy, mint 2017-ben, idén is sikerült összerakni egy kora délutáni találkozót, köszönet érte Kathi Balázsnak, aki nem elég, hogy Škodával jött, még az egykor fagyiskocsiként funkcionáló Wartburgját is kiügyeskedte a térre, amibe a móka kedvéért még bele is heringeződtek vagy heten.
Bogár, Lada, Škoda, mindenki hozott mindent, szuper kis sztorik bontakoztak ki ezúttal is. Külön megemlíteném Illyés András gesztusát is, aki átnyújtott nekünk két támogatói jegyet a Hejcei Veterán Találkozó teljes hétvégéjére.
Fáj:
A Škoda-kaland utolsó hétvégéjét Hejcén töltöttük, a programokban gazdag napok alatt rengeteg kedves veteránbaráttal is megismerkedhettünk. Vasárnap délelőttre egy kis kiruccanás volt tervben, a közeli Fájra, ahol a kastély előtt sorakoztak a Hejcéről érkezett autók, minket pedig betereltek középre, hogy aztán elkészülhessen ez a kép.
Talán jól érzékelteti és jelzi a fotó a Škoda-kaland (és a mindenkori túráink) közösségépítő szándékát, kicsik-nagyok, fiatalok-idősebbek, de még egy izgága kutyus is megállt az autó mellett egy rövid, de számunkra annál jelentőségteljesebb pillanatra. Nem magunk miatt vagyok erre büszke, inkább az okoz örömet, hogy ez a tavaly novemberben még végeláthatatlannak tűnő garázsálmát alvó 1979-es autó milyen jó kapocs tud lenni az emberek között!
Ne feledjétek azt se, hogy a Škoda-kaland jó célt is támogat, tehát aki beszáll az augusztus 17-ig tartó nyereményjátékunkba – melynek végén kisorsoljuk az autót – az közvetlenül segíti a biatorbágyi Nebuló Alapítványt és Általános Iskolát, melynek idén közösen gyűjtünk! Ők nem mellesleg ezzel a kis üvegfestéssel köszönték meg a kezdeményezést.
Bense Róbert
Nyerd meg a Škodát!
A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok, A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.
