A túra befejeztével nálam maradt az autó, gyakorlatilag közösen töltöttük a nyarat, amibe szerencsére már belefért némi lazítás is. Ezek közül a kedvenc pillanatom egyértelműen a Körös parti kempingezés volt, a sátras Škodás este hangulata felejthetetlen volt.

A sorsolást követően, ahogy közeledett a találkozónk – ami egyúttal az átadó időpontja is volt -, szépen-lassan felkészítettük az autót, végigpörgettük az ellenőrzőlistánkat, kapott egy alapos külső-belső takarítást, megtankoltuk, és persze a búcsúkörök sem maradhattak el. A találkozó előtt egy héttel vittem Biatorbágyra a Škodát, előtte estefelé alaposan körbekocsikáztam vele Mezőtúrt, Icuval is mentünk még közösen egy utolsó karikát, ezek a képek is aznap készültek.

Biatorbágyra természetesen minden gond nélkül elgurultunk, ott is kapott még egy külső kezelést, hogy csúcsformában kerüljön új gazdájához. Végül aztán elérkezett a III. RetróVasak Találkozó napja. Megtelt a Gyöngyvirág utca, a több száz jármű között pedig ott virított a Škoda, amit végre Ádám is szemrevételezhetett.

Az átadóbeszédben felelevenítettük a Škoda-kaland legemlékezetesebb pillanatait, melyekből mi magunk is leszűrhettük, hogy a harmadik túránk egyúttal a legkomplexebb is volt. Egyúttal büszkén kijelenthetjük, hogy minden tekintetben hibátlanul sikerült, és hatalmas élményeket hagyott maga mögött! Mégis, a legnagyobb öröm talán az volt, hogy egy évtizednyi garázsfogság után kiszabadíthattuk az 1979-es járgányt, hazavittük Mlada Boleslavba, ráadásul nagyon jó helyre került. Arról nem is beszélve, hogy ismét szép célokat szolgált a túra, 100.000 forintot gyűjtöttünk veletek közösen a Nebuló Alapítványnak!

Közel 7.000 közös kilométer után elbúcsúztunk a Škodától, de az emlékek és a mellé párosult tökéletesen kerek történet miatt ez a búcsú mégis vidámra sikerült! Külön jóleső érzés, hogy Ádám egyenesen Németországból jött haza, hogy átvegye a kulcsokat és a forgalmit. Az új gazdája egyébként egyből megtalálta a közös nevezőt a 105S-sel, már az első nap 200 kilométert gurultak együtt, míg végül elfoglalta a helyét két Trabi és egy Ezeröcsi társaságában (ide kattintva láthattok is róluk egy fotót).

A találkozó tömegében megálltunk egy percre, vetettünk egy pillantást kedvenc narancs Škodánkra, megköszöntük neki a sok-sok hibátlanul teljesített utat, majd útjára engedtük. Sok időnk ugyanakkor nem volt a távolba bámulós nosztalgiára, hiszen ahogy az egyik kaland véget ért, már csöppentünk is bele a másikba. A találkozón ugyanis, stílusosan egy Rolls-Royce mellett megbújt a 2019-es kalandautónk is, egy Dacia 1310 személyében. Én már ezzel mentem haza Mezőtúrra, és annyit már most elárulhatok, hogy jó kis sztorikból nem lesz hiány!

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megköszönjük mindenkinek a támogatást és a figyelmet, a 29 cikket, számos Insta-posztot ezúttal is rengetegen követtétek, hálásak vagyunk az érdeklődésért, amit a Škodánk és a túráink iránt mutattatok, mutattok. Hamarosan folytatjuk, addig is nézzünk még egyszer végig a Škoda-kaland egészén!

Bense Róbert

Fotók: Bense Róbert | Janoch Ábel

The post Átadtuk a Škodát appeared first on Retrovasak.hu.

Rengetegen játszottatok, a kvízkérdések jelentős részére helyesen adtátok meg a választ, ami azért is öröm, mert ez is azt mutatja, hogy aktívan figyelemmel követtétek a történéseket. Szintén nagyon fontos, hogy a támogatásotoknak hála egy szép, kerek összeggel tudjuk segíteni a Biatorbágyi Diákokért Nebuló Alapítványt. Egészen pontosan 100.000 forintot nyújthatunk át nekik.

De ne szaporítsuk tovább a szót…

A sorsolást idén is véletlenszám-generátor segítségével bonyolítottuk le, a játékban mindazok vettek részt, akik helyesen válaszoltak a kvízre, valamint támogatták a túrát. 2018-ban pedig Fortuna istennő Varga Ádám (Budapest) kezébe adta a slusszkulcsot, kérlek, ha ezt a cikket olvasod, vagy láttad az értesítő e-mailt, vedd fel velünk a kapcsolatot! De ami még fontosabb: gratulálunk, tiéd a Škoda! 🙂

Az átadót idén a III. RetróVasak Találkozón tartjuk meg szeptember 8-án, és azoknak sem kell csüggedniük, akik most lemaradtak a Škodáról, hiszen a találkozónkon kisorsolunk egy Babettát a tombolázók között. Már eleve a tombola, meg a Babetta szavak garanciát adnak az ízig-vérig retró hangulatra, szóval arra buzdítanék mindenkit, hogy jöjjön el 8-án!

Ezúton is köszönjük a játékosoknak, a támogatóknak, az érdeklődőknek, és minden RetróVasak olvasónak, hogy figyelemmel követtétek a Škoda-kalandot, találkozunk az átadón, ahol már a jövő évi autónk is ott lesz, egy Dacia 1310 személyében!

Bense Róbert

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – megvan a nyertesünk appeared first on Retrovasak.hu.

„Ugye egy percig sem gondoltátok, hogy idén kaland nélkül maradtok/maradunk? A tavalyi Lada, és a tavalyelőtti Trabant után idén egy Škodával vágunk neki az országnak, sőt, előtte még egy külföldi kitérőt is teszünk!” – ezekkel a mondatokkal nyitottuk meg a Škoda-kaland előzménycikkeit még április 6-án, de még ennél is régebbre, 2017 késő őszére kell visszaugranunk a történet kezdetéhez. Ekkor került hozzánk ugyanis az 1979-es 105S, egy nagykanizsai garázsból, ahol közel 10 évet állt.

Innen Diósdra szállítottuk egy műhelybe, ahol a tél folyamán megkezdődött a felújítása. Időközben a motor is kikerült, mely egészen Mezőszilasig, a Fortuna Bt.-hez utazott, egy alapos generálra. Február-március környékén kezdett derengeni a fény az alagút végén, ekkorra már a műszaki előkészületei zajlottak, április közepén pedig csont nélkül teljesítette a vizsgakövetelményeket a Škoda.

Ez a történet párhuzamosan zajlott a csehországi, Mlada Boleslavi utunk szervezésével, majd a két szál végül sikeresen egybeolvadt. Szűk két héttel a kiutazás előtt próbakörök, apróbb-cseprőbb javítások, illetve az első fotózás révén hangolódtunk a szintén első nagyobb megmérettetésre.

Az április végi – május eleji csehországi látogatásunk hibátlanul sikerült, problémamentesen zajlott az út oda-vissza, 4 nap alatt közel 1500 kilométer ment az autóba. Combos kis tesztút volt, rengeteg élményt sűrítettünk már ebbe a pár napba is, talán ez az út összefoglalójából is kiérződött. A legnagyobb hatással azonban mégis az volt ránk, amikor a Škoda Múzeum parkolójában igazi látványosságként kezelték a járgányunkat, fotózták, körbesimogatták, sztorizgattak mellette. Mi pedig a háttérből figyeltük, hogy milyen érzelmeket képes kiváltani mind a mai napig egy régi „cseh remek” az emberekből.

Hazaérkezésünkkor egyből ráfeküdtünk a nyári túránk, a nagybetűs, már-már hagyományosnak mondható Kalandunk programjainak fixálására. Ezek mellett is volt még időnk elugrani a hajdúböszörményi találkozóra, valamint elkészítettük a túra felvezető kisfilmjét is. Kisebb-nagyobb esztétikai és műszaki finomítások (ilyen volt pl. a polírozás, vagy épp a felnikupakok csinosítása, futómű újbóli beállítása, kormánymű holtjátékának csökkentése) közepette egyre inkább közeledett a túra rajtjának időpontja. Felkerültek a szponzori matricák, innentől kezdve pedig kézzelfogható közelségbe került július 2., vagyis az indulás napja!

Három hét, és hivatalosan 3363 kilométernyi utazás következett, keresztül-kasul az országon, átlépve a határokat is Szlovákia, valamint Szlovénia felé. A teljesség igénye nélkül: jártunk a keszthelyi Škoda-találkozón, elgurultunk Ptuj csodás várához, majd a Balatonhoz is, meglátogattuk a tokaji borvidéket, megpihentünk Hejcén, Miskolcon az Avasi kilátónál nosztalgiáztunk, majd felkúsztunk a Kékesre is.

Mindezek mellett szinte minden nap találkoztunk márkatársakkal, volt olyan, aki 1000 MB-vel, más Feliciával, vagy éppen 105-össel szegődött mellénk a túra alatt. Úton-útfélen megismerték a Škodát, számos olvasói találkozót hoztunk össze, mindenkinek volt egy sztorija. A műszaki problémák elkerültek minket, enyhe olaj, valamint vízszivárgás adódott, illetve egyik este nem volt szállásunk, mindkét gond boldog véget ért.

Lehetetlen volna az összes történést, helyszínt, látnivalót, nagy találkozást pár mondatba sűríteni, ezért aki lemaradt bármelyik összefoglalóról is, annak ajánlanám az alábbi linket, itt mindet megtaláljátok, milliónyi képpel fűszerezve!

A két etapból álló kaland tehát teljes sikerrel zárult, rengeteg élménnyel gazdagodtunk, sok jó embert megismertünk idén is. A terv, miszerint 2018-ban is kilépünk az online térből egy retró vassal és tovább építjük a közösségünket, valamint együttesen támogatunk egy nemes célt, megvalósult! Az már csak hab volt a tortán, hogy egy csaknem tíz évig alvó üzemmódban létező, közel 40 éves autó kiszabadult a garázsból, megújult, hazament Mlada Boleslavba, vissza is jött, meghódított négy országot, és hiba nélkül teljesítette a rászabott feladatokat.

A nyár derekára végül jutott egy kis idő a pihenésre is, kempingeztünk egyet a Škodával, ezt követően pedig nekiálltunk szervezni a III. RetróVasak Találkozót, melyre jelen pillanatban is lehet regisztrálni. A 2018-as kalandunk története pedig – mint ahogy azt már a cikk elején említettem – itt fog lezárulni.

Holnap, azaz augusztus 17-én éjfélig még játékba szállhattok a Škodáért, négy napra rá a nyertes kilétére is fény derül, hogy aztán szeptember 8-án, a biatorbágyi, éves összejövetelünkön átnyújtsuk neki a kulcsot!

Bense Róbert

Ha bármiről lemaradtatok volna:

• A Škoda-kaland előzményei
• A Túra
• A Škoda-kaland utóélete

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda-kaland – garázsfogságtól a túráig appeared first on Retrovasak.hu.

Ha van *nagyon* ellentmondásos autó a KGST-blokkból, az a Škoda. A Trabit megértően lesajnálták, míg a Ladát erős és ellenálló autónak titulálták  – nem is olyan rég mindkettőt volt szerencsém jó néhány ezer kilométeren keresztül vezetni, és elmondható, hogy még manapság is így tekintenek rájuk. De ott volt a Škoda, amit szinte csak feketén és fehéren ítéltek meg, véleményből pedig van sok, hiszen a csehszlovák ipar remekéből is jutott bőséggel hazánkba. Azonban bármennyire is a mindennapok részét képezték, mára teljességgel kikoptak az utakról. 120-asból azért még látni néhányat, de a 105, vagy éppen a 100 (és akkor még az 1000 MB-ről nem is beszéltünk), ma már leginkább csak találkozókon tűnik fel.

Számomra nem a vízforraló teáskanna képe ugrott be, hanem az egykori családi autónké, ami mindenhova elvitt minket, és aminek kormányát először tekergethettem. Így hát amikor megkaptuk a mostani Škodánkról az első képeket, melyeken egy garázsban letámasztva, porosan búslakodott, nem is volt kérdés, hogy megmentjük-e.

Teljes valójában egy tavaly novemberi, esős napon láttam először, annak a műhelynek az udvarán, ahol aztán a felújítása is elkezdődött. Kívül-belül gyakorlatilag rendben volt (a karosszéria kapott egy alapos polírt), műszakilag viszont alaposan hozzá kellett nyúlni. Futómű, váltó, fék, motor – felújításra szorult szinte minden fő ponton, de alkatrészbeszerzési kálvária ide, apróbb-cseprőbb utólagos hibák oda, március végére kész lett a 105 S.

Friss műszakival a zsebben vágtunk neki az első nagyobb tesztútnak, ami egyből Csehországba, Mlada Boleslavba vezetett minket. Lényegében hazavittük a Škodánkat, közben pedig egyre inkább éledezett bennem az a nosztalgikus életérzés, ami még a gyerekkorból származik, és melyet leírni nem, maximum átélni lehet.

Ha már itt tartunk, minden kiskölyök odáig volt érte, mert nekik ez az AUTÓ, ilyet rajzolnak – az egyszerű, szögletes forma, a kedves, kerek- és “vasaló” lámpák, a krómozott (már amennyi maradt rajta) lökhárítók. Kell ezt jobban túlbonyolítani?

Persze akadnak olyan részletek, amiken a mai napig el tudok merengeni. Ilyenek a mutatós felnikupakok, melyből hármat sikerült kiráncigálnunk az enyészet karmai közül – a negyediket pedig pótoltuk. Vagy ott van az utólagos „tájfun” légterelőpár, ami minimum 5 képzeletbeli lóerőt ad a meglévő 44-hez, és amely az optikai tuning kategóriát tökéletesen kimeríti a Škodánk esetében. De említhetném a külső kilincseket is, amik esztétikumukon kívül igen tartósak is, 39 év után is csupán alig látszik rajtuk némi kopásnyom.

Tulajdonképpen rengeteg apró néznivaló van rajta, pedig ez csak egy „S”, vagyis az alapkivitel. Mégis így is jóval díszesebb például a szögletes lámpás 120-asnál. De itt példálózhatnék számos későbbi KGST modellel, sajnos az idő előrehaladtával egyre puritánabbak, „műanyagabbak” lettek.

Mindazonáltal a 105 S sem a bonyolultság magasiskolája, és pont ez a jó benne! Az ajtóburkolat fölötti narancssárga ívek, az utólagos, de annál retróbb kardánbox, vagy éppen a kisautós váltógomb mind-mind annyira jó hangulatot kölcsönöznek a Škodának, hogy ennél jobbat már csak a bólogatós kutyám akkurátus behelyezésével sikerült elérnem.

Nincs majrégally, sem könyöklő, de még a hátsó ablakokat sem lehet lehúzni, van viszont cserébe gurtnis ajtóbehúzó, vészvillogó, térképlámpa, és egy korához képest bámulatosan informatív műszerfal. Utóbbi nem olyan látványos, mint a köregységes, viszont tényleg mindenről tájékoztatja a sofőrt, már ha éppen működik az összes visszajelző.

A Škoda körpanorámája remek, a helykínálat szintén, bár a fejtámla nélküli üléseknél azért voltak már akkoriban is kényelmesebbek. Praktikus dolog a hátsó ülés mögötti csomagtartó, mondjuk a motor közelsége miatt a csokitortát ne oda pakoljuk, de kiegészítésnek pont elegendő, ha az első, 400 literes csomagtér megtelne. Utóbbinál nem is inkább a mérete, hanem a kialakítása lehet problémás, a kerékdobok elég sok helyet elvesznek. További gondot okozhat a beázása, ám egy új kédergumival, és a kifolyócsövek tisztántartásával ez a nehézség is megoldható.

A vezetési élménye bőven egy külön bekezdést, de talán még egy külön cikket is megérdemelne. A legelső közös utunk egy Budapest-Mezőtúr etap volt, rosszul beállított futóművel, üres orral, fakasztottam is a vizet a kormányból. Előbbit gondot később egy beállítással sikerült orvosolni, utóbbit pedig néhány téglával, és pár egyéb furcsa ballaszttal. Ahogy megszoktam az amúgy kifejezetten pontatlan, még globoidcsigás kormánymű holtjátékát, és az időnként fellépő billegést, már ezekkel sem kellett bajlódni. Amire viszont nem sikerült megoldást találnom, az a pedálsor volt, egyrészt magasan volt a fék/kuplung, másrészt a gázpedál és a gumiszőnyeg összjátéka villámgyorsan elkopó cipősarkot eredményezett. Egyébiránt minden szempontból élvezetes volt számomra a Škoda terelgetése, ráadásul a farmotor miatt – hiába az esetünkben zéró szigetelés – teljesen kulturált volt még a beszűrődő motorzaj is.

Bár valóban nem a sebesség istennője a 105 S, az 1046 köbcentis, 44 lóerős, 72.8 Nm maximális nyomatékú erőforrásból ki lehet hozni egy kellemes 90-100 körüli utazótempót, és akkor még nagyon meg sem erőltettük. Igaz, fel kell vele gyorsulni, ami egy külön folyamat: a 0-100-as sprintet hozzávetőlegesen 23 másodperc alatt teljesíthetjük. Az előzéshez szintén kell a lendület, meg egy adag elszántság is, viszont a fékerő elég masszív, ha esetleg meggondolnánk magunkat. A váltó szintúgy érdekes pont, az egyes tud akadós lenni, ha olyanja van, de amúgy meglepően pontos szerkezet, a visszaváltogatások kifejezetten élvezetesek tudnak lenni.

A fogyasztás is barátságos, bár nem számoltam ki teljes pontossággal, de 7 liter körüli átlaggal elközlekedtünk vele ezalatt a cirka 5000 közös kilométer alatt, ami megpakolva, városi etapokkal együtt nem rossz érték. Direkt hagytam utoljára a vízforralás témakörét, mert sokan ezzel jönnek, ha a Škodáról van szó. Nos, részemről egyszer sem sikerült felforralni a vizet, pedig alig másfél hete, 30 fokban megmásztuk a Kékest is, ami azért elég jó fokmérő, és akkor a Szolnok-Cegléd közötti útfelújítós dugókról még nem is beszéltem, amiből rengeteget sikerült elszenvednem az elmúlt hetekben. A hűtő itt már elöl van, ami egyesek szerint áldás, mások szerint átok, nekem valójában két praktikám volt, csak ott és akkor nyomtam neki, ahol és amikor bírta, ha pedig elkezdett felfelé kúszni a hőfokjelző, akkor bekapcsoltam a fűtést – igen, a legnagyobb hőségben is. Ráadásképp ott van még a hűtőventilátor, ha minden rendben van vele, és időben működésbe lép, akkor nagy gond nem lehet.

Mindent egybevetve teljesen elégedett voltam a 105 S teljesítményével, élveztem a közös kilométereket, és külön büszkeség, hogy emlékezetes csapatmunkával sikerült megmenteni egy 1979-es autót, melynek remélhetőleg hamarosan egy új, gondos gazdája lesz. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy felhívjam arra a figyelmeteket, ha van olyan ismerősötök, aki szeretné magáénak tudni, akkor dobjátok át neki ezt a linket, talán egyszer még hálás lesz érte! Nem mellesleg a III. RetróVasak Találkozón adjuk át az autót, melyre itt tudtok regisztrálni!

Azzal zárnám ezt az egyébként számomra igen különleges tesztet, hogy bár a faros Škodák iránti előítéleteket már lehetetlen eltörölni, és nyilván van is alapjuk, mégis részemről ezek után semmisnek tekintem azokat. Rengeteg élményt adott ez az autó, és akinek még lapul egy otthon, vagy a papánál a garázsban porosodva, az mentse meg az enyészettől, nem fogja megbánni!

Bense Róbert

Augusztus 17-én éjfélig még van lehetőségetek játékba szállni a Škodáért, a részletekért katt ide!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post Škoda 105 S teszt – téglagyári capriccio appeared first on Retrovasak.hu.

Idén sem magunknak akartuk a főszerepet, nem öncélú autókázásról volt szó, ilyen téren inkább a tavaszi, csehországi utunk volt az erősebb. Persze azért a nyári túra alatt is gyűjtöttünk élményeket bőséggel, amiről örömmel számoltunk be, de másik oldaláról nézve a Škoda inkább egy összekötő kapocs volt az online tér és a valóság között, vagyis a retrovasak.hu és köztetek. Hányan integettek mosolyogva a járdaszigetről, hányan jöttek oda akár csak egy fotóra, hány Škoda-kalandos matricát osztottunk ki lelkes gyerkőcöknek. Talán mindenkinek adtunk egy falat rajongást, vagy egy pillanatnyi vidámságot.

Rengeteg esetet kiemelhetnék, amiből akár már csak egyetlen is elég lett volna, hogy azt mondhassuk: idén is megérte beletenni a munkát a kalandba! A 2018-as túránkból négy olyan alkalmat szeretnék egy kicsit jobban körbejárni, melyek számunkra is rengeteg motivációt adtak a folytatáshoz, és aminek köszönhetően a kaland lényegében elérte egyik nagyon fontos célját: a valós kapcsolatteremtést.

Szombathely:

Idén is folytattuk azon hagyományunkat, hogy találkozzunk olyan egyesületekkel, akik a helyi veterános körforgás szerves részét képezik, aktívak, és szívesen bemutatják a munkásságukat. Zsombori Norberttel vettem fel a kapcsolatot, akivel egy délutáni időpontot kerestünk, bízva a kellemes időjárásban. Minden klappolt, így 5 óra körül neki is indultunk, hogy találkozzunk a klubtagokkal. Ami itt ért minket, az egy nagyon megtisztelő dolog volt, gyakorlatilag bebocsátást nyertünk az egyesület életébe, soron következő gyűlésüket pedig a mi érkezésünkre időzítették. Tucatnyi autóval vártak minket, a parkolótól nem messze lévő törzshelyükön megvendégeltek minket, majd a túráról, a szombathelyi veterános életről beszélgettünk, ami persze aztán átment a nosztalgia irányába, személyes történetek mesélésébe. A nap végeztével körbeálltuk Norbert Feliciáját és a 105S-ünket, és megegyeztünk abban, hogy távolság ide, távolság oda, tartani fogjuk a kapcsolatot a Vasi Veterán – Oldtimer Autó-Motor Club tagjaival. Ezúton is köszönjük a barátságos fogadtatást!

Tapolca:

Tapolcát kétszer is meglátogattuk a túra alatt, először „csak” megszálltunk (persze még az is kalandosra sikerült), másodjára pedig egy kis találkozót is összehoztunk a város központjában. Pontosabban Perger Zoli hozta nekünk össze, illetve egy olyan egész délutános programot, amit sokáig emlegetni fogunk még, érdemes elolvasni az ehhez kapcsolódó összefoglalót. Szóval Tapolcán amellett, hogy remek csapat gyűlt össze, a városvezetés is magáénak érezte a retró szellemiséget, Dobó Zoltán polgármester úr nemes egyszerűséggel, félredobva a zakót, beült kicsit a Škoda vezetőülésére. Ennél a jelenetnél talán már csak az volt meghökkentőbb, amikor tréleren hoztak a tiszteletünkre egy éppen „röpképtelen”, de annál patinásabb Feliciát. Aztán mialatt épp egymás mellé rendezgettük az idei, és a jövő évi túraautónkat (egy Dacia 1310-est), egyszer csak „én ezt a Škodát ismerem” kiáltással szaladt oda egy 5 éves forma kissrác a járgányunkhoz. Azt hiszem, valahol itt kezdődik az autóimádat…

Hajdúböszörmény:

’böszörménybe hazajárunk! Találkozók, túrák, a Keleti Blog főhadiszállása, tavaly a Ladánk átadása…ezer szállal kötődünk ide. Csakúgy, mint 2017-ben, idén is sikerült összerakni egy kora délutáni találkozót, köszönet érte Kathi Balázsnak, aki nem elég, hogy Škodával jött, még az egykor fagyiskocsiként funkcionáló Wartburgját is kiügyeskedte a térre, amibe a móka kedvéért még bele is heringeződtek vagy heten.

Bogár, Lada, Škoda, mindenki hozott mindent, szuper kis sztorik bontakoztak ki ezúttal is. Külön megemlíteném Illyés András gesztusát is, aki átnyújtott nekünk két támogatói jegyet a Hejcei Veterán Találkozó teljes hétvégéjére.

Fáj:

A Škoda-kaland utolsó hétvégéjét Hejcén töltöttük, a programokban gazdag napok alatt rengeteg kedves veteránbaráttal is megismerkedhettünk. Vasárnap délelőttre egy kis kiruccanás volt tervben, a közeli Fájra, ahol a kastély előtt sorakoztak a Hejcéről érkezett autók, minket pedig betereltek középre, hogy aztán elkészülhessen ez a kép.

Talán jól érzékelteti és jelzi a fotó a Škoda-kaland (és a mindenkori túráink) közösségépítő szándékát, kicsik-nagyok, fiatalok-idősebbek, de még egy izgága kutyus is megállt az autó mellett egy rövid, de számunkra annál jelentőségteljesebb pillanatra. Nem magunk miatt vagyok erre büszke, inkább az okoz örömet, hogy ez a tavaly novemberben még végeláthatatlannak tűnő garázsálmát alvó 1979-es autó milyen jó kapocs tud lenni az emberek között!

Ne feledjétek azt se, hogy a Škoda-kaland jó célt is támogat, tehát aki beszáll az augusztus 17-ig tartó nyereményjátékunkba – melynek végén kisorsoljuk az autót – az közvetlenül segíti a biatorbágyi Nebuló Alapítványt és Általános Iskolát, melynek idén közösen gyűjtünk! Ők nem mellesleg ezzel a kis üvegfestéssel köszönték meg a kezdeményezést.

Bense Róbert

Nyerd meg a Škodát!

A Škoda-kaland fő támogatói: Duna Autó Zrt., Suzuki Barta Cégcsoport, Fortuna Bt., Vacer Trade Kft., PlázaCopy Siófok,  A Paksi Kávé, Rainbow Car Bt., Motoparts Webáruház, DS Car Autómentő Kft., Unique Store Kft.

The post A kaland, és ami mögötte van appeared first on Retrovasak.hu.